Navracsics Tibor beszédének leirata

Navracsics Tibor frakcióvezető beszéde a Fidesz évadzáró rendezvényén a budapesti Ybl Rendezvényközpontban.

Dátum: 2008-06-12 19:43:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=116133
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:53:42.140019, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kedves Képviselőtársaim!

Közéleti évadzáró rendezvényre gyűltünk össze, és amikor készültem akkor azon gondolkoztam, hogy milyen is ez az évad, mikor kezdődött és egyáltalán volt-e már olyan 1990 óta, hogy június közepén már évadzárót lehet tartani. A parlament június 9-én ülésezett utoljára, egészen egyszerűen abból adódóan, hogy a kormány nem látta el munkával a parlamentet, nem látta el munkával, pedig tudjuk, hogy az évad elején még voltak olyan kormánytagok, akik tele voltak tervvel, sőt álmaikat is megfogalmazták.

Engedjék meg, hogy felolvassak egy részletet egy március 3-án elhangzott napirend előtti felszólalásból, az Országgyűlésben hangzott ez el.

"Igazából várom március 10-e reggelét, amikor állítólag a jövő el fog kezdődni, magam is kíváncsi vagyok, hogy milyen a jövő. Abban sem vagyok biztos, hogy tudok-e aludni aznap éjszaka. Várni fogom, hogy elmúljon éjfél, hátha a jövő meg én összetalálkozunk, de abban reménykedem, hogy annál többet ígér nekem, mint hogy nem kell 300 forintot fizetni. Ha véletlenül többet tudnak erről a jövőről, meséljék már el, hogy ne kelljen izgatottan várnom még azt a pár napot, ami már hátra van, hiszen gyermeki izgalomban vagyunk, hogy elénk álljon és megmutassa önmagát ez a csoda, hogy egyszer a jelen és a jövő találkozik, és mindezt nekünk a liberális polgári, nemzeti keresztény plebejus jobboldal hozza el. Hát fel fogjuk emelni szívünket, ragyogó tekintetünket önökre fogjuk emelni, és biztosak lehetnek abban, hogy ezzel a kiváló teljesítménnyel beírják majd nevüket a nemzet aranykötésű történelemkönyvébe."

Nem tévedés, nem a '80-as évek elejéből egy november 6-ai esti bejegyzésből idézek én most, hanem Gyurcsány Ferenc várta ennyire március 10-ét, március 9-e estéjét és március 10-ét, hogy találkozzon a jövővel. Azóta Gyurcsány Ferenc találkozott a jövővel, március 17-én elnémult a parlamentben, és a jövővel való találkozás olyan hatással volt rá, hogy azóta nem tud megfogalmazni egyetlen gondolatot sem az Országgyűlésben.

Miért van ez? Melyek Gyurcsány Ferenc jövővel való találkozásának fázisai? Ennek csak egy része zajlott az Országgyűlésben, és azt hiszem, képviselőtársaim egyetértenek azzal, hogy túlzott ambíció lenne, hogyha azt mondanám, hogy a leglényegesebb része a parlamentben történt. Bár a leglátványosabb része lehet, hogy az Országgyűlésben volt, de ennek az évadnak, ennek a félévnek az egyik jellegzetessége az volt, hogy az igazán hangsúlyos politikai döntések nem az Országgyűlésben születtek meg, ezt a választópolgárok hozták meg.

A választópolgárok hozták meg, amikor március 9-én több mint hárommillió ember döntött úgy, hogy ne kelljen vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat fizetni Magyarországon, ezt a döntést a magyar Országgyűlés tulajdonképpen csak átvezette. Meggyőződésünk szerint hamisan vezette át, hiszen volt egy törvényjavaslatunk, amely arra irányult, hogy azonmód pótolja is az így kieső bevételt, így egy hónapos huzavona után pótolta végül is a kormány a vizitdíj és a kórházi napidíj elmaradásából kieső bevételt.

