A pedagógus tekintélye

Végre sikerült felhívni a közvélemény figyelmét a kiskorúak iskolai agresszivitására.

Dátum: 2008-03-29 10:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=111405
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:25:58.545039, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Rádöbbenhetett az ország, hogy az erőszakos cselekmények nem csupán az utcán zajlanak, ahol az erősebb gyerekek kifosztják társaikat. És az iskolában nem az a legmegrázóbb esemény, hogy az osztály bunyósai megkínozzák a védelem nélküli tanulót. A pedagógust pedig nemcsak a szülők fojtogathatják, ha úri kedvük úgy hozza. Nem: a tanárt a hecc kedvéért a diákja is megveri. Egy ilyen eseményről mobilkamerás felvétel készült, a média ráharapott, és a képsorok nagy feltűnést keltettek. Pedig a budapesti Erdélyi Utcai Általános Iskola és Gimnáziumban rögzített eset nem tekinthető elszigetelt jelenségnek: másutt is megalázzák, leköpik, megfenyegetik a pedagógusokat tanítványaikat, csak nem minden eseményről készülnek felvételek.

A lapunknak nyilatkozó pszichológus teljes joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy téves következtetéseket von le az, aki a család, a gyerek, az iskola, a kortárs csoport vagy a pedagógus szerepét kiemeli a folyamatból, és csak magában vizsgálja. Az iskolán belüli erőszakot csupán az érintettek mindegyikének bevonásával lehet hatékonyan kezelni. Mégis ki kell mondanunk, hogy a pedagógusi tekintély már-már tudatos lerombolása szerintünk az agresszív cselekmények elburjánzásának első számú okozója. A rosszul fizetett, a gyerekekhez és szüleikhez kapcsolódó viszonyban tisztázatlan jogállású tanárok és tanítók ingatag pozíciójára tanítványaik ösztönösen ráéreznek, és feltűnési vágyból, bosszúból a rossz jegyért vagy egyszerűen a balhé kedvéért sokszor olyan cselekményekre ragadtatják magukat, amelyek az előző generációk idejében elképzelhetetlenek voltak. És akkor még nem is említettük az óraszámnövelést, ami a pedagógus fizikai-lelki állóképességét rombolja. Nem szóltunk a magas létszámú osztályokról, ahol képtelenség valamennyi tanítvány előmenetelére - és az iskolai rendszabályok betartatására - rendesen odafigyelni. Nem mondtuk, hogy az állásvesztés rémétől is üldözött pedagógus inkább titkolja az ellene irányuló agresszivitást, mert ha kitudódik, esetleg éppen ő lesz az alkalmatlan tanerő, akit legközelebb leépítenek.

Meg kellene végre érteniük az oktatáspolitika irányítóinak, hogy a pedagógusi tekintély nem lehet az erőltetett racionalizálások áldozata. Az iskolában a jövő magyar állampolgárait készítik fel az életre; e munkának a szervezésében és finanszírozásában semmiképpen sem juthat főszerep az olcsóságnak. Az erőszakos takarékoskodástól ugyanis egyenes út vezet a testi-lelki erőszakig.