Virrasztásban, Pilistől Pilisig

Nagypéntek éjjelén messzire világított a fény a Pilisszántó fölötti hegyoldalról. A virrasztók tábortüze. Hagyományőrzők idézték meg a nagypénteki mártíriumot. A misztikus Pilis, a méltóságos szertartás jó lelki hangolást adott az ünnep három napjához.

Dátum: 2008-03-25 07:58:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=111056
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:24:13.555045, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Templomok, sötétségben

Kesziben, Verőcén, Békéssámsonban és mindenütt az ország templomaiban a csönd foglya a szombat. A harangok nagycsütörtökön elnémultak, "Rómába mentek". A díszeiktől fosztott oltárok mögött halk a szertartás, és a fény sem árad. Az esti tűzszentelés sok helyen a szabad ég alatt zajlik, aztán nyílnak meg a templomajtók. Így volt ez váci székesegyház előtt is: a lépcsősor alján lobogott a máglya, megvilágítva a hatalmas oszlopcsarnokot. A templomba költözött az új tűz, a reménység jelképe. Amikor elért a mise a Glóriához, fényesség, a nagyharang kondulása és az orgona szava egyszerre tudatta az örömhírt.

Donát, a győztes

Tápé műemlék temploma a középkort dicséri. Holtidőben érkezem, csak az üvegajtóig jutok. De jön György atya, látta, hogy idegen van itt, nyitja az ajtót: "Nem eresztünk el ünnepen vendéget, hogy be ne térjen egy fohászra." Körbevezet, mutatja a gótikus szentélyt a freskótöredékkel, elbeszéli, hogy a faládában a Szentírás hétről hétre más családhoz vándorol, mutatja a falusiak gyékényből készített Szent István-szobrát, szalmakeresztjét. Egy fohász, és utamra indulok, jó érzéssel.

Újabb templom, Dorozsma copf stílusú remeke. Mise előtt érek oda. A szomszédos parkban a világháborúk áldozatainak emlékműve, fehérmárvány szobor, feketegránit oszlopok. A sétányon egy férfi két kisgyerekkel: versenyt futtatja őket, biztatja Tomit és Donátot, a kisebb hátrányban van, de nem adja fel, küzd. Donát győz, de öccse is kap bőven elismerést. A nézelődők mosolyognak. Aztán harangszóra ki-ki indul a templom felé. A kicsik is.

Váratlan napsugár

Húsvéthétfő reggelére hó borította be a Pilist. Ünnepen enyhébb időt várna az ember, de a látvány kárpótolja. A hegy süvege ködben, a tisztásokon fehér lepel. Pilisszentkereszt a völgykatlanban, oda beszorul a levegő, hideg van.

A Kántorházban Petrás Mária kerámiái hívják az érdeklődőt. A falu első iskolaépülete volt ez egykor, 1815-ben fogadta először a kisdiákokat. Emléktábla beszél a hajdani híres szlovák néptanítók ittlétéről: Martin Kavan és fia, Baltazár 1838-tól kerek fél évszázadon át oktatta a tót kisgyerekeket. Átellenben, a templom mellett a pilisi apátság alapítójának, III. Béla királynak a szobra. Odébb kőkereszt. Fémtolvaj járhatott erre, merő tudatlanságában a húsvétvasárnaphoz igazította a keresztet, a korpusznak ugyanis hűlt helye. Odabent szlovák és magyar szó keveredik. Nemcsak ünnepen él itt békében a két náció. Már delet harangoznak, amikor hirtelen előtűnik egy sugara a napnak. Csak rövid időre, aztán ismét a borús ég. A rádióból Benedek pápa üzenete jön: a felhők mögött is ott a fény.