De hasonlóképpen azt mondhatjuk, hogy igazán az a döntés sem az Országgyűlésben született meg, amikor a szocialista képviselők miután kétszer név szerinti szavazáson a parlamentben felállva megszavazták az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvényt, sőt kétszer a törvény vitája során kioktattak minket arról, hogy mennyire nem értjük a világ folyását, a modern Európa követelményeit, és a modern egészségügy távlatait, harmadik alkalommal, nem mondhatom, hogy szégyenkezve, ugyanúgy név szerint, ugyanúgy felállva hatályon kívül helyzeték ezt a törvényt, és elmagyarázták nekünk, hogy mennyire nem értjük a modern kor kihívásait, a modern egészségügy távlatait és mennyire reménytelenül mucsaiak és provinciálisak vagyunk.

Én azt mondom mégis, ne törődjünk ezzel, ne törődjünk ennek a felszólalásnak a hangvételével sem, amely mélyen sértő, mélyen cinikus és jól tükrözi azt, hogy a szocialisták általában mit gondolnak rólunk, és milyen attitűddel viszonyulnak hozzánk. A lényeg az, hogy ez a félév arról szólt, hogy az egészségbiztosítás privatizációjának réme egyelőre elmúlt, a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj réme elmúlt. Tulajdonképpen ebből állt a félév.

De ez a félév még sem csak ebből állt. Hiszen tudjuk, hogy ez a félév, ez valahol mégiscsak két évvel ezelőtt kezdődött, amikor az azóta 27 minisztert elfogyasztott Gyurcsány Ferenc másodszor is letette a miniszterelnöki esküt. És a kormányprogram ismertetésénél a következő jövőképet vázolta számunka föl, lehet, hogy ezzel szeretett volna március 10-én hajnalban találkozni, sajnos rossz utcába ment. Idézem Gyurcsány Ferencet.

"Az Új Magyarország programja, hogy megváltoztassuk a magyar viszonyokat, hogy megváltoztassuk a hétköznapi életet, 2007-től - nem tévedés - évente közforrásból átlagosan ezermilliárd forintot fog tudni arra költeni és abba beruházni, hogy megváltozzanak a hétköznapi viszonyaink." És miután ő is egy kicsit hihetetlennek tartja ezt a kijelentést, ezért megismétli, "ezermilliárd forintot". "Minden magyar állampolgárra százezer forintnyi befektetés fog jutni európai és nemzeti közforrásból. Figyelem. Megújulnak teljes közlekedési rendszerek. Nem egyszerűen csak utakat építünk, hanem a vasúti és közúti közlekedés integrációjával egy a mainál az embereket jobban szolgáló közlekedés lesz."

Közel 700 kilométer vasútvonalat számoltak fel az elmúlt két évben a Gyurcsány-kormány idején. Térjünk vissza az eredeti szöveghez, csak tiszta forrásból lehet idézni. "Bátran és okosan több forrás, több fejlesztési lehetőségét engedni Békésnek, Biharnak, átfogó programokat indítani a Duna-mentén, a Tisza-mentén, vagy épp a Balaton környékén."

És, hogy két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferencben még volt valami realitásérzék, azt bizonyítja, hogy ő maga is felkiált, "ilyen fejlesztési programja Magyarországnak soha a történelemben nem volt". Valóban. Elmondhatjuk, két évvel később ilyen fejlesztési programja Magyarországnak soha nem volt a történelemben, ugyanis soha olyan fejlesztési programja még nem volt az országnak, amelyből nem, hogy egyetlen betű nem valósult meg, de mondhatjuk azt, hogy mindennek az ellenkezője lett a valóság. Nézzük meg, és szembesítsük egy kicsit talán Gyurcsány Ferencet a jövővel, ha már március 10-én elkerülte azt éjszakai bóklászásában.

