Nem mondhatunk le a szlovák-magyar megegyezésről
Nem mondhatunk le a szlovák-magyar megegyezésről, ez az egyetlen lehetőségük a felvidéki magyaroknak a megmaradásra - mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Esterházy János szlovákiai politikus budapesti emléktáblájának koszorúzásánál vasárnap.
Dátum: 2008-03-09 13:05:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=110079
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:17:22.185393, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság rendezvényén a politikus utolsó magyarországi lakhelyén lévő emléktáblánál Németh Zsolt kijelentette: Esterházy János nem a múltunk, hanem teljes mértékben a jelenük, mert a múltban és a jelenben is "az a tragikus buktató", hogy a szlovák politikai elit akkor sem volt és most sem partner a megegyezésben. Németh Zsolt kiemelte: "a szeretet szolidaritásával keressük a kapcsolatot" a felvidéki magyarok és a magyarországi magyarok, illetve a szlovákok és a magyarok között, melynek során "a gyengébbekért szót kell emelnünk".
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségvédelem lassíthatja egy veszélyeztetett kisebbség asszimilációját, diszkriminációját, amelyet jogszabályokkal, anyanyelvi táblákkal, templomokkal és iskolákkal kell visszaszorítani. Rámutatott arra, hogy a 1945-ös "rasszista benesi dekrétumok tovább élnek", és Malina Hedvigre utalva azt is elmondta, hogy büntetlenül lehet bűncselekményt elkövetni egy szlovákiai magyar diáklánnyal szemben. Németh Zsolt emlékeztetett arra, hogy Esterházy János fellépett a két világháború között a kisebbségeket ért visszásságokkal szemben, akár magyar, akár szlovák részről merült az fel.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az ünnepségen felvetette, hogy Esterházy János boldoggá avatása "lehetne talán a felvidéki magyarság kollektív bűnösségének eltörléséhez vezető út". Lezsák Sándor a szlovákiai magyar egyházmegyék határainak megváltoztatásáról is szólt, amely a magyar kisebbséget ugyancsak negatívan érintette. Előrelépésként értékelte azonban, hogy szombaton Pozsonyban Stanislav Zvolenski új pozsonyi érsek beiktatásakor hangoztatta, hogy a magyar és a német kisebbségek is használhatnak anyanyelvi liturgiát.
A Pázmáneum Polgári Társulásnak odaítélt Esterházy János emlékérmet - a névadó halálának 51. évfordulóján - Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke adta át a szervezet elnökének, Karaffa Jánosnak. Méltatásában kiemelte, hogy a társulás a szlovákiai magyar római katolikus lakosságot fogja össze, az "egyén-közösség-jövő" hármas jelszavának megfelelően. Duray hangsúlyozta: a felvidéki magyarság megmaradásának alapja "a befogadás és az illeszkedés".
Bugár Bélától, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) volt elnökétől a Remény című szlovákiai magyar katolikus hetilapnak odaítélt Esterházy János-emlékplakettet a szerkesztőség Herdics György főszerkesztő vezetésével testületileg vette át. Bugár elmondta: annak ellenére sikerült nyolcról 24 oldalasra növelni a lap oldalszámát, hogy kezdetben a szlovák egyházi vezetők nem nyújtottak segítséget nekik. Emlékeztetett arra, hogy a lap 1990-es indításakor a cél "a nemzeti öntudatban esett kár helyreállítása" volt. Az MKP volt elnöke kiemelte: "jó földre hullt és bőséges termést hozott az elvetett mag"; ahogy Esterházy János, úgy a Remény is kiállta a próbát.
***
Esterházy János 1901 március 14-én született Nyitraújlakon. Az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett l932-ben, képviselővé pedig 1935-ben választották az akkori Csehszlovákiában. Az Egyesült Magyar Pártnak 1936-ban lett alelnöke, az idő tájt Benes államfő miniszterséget ajánlott fel neki, amit elutasított. A pozsonyi parlamentben 1942-ben egyedül ő nem szavazta meg a zsidók deportálását előíró törvényt, ezután pedig sok üldözöttet segített Magyarországon. Szót emelt Magyarország német megszállása ellen, a nyilas hatalom átvétele után pedig Budapesten bebörtönözték. 1945 tavaszán tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen, ezután a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték.
A csehszlovák népbíróság 1947 szeptemberében mint hazaárulóra halálbüntetést szabott ki rá. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot. Esterházyt 1949-ben engedték haza Szibériából, ezután halálos ítéletét életfogytiglanra változtatták. A morvaországi Mirovban börtönben halt 1957. március 8-án, hamvai egy prágai tömegsírban találhatók.