Szilárd a fővárosi koalíció - amíg szét nem esik

A népszavazás felkavarta a magyar politikai állóvizet. Több mint egymillió ember szavazott át a hagyományosnak mondott ellenzéki bázis mellé.

Dátum: 2008-04-09 08:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=112199
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:29:54.178514, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A szavazatok arányai, s a 3,3 millió "igen" szavazat nagyon meglepte az MSZP-SZDSZ tábor, főként az MSZP mértékadó köreit. Az MSZP-ben kisebb (vagy nagyobb?) pánikhangulat keletkezett. Nyilvánvalóvá vált, az országban baloldali érzelmű emberek egyre nagyobb tömege bizonytalanodik el, látva, hogy a jelenlegi (baloldali) kormány politikai gyakorlata nyomokban sem emlékeztet a klasszikus baloldaliságra. A kormányon belül évek óta a neoliberális gazdaságpolitika, a gyakorlatban pedig ennél szélesebb értelmű, mentálisan is neoliberális szemlélet uralkodott el.

Ebből pedig az emberek - úgy látszik - köszönik, többet nem kérnek. Nem kérnek az általános rendetlenségből, bizonytalanságból, kiszolgáltatottságból. Az örökös (egyenlőtlen) versenyből, a társadalmi szolidaritás felszámolásából, a véget nem érő ígérgetésekből. Abból a speciális világból, amelyben ma már nyilvánvaló, hogy a folytonosan ismételgetett hamis propagandák szinte naponta a valóság fölé kerekednek.

Osztódás és osztozkodás

Foszladozni látszik annak a - mellesleg valós alap nélküli - démonizálásnak a hálója is, amit évek "gondos" munkájával a Fidesz és név szerint Orbán Viktor köré szőttek. A baloldal láthatóan szívesen szabadulna már a neoliberálisoktól, csakhogy az MSZP-ben is van (a mai napig) egy viszonylag erős neoliberális vonulat, prominenseik részben ott ülnek a kormányban vagy közvetlenül körülötte. A miniszterelnök eredendő hajlamánál fogva szintén inkább (neo)liberális, semmint baloldali. Még akkor is, ha most - feltehetően az MSZP és főként személyének folyamatos népszerűségvesztése miatt - távolodni látszik az SZDSZ-től.

Ezzel azonban valószínűleg elkésett. Sokkal korábban meg kellett volna változnia ahhoz, hogy baloldalinak látsszék, de - emlékezzünk! - még a népszavazás előtti napokban is egész másképpen beszélt, mint nem sokkal utána. Az is világos ma már, hogy nem sikerül bármit reformként elfogadtatni, ami pedig egyszerűen csak más - esetleg rosszabb -, mint ami addig volt.

Kisebbségből tartósan kormányozni egy országot a mienknél sokkal stabilabb gazdasági helyzetben és kedvezőbb közhangulatban sem könnyen megoldható feladat. Ha az SZDSZ a történtek után visszakullog a koalícióba, az egyértelműen maga a szégyen, a vállalhatatlan meghátrálás, sokak szemében egyenesen vicc. Ami viszont az MDF-et illeti, valószínűleg kétszer is meggondolják, hogy beszálljanak a koalícióba, hiszen aligha találnának megfogyatkozott bázisuknak elfogadható magyarázatot a jelenlegi kormányba való belépésükre. Nincs szükség tehát sem politikai zsenialitásra, sem "elvhűségre", hogy (formálisan) kívül maradjanak.

A mai helyzetben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök talán csak azokban a lépéseiben számíthat a parlamentben SZDSZ-es szavazatokra, melyekkel egyben - látszólag vagy valóságosan - az ellenzéket gyengítheti. Nagy valószínűséggel azonban az SZDSZ ennek is megkéri majd az árát. Épp ez adhatja a lehetőségét annak, hogy Budapesten, a fővárosi önkormányzatban a ciklus második felére is fennmaradjon az MSZP-SZDSZ-koalíció. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy nem mellékesen az MDF-nek is ez az érdeke, hiszen egy fővárosi koalíciós szakadás esetén a fórumosok az MSZP-nek és az SZDSZ-nek egyaránt értéktelenné válnak, a három szavazata annyira nem oszt és nem szoroz a 67 tagú közgyűlésben.) A budapesti koalíció továbbélése elvileg az a kompenzáció lehet, ami elegendő ahhoz, hogy az Országgyűlésben a miniszterelnök megfelelő számú liberális szavazathoz jusson.

Széteső közgyűlés

Történhet persze más is. A fővárosi koalíció ugyanis ebben a ciklusban kezdettől fogva ingatag. Ennek jelei nemegyszer megmutatkoztak már a közvélemény előtt is, hiába következtek időről időre látványos összeborulások. Ilyen jel volt például a szakiskolák összevonása, bezárása, a metró- és BKV-viták, a nyögvenyelősen, utolsó pillanatban megszülető költségvetés, vagy legutóbb az MSZP fővárosi egészségügyi koncepciója körüli belháború.