Költségvetési hiány tekintetében, amelyről nap mint nap hallhatjuk, hogy kiváló munkát végez a kormány, megállapíthatjuk, hogy 2006-ban a világon második helyezettek voltunk. Nem rossz eredmény. Majdnem sikerült Libanont megvernünk, azért nem sikerült, mert Libanont megtámadta Izrael, és a háborús állapotok következtében a libanoni költségvetési hiány egy kicsit jobban elszaladt, mint a magyar. Nekünk békeidőben sikerült majdnem az, amit Libanonnak háborúban.

De 2007-ben és 2008-ban is Európa-rekorderek vagyunk költségvetési hiány tekintetében. Amit büszkeségként szoktak felemlíteni, hogy idén már csak körülbelül 4,2 százalékos lesz a költségvetési hiány, valóban imponáló adat a 2006-os 10 százalékos képest. De nézzük meg, hol tartanak szomszédaink.

Nálunk tehát 4,2 százalék. Szlovákia. Bár tudjuk, hogy Szlovákiával ne foglalkozzunk, mert volt egy idő, amikor még mögöttünk volt, most már a hátukat sem látjuk. Mindenesetre Szlovákiában 2,1 százalék lesz a költségvetési hiány. Szlovénia, amellyel valaha együtt terveztük az euróövezetbe való belépést, 0,2 százalékos költségvetési hiányt mutathat föl. Ausztria, persze Ausztria már régóta nem partnerünk, 0,4 százalékos költségvetési hiány. Csehország, amelyről nap mint nap hozzák le az adatokat, hogy lassul a cseh gazdaság és válság közeli helyzetben a cseh gazdaság, a 2,5 százalékos egészen elborzasztó költségvetési hiányt tudja felmutatni. Lengyelország 2,1 százalékot, és ismételjük meg ismét, Magyarország büszkeségre okot adó adatát, 4,2 százalék.

Ez történt az elmúlt két évben a költségvetési hiány tekintetében, és nem véletlen, hogy mindig a költségvetési hiányra szoktak hivatkozni kormányzati politikusok, mert tulajdonképpen ez az egyetlen olyan tényező, amelyet eredményként tudnak felmutatni. Mint láthatjuk, még hacsak fogyatékos eredményként is.

Mi a helyzet a konvergenciaprogrammal, a reálkeresetekkel, hiszen éppen a mai újságban is olvastam, hogy Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár, korábban kérlelhetetlen közpénzügyi államtitkár, ma is egy huszáros rohammal megvédte a konvergenciaprogramot. A konvergenciaprogramban az eredeti változatában 2007-re 1,7 százalékos reálbércsökkenést terveztek be, 4,8 százalék lett. És az idei év első három hónapjában is, amikor már reálbérnövekedéssel számoltak, további 0,7 százalékkal csökkent a reálbérek értéke.

Nézzük, hogy áll szolidaritás dolgában a kormány, hiszen fennhangon meg szokták védeni általában a társadalmi együvé tartozást, a társadalmi csoportok együvé tartozását, a régiók együvé tartozását, az ország egységét és kohézióját.

Nézzük a nyugdíjasokat, hiszen ez egy kedvenc téma a baloldalon. Azt láthatjuk, hogy Gyurcsány Ferencnek nem múlik el egyetlen nap sem, valószínűleg március 10-én hajnalban is talán azért nem találkozott éppen a jövővel, mert valamely nyugdíjat védte meg.

Gyurcsány Ferenc az Új Magyarország című szocialista választási program 28. oldalán beígérte a 14. havi nyugdíjat. Ehhez képest már 2006 nyarán a Gyurcsány-csomag következtében elvett egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Ez volt mondjuk a 13. De a 2007-es költségvetésben elvette a 12. havi nyugdíjat is. És azt is tudjuk, hogy tavaly, ugyancsak a 2007-es év inflációja és áremelései következtében 3,8 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke, vagyis további fél hónapot vett el a nyugdíjasoktól. Azt is mondhatjuk, hogy miközben beígérte a 14. havi nyugdíjat, a 11. havi nyugdíjat sem tudja biztosítani Gyurcsány Ferenc a nyugdíjasoknak.

