Isten Szekerese

Van a honi politikai életnek egy joviális, szemüveggel - mint az öregedő Eric Clapton - européerre satírozott figurája. Ő Szekeres Imre. Mágnásnak már nem, szocinak még fiatal. Valaha az első nyilvánosságra sarjadt hajbeültetett, később szállodabizniszes, manapság politikai államtitkár a minisztertanácsi elnök uszályában. A múlt héten üdvözült arccal mint valami demokratikus vívmányt adta ki végre a Werbernek tulajdonított tanulmányt, amelyet úgy nyilvánítottak előbb belső használatúnak, hogy aztán mégis ráírták, mint a gyógyszerekre: külsőleg. Kérdés, mi történt a két minősítés közötti három napban? (Kis magyar abszurd: fél tucat politológusnövendék az állampárti szülők gyermekei közül fehér házilag nonstop azon izzad, hogy 76 óra alatt huszonhat oldal összegyűljön.)

Dátum: 2003-03-14 19:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=8297
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:07:29.237819, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Fedőakcióban már nem a régiek az üzlettársak, a nyolcvanas évek slampossága bizony tetten érhető. Mert ha Répássy első beindulásakor Szekeres nem is volt irodájában, elég lett volna, hogy kabinetfőnöke csak egy szolnoki telefonhívást kapjon: ott van, elvtársam, a felső polcon balra, tedd félre a bronz Lenin-nehezéket, és megtalálod. Hadd vigye a Robi, a nairobi, hehehe, csak ne felejtsétek el kiíratni vele a kölcsönzőjegyet! Szóval, akkora lóláb lógott itt ki, hogy már überelte a keresztapás, coppolás lepedőpacizást.

Ennek örömére szabad utat engedek majd' húszéves élményemnek.

Boldogult gyermekkoromban csak egy ízben szaunáztam, akkor viszont Finnországban ám! És a gőzből, a nyírfavesszőzésből kirohanva igazi jéghideg finn tengerszembe rongyoltam. Tőlem - nagyon - balra ott meztelenkedett a KISZ korabeli nagy reménysége, Szekeres elvtárs! Ő nehezéknek jött a testvérvárosi kultúrútra a megyei főúttörővel, a városi tanács elnökével és más ballasztokkal együtt. Akkor biztos úgy mondták: hivatalos küldöttség élén járt Rovaniemi testvérvárosban... Rejtély, hogy volt kedvük a gazdagon rothadó Nyugatról hazatérni, legalábbis hithűn hogyan tudták tovább játszani a leninistát. Szállásadóm, a finn pilóta hülyén nézett rám, amikor megbámultam a CD-játszóját: eltűnt a korong egy nyílásban - 1984-ben, az orwelli évben voltunk, jó öt esztendőre az első - kétéves, kezesekkel felvett részletre vásárolt - lejátszómig.

Az ezer tó országában Imrét tegezni volt szabad, magánperesztrojkája imigyen indult, bár nem emlékszem, hogy mi, tizennégy évesek beszélgettünk volna vele. Mi muzsikuskodtunk, ők muzsikoskodtak - az út visszafelé a pisiszagú Szovjetunión át vitt, a hálókocsiban elzárhatatlanul szólt a moszkvai rádió.

Máskor nagyobb! - kiáltotta lányaink felé a csak épp ritkulni indult hajzatú párttitkár, mikor anyaszülten belecsobbant a kapitalista habokba. Húsz éve volt, tán igaz se. Mégis való, hogy Imre számára, bárhogy csetlik is, ez a más kor nagyobb.

Szilver Ottó, Heti Válasz, 2003. március 14.