Most a főpolgármester - nyilván saját jól felfogott érdekében - sietett egyoldalúan kijelenteni, hogy az országos helyzettel ellentétben a fővárosi koalíció háza táján minden rendben van. Az MSZP oldaláról nem túlzott meggyőződéssel és lelkesedéssel egyelőre még erősítgetik ezt a hírt, miközben a kormányválságot előidéző SZDSZ-döntést a főpolgármester teljes mellszélességgel támogatja.

Megkockáztatom, a fővárosban izmosodik az a baloldali vonulat, amelyik szívesen fordítana hátat a Demszky-féle liberalizmusnak. Nyilván felismerték már, hogy a budapesti túlfejlesztések lényegében kritikus szintre csökkentették a város működtetésének, üzemeltetésének színvonalát. A főpolgármester azonban láthatóan nem győzhető meg ezeknek a meseszerű fejlesztési kísérleteknek a kockázatairól, hiába, hogy a pénzügyi alapjai teljesen bizonytalanok, és a főváros vagyonvesztéséhez és súlyos eladósodásához vezetnek. Látszólag ma még működik a város; van víz, villany, szólnak a telefonok, nyitva tartanak az üzletek, tele az utca, föltűnnek gyerekek iskolatáskával, (többnyire) járnak a tömegközlekedési eszközök is.

Közben azonban Budapesten egyre rosszabb a közhangulat. Az orvosokat szinte elűzik munkahelyükről, a diákok verik a tanárokat, hogy aztán liberális munkacsoportok vizsgálják lázas igyekezettel: hogyan lehetne mindezért a tanárokat felelőssé tenni. A hajléktalankérdés megoldatlan, s ezzel nyilvánvaló összefüggésben a hajléktalanok egy része kezd mind agresszívabbá válni. A BKV gyakorlatilag a csőd szélén billeg, ami egyértelműen a tizenhét éves Demszky-éra "eredménye". A Főtáv helyzete pillanatnyilag átláthatatlan. A kultúrából gőzerővel vonják ki a forrásokat, a szakiskolákat bezárják, a várost elönti a kosz és a szemét.

Senki sem tudja, hogy az amúgy is rövidített szakaszra tervezett négyes metró várható többletköltségeit miből fogja kifizetni a város. A baloldalon mintha sokan éreznék, hogy ez a "Demszky-liberalizmus" magával ránthatja őket is. A mellébeszélések hatékonysága rohamosan csökken, Demszky Gábor elkoptatott szólamai lassan köddé válnak. Ma már - 2008-ban - egyre kevésbé lehet (politikailag) megélni az Orbán-kormány szidalmazásából és turulügyekből.

Elvitathatatlan, a főpolgármestert ötször választották meg tisztségére, de az is, hogy mára enyhén szólva is megkérdőjelezhető alkalmassága a város vezetésére. Alighanem ettől tartanak azok a baloldaliak is, akikkel elképzelhető egyfajta - részleges és pragmatikus - együttműködés, míg Demszkyékkel aligha. Mára a közgyűlés ülései is jobbára szétesnek, sokat veszített természetesnek felfogott hatásköreiből, de még kontrolláló szerepéből is - utóbbit egyre inkább kimentik a biztos koalíciós többségű bizottságokba. Ez a módszer egyrészt kétes döntéseket eredményez, másrészt súlyosan sérti a demokratikus alapelveket. Már csak azért is, mert ez a döntési mechanizmus távolról sem képezi le a választói akaratot. Olyan hatásköröket vontak el a fővárosban a közgyűléstől, amelyeket egyetlen épeszű önkormányzatnál sem tennének meg.

Lenullázott örökség

Van esélye tehát, hogy fennmaradjon - legalábbis egyelőre - a fővárosi koalíció, hiszen a hatalom görcsös akarása és esetleges kormányzati szempontok még egyben tarthatják. Ez esetben lesznek még összeborulások, lesznek bombasztikus cáfolatok és nyilatkozatok, még ha a mosolyok nem teljesen őszinték is. Darab ideig hallgatjuk még azt az agyoncsépelt ostobaságot, miszerint itt csak egy "jó család" építő jellegű, belső vitáiról van szó, amelyekből "mindenki tanul". Ami "még mindig jobb", mintha jönne a "szörnyű ellenzék", és azzal "veszélybe kerül a demokrácia"- igaz, azt nem tudjuk, hogy miért. Egy ilyen szituáció legnagyobb vesztese maga a főváros lesz. Ha kormányzati szinten túlságosan elmérgesedik a helyzet, a fővárosban hamarosan várható a politikai robbanás, talán hamarabb is, mint sokan gondolnák.

Az egyik legnagyobb kérdés ekkor már Budapesten is az lesz, hogy miként lehet a valóságnak megfelelően - hitelesen! - rögzíteni és kommunikálni a gazdasági és mentális helyzetet, már csak azért is: nehogy a jelenlegi ellenzék egyszerűen "magára húzza" ezt a csődtömeget.

A Demszky-éra csaknem két évtizede néhány presztízsberuházás mellett hatalmas csődtömeget hagy a városra. Tudható, hogy a legjobb koncepciók esetén is évek kellenek majd a jelenlegi kaotikus állapotok felszámolásához. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy egy új városvezetés milyen pontról, milyen pozícióból, milyen örökséggel indul(hat) el az SZDSZ-es városvezetés évtizedei után.

Bármikor is következik be ez a pillanat.