Most, amikor 7 százalékos inflációval ugyancsak több mint kétszeresét produkáljuk az eredeti konvergenciaprogramban előre jelzett inflációs mértéknek, a nyugdíjas infláció 7,7 százalék. Vagyis ismét azt látjuk, hogy azok a nyugdíjasok, akiket szórólapokon, aljas gyűlöletkampányokban úgymond megvédenek a szocialisták, valójában ők az igazi vesztesei ennek a stabilizációnak, a megszorító csomagnak. Ugyanis ez a 7 százalékos infláció azért csak egy átlag. Ha az egyes termékcsoportokat kibontjuk, akkor azt láthatjuk, hogy az élelmiszereknél 13,1 százalékos az áremelkedés. A háztartási energiaáraknál pedig 11,3 százalékos. És tudjuk, hogy még nincsen vége az évnek, hiszen akárhogy is nézzük, még csak június közepe van.

Hogy néz ki a szolidaritás az aktívak, az inaktívak a gazdasági kibontakozás, a munkaerőpiac tekintetében. Nézzük meg, hogy néz ki a munkanélküliség ma Magyarországon, 2008 közepén. Először talán pillantsunk ki, merre felé tart az Európai Unió. Az Európai Unió 2007-ről 2008-ra 7,3 százalékról 6,7 százalékra csökkentette a munkanélküliségi rátáját.

No de Ugocsa non coronat. Nem lennénk igazán magyarok, ha mi csak úgy behódolnánk az európai trendeknek. Ezért mi a magunk részéről azzal hívtuk fel Európa figyelmét, hogy januárban 10 éves munkanélküli rekordot döntöttünk. Mi a magunk módján így próbálunk hozzájárulni a szociális Európa eszméjéhez. 2008 áprilisában az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 443 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, 10 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ebből a 443 ezer munkanélküliből 69 ezer, közel 70 ezer, közel kecskemétnyi nagyságú városnyi, 25 évnél fiatalabb munkanélküli van, és 19 ezer diplomás munkanélküli. Ők azok, akik a gazdasági növekedést, a kibontakozást megalapozhatnánk. Ők azok, akik az elmúlt két év nagy vesztesi, ők azok, akik nemhogy március 10-én hajnalban nem találkoznak a jövővel, de mind a mai napig azóta nem adatott meg nekik a lehetőség, hogy a jövővel találkozhassanak. És hát mindannyian tudjuk, akik pedig esetleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Békés megyéből vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkeztek, ők különösen tudják, hogy a területi egyenlőtlenségek hosszú évek felzárkózási tendenciái után ismét széttartanak. Magyarország a területi egyenlőtlenségek tekintetében is kettészakad, már nem arról van szó, hogy a kormányzati politika egységesen fejlesztené az országot, biztosítaná a leszakadó térségek felzárkóztatását, hanem arról van szó, hogy magára hagyta a segítségre szoruló térségeket, leszakadó térségeink száma gyarapodik.

Mi az, ami a továbblépést biztosíthatja, a szolidaritást erősítheti a versenyképesség. A mi elképzelésünk szerint a szolidaritás és versenyképesség két olyan pillére egy kormányzati politikának, amely soha nem szabad, hogy egymással ellentétbe kerüljön. A szolidaritásnak és a versenyképességnek egymást kell segítenie. Egy szolidáris társadalom az összetartó közösségek hálózata, az egészséges, jól képzett munkaerő segíti a versenyképesség növekedését. Segíti az ország gazdasági növekedését, és az ország gazdasági növekedésével megtermelt többletjavak pedig segíthetik még szolidárisabbá tenni Magyarországot.

