Kósa Lajos beszédének szó szerinti leirata

Dátum: 2008-03-15 19:00:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=110582
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:20:53.213983, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Szép délutánt kívánok minden kedves pestinek és a vendégeknek, szerte az országból a Kárpát-medencéből, ami a mi hazánk.

Szeretném üdvözletemet átadni a szabadságharc fővárosából, Debrecenből, a forradalom fővárosának, Pest-Budának. "Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia" - ezt a mondatot nagyon sokan Abraham Lincoln elnöknek tulajdonítják, sokszor használta is. Ki is van írva a Lincoln emlékművek jó néhányára. Nem árt felidézni, hogy ezt a mondatot Lincoln elnök is Kossuth Lajos iránti tiszteletből vette át. Ezt ugyanis a magyar forradalom és szabadságharc vezetője mondta 1852-ben az Egyesült Államokban.

Azért érdemes ezt felidéznünk, mert mit is ünneplünk március 15-én? Ünnepeljük a forradalmat, ünnepeljük azt, hogy a magyar nép félreérthetetlenül, nyilvánvalóan megmondta, hogy mit akar. Elment tízezernél több pest-budai a Múzeumkertbe, megfogalmazták a 12 pontot, majd délután felmentek Budára a helytartótanácshoz, és azt mondták, hogy szabadságot Táncsics Mihálynak. Ezért március 15. nyilvánvalóan nemcsak a forradalom ünnepe, hanem a kinyilvánított népakarat ünnepe. És éppen ezért a modern magyar demokrácia születésnapja. Ekkor volt az, hogy polgárok és nemesek, pestiek és nem pestiek világosan elmondták, hogy mit akarnak. Átmentek oda a Duna túlpartjára.

A kormányzótanács, a helytartótanács ülésezett. Nyilván megpróbálták értelmezni, hogy vajon ezek a népek mit is akarhatnak? Nyilván volt olyan, aki azt mondta: jó, jó, hogy itt eljöttek húszezren, na de hol van a másik 12 millió egyszázezer. Azok nem jöttek el, hogy azt mondják, hogy szabadságot Táncsics Mihálynak. Minden bizonnyal azért, mert azt akarják, hogy Táncsics Mihály maradjon börtönben. Lehetett olyan is, aki azt mondta, hogy hiába mondják azt, hogy szabadságot Táncsics Mihálynak, ez félreértés, csak azért mondják, mert el szeretnék mondani, hogy vajon Kossuth, ha itt lenne, mit is mondhatott volna? Hiszen Kossuth ekkor Pozsonyban tartózkodott. De aztán hogy, hogy nem a kormányzótanács, a helytartótanács végül is elfogadta a 12 pontot. Elküldték Pozsonyba, és Táncsics Mihályt kiengedték a börtönéből. Mert a helytartótanács, az akkori legfontosabb Magyarországon tartózkodó szervezet úgy látszik, hogy mégis nagyobb érzékkel rendelkezett a demokráciához, és nem értette félre azt, amit a pestiek egyszerűen és világosan megfogalmaztak.

Talán mindnyájan sokat hallottunk erről. Petőfi naplója nagyon részletesen írja le az eseményeket. Én magam is hosszan gondolkodtam azon, hogy hogy lehet az, hogy nagyon sokat tudunk erről a nagyszerű napról, és nem tudom, hogy hogy hívták Magyarország a király után az első legfontosabb emberét, a helytartótanács elnökét. Nem emlékeztem rá, és valahogy nem őrizte meg nekünk az emlékezet. Ki tudja, hogy hívták a hegytartó tanács elnökét? Képzeljék el, micsoda fintora a történelemnek, őt is Ferencnek hívták! Úgy hívták, hogy gróf Zichy Ferenc, a Balaton-felvidéken voltak a birtokai. Majdhogynem pápai gyerek.

Amikor március 15-ére emlékezünk, és március 15-ét ünnepeljük, mégiscsak azt ünnepeljük, hogy a magyar emberek elmondták, hogy mit akarnak. És ezzel megszületett a magyar demokrácia: Nagyon korán, legyünk büszkék rá, és őrizzük meg. És ha március 15-ét ünnepeljük, akkor ne csak ezt a napot ünnepeljük, hanem azt is, hogy azóta is nekünk velünk született jogunk az, hogy elmondjuk mi magyarok, hogy mit akarunk. És joggal követelhetjük, mint annak idején a helytartótanácstól Pest-Buda népe, hogy arra, hogy mit akarunk, legyen füle, és cselekedjen úgy, amit a nép akar. Mert ez a demokrácia.

Mostanság sokan szoktak arra hivatkozni, hogy egy második reformkorban élünk. Tudjuk, az első reformkor a március eseményekben, 1848-ban csúcsosodott ki, és elérte a magyar nemzet, amit akar. Nem véletlen, hogy azok, akiknek már nincs semmi érdemi mondanivalójuk, azok is valahogy a magyar szabadság-törekvések, a magyar demokrácia-törekvések köpönyege mögé akarnak bújni, és rá hivatkoznak. De azért, aki figyel, az tudhatja, hogy vannak különbségek az akkori reformkor és a mai reformkor között.

Nézzük meg, hogy mire emlékszünk, mit építettünk, mi épült az országban annak idején? Az országos könyvtárnak akkor tették le az alapjait. Az Akadémia, a magyar tudósok székháza, a Lánchíd, a Nemzeti Múzeum, vasutak, Európában messze több országot megelőzve.

És ha már arra hivatkoznak, hogy ez egy új reformkor, akkor nézzük meg, hogy akkor tényleg mi is épül mostanában? Mi történik velünk? Nem lesz hosszú, ne aggódjanak. Építettünk egy völgyhidat egy nem létező völgy fölé. Építettünk autópályát dupla áron. Építettünk vizitdíjautomatát. Aztán épül sok-sok kordon, tényleg jó sok. Aztán kormányzati negyed, ja az nem, az nem épül. Aztán négyes metró, ja, bocsánat, az sem. Vége a felsorolásnak. Napnál világosabb, hogy mi a reformkor és mi nem az.

Aztán divat az is, talán Önök is emlékeznek rá, hogy időnként az ország vezető politikusai közvetlen formában meg-megszólítják nagyjainkat. Nagy Imrét, Kossuthot, Széchenyit. Természetesen ezt lehet, csak vigyázni kell, hogy az ember kiállja az összehasonlítás próbáját. Legalább egy picit. Mert gondoljuk csak meg, hogy emlékeznénk most Kossuth Lajosról, ha annak idején nem a ceglédi beszédet mondja el, hanem az őszödit? Vagy mit gondolnánk Batthyány Lajosról, ha nem hazahívja külföldről a honvédokat, hanem azt mondja, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni? Vagy mit gondolnánk Széchenyiről, ha nem a Lánchíd megépítését szorgalmazza, hanem a hídpénz felemelését? Azt hiszem napnál világosabb, hogy mi az, amit mi fontosnak tartunk és mi az, amit március 15-én ünnepel az ország.

A nép ünnepel. Sosem a hivatalosságnak volt az ünnepe március 15-e. Sohasem, most sem az. Ez a nép ünnepe. A magyar polgárok ünnepe, a kinyilvánított népakarat ünnepe. S ha a magyar nép, Pest-Buda polgárai a 12 pontban fogalmazták meg azt - nehezen félreérthetően -, hogy mit is akarnak, akkor érdemes időnként nekünk is március 15-éken elgondolkodni azon, hogy mi az, amit elértünk - jó hosszú idő telt el, 160 év -, és mi az, amit nem értünk még el, és dolgoznunk kell érte, ha komolyan vesszük a március ifjak örökét. Én csak egyet szeretnék ide idézni: felelős minisztérium Pesten. Mert Magyarország tényleg megérdemli, hogy felelős minisztériuma legyen Pesten.

Kedves ünneplők! Március 15-én, amikor megemlékezünk a forradalomról, nem akarhatunk annál kevesebbet, mint amit annakidején akartak. Ha kevesebbet akarunk, nem leszünk méltók az ünneplésre. "Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia."

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!