Hogy néz ki versenyképesség tekintetében 2008 közepén Magyarország? A legújabb versenyképességi rangsor szerint az eddigi 5. helyről a 9. helyre zuhantunk egy év alatt. És ha megnézzük a gazdasági növekedés mértékét, tegyük hozzá, erre szokták azt mondani, hogy már látszik, hogy pörög a magyar gazdaság, túl vagyunk a holtponton, nézzük meg ennek a pörgésnek a mértékét, nézzük meg ennek a pörgésnek a mértékét, arra kérem önöket koncentráljanak, nehogy beleszédüljenek. 1,7 százalékos volt a gazdasági növekedés a mostani negyedévben, ha a naptári hatást kiszűrjük, akkor ez 0,9 százalékos gazdasági növekedés, ami kétségtelenül imponáló a korábbi 0,3 százalékos gazdasági növekedéshez képest. De nézzük meg ismét a környéket, más országokban milyen gazdasági növekedéseket produkálnak.

Szlovákia 8,7 százalék, de mondom Szlovákiával ne foglalkozzunk, Szlovákia már nem velünk egy kategóriában versenyez. Románia 8,2 százalék, de sajnos már kezdem azt mondani, a Békés megyei képviselő társaim ezt megerősíthetik, már Romániával se nagyon foglalkozzunk, merthogy Gyurcsány Ferenc víziója a 23 millió inváziójáról, ha nem is ekkora nagyságrendben, de a keleti határvidékeinken már megjelenik ingatlanvásárlás, illetve a magyar munkaerő Romániába való vándorlása révén.

Szlovénia 5,4 százalékos, azért fontos Szlovéniát megemlíteni, mert talán olvashatták önök is, hogy az euró bevezetése micsoda sokkot okozott a szlovén gazdaságnak, milyen nehezen élte túl, látják nekünk sokk nélkül is a töredéke megy, őnekik sokkal is 5,4 százalékos gazdasági növekedésre telik. Ausztria némileg magasabb bázisról indítva 2,9 százalékos gazdasági növekedést produkál. Csehország, Lengyelország 4,7, illetve 5,1. És ismételjük meg ismét, zamatosan ezt a magyar adatot, 1,7 százalék, 1,7 százalék, naptári hatás kiszűrésével nettó 0,9 százalék.

Az az igazság, hogy Veres Jánoson és Gyurcsány Ferencen kívül ezt más gazdasági növekedésnek tulajdonképpen nem is nevezi. Köszönjék meg nekünk, hogy itt a mai találkozón gazdasági növekedés szóval jelöljük ezt az egy helyben toporgást.

Tisztel Hölgyeim és Uraim!

Én azt hiszem, hogy mind az elmúlt két év, mind az elmúlt fél év arról győzhetett meg mindenkit, hogy Magyarországnak ma olyan kormánya van, amely ugyan hivatalban van, de nem képes az ország sorsát irányítani. Nem volt képes akkor sem az ország sorsát irányítani, kivezetni az országot a válságból, amikor még úgymond többségi koalíció volt. És láthattuk az elmúlt másfél hónapban, hogy még kevésbé képes amióta kisebbségi kormány van.

Gyurcsány Ferenc alkalmatlan az ország vezetésére. Az adatok világosan mutatják, hogy Magyarország nem kifelé tart a válságból, hanem egy örvénylő válság szélén néha annak közepén toporog, és tétován keresi a kiutat. Ez a kiút csakis egy választópolgári legitimációval rendelkező többségi kormány, jövőképpel rendelkező többségi kormány által valósítható meg.

Az előrehozott választások azért fontosak, mert a demokrácia lényege, hogy amikor megváltozik a politikai hangulat a korábbi választásokhoz képest, méghozzá tartósan megváltozik, a kormány elveszíti a legitimációját, elveszíti a választópolgári támogatást, akkor vissza kell adnunk a választópolgároknak a jogot, hogy másokat bízzanak meg a kormányalakítással. Olyanokat, akik tudják, hogy merre vezet kifelé az út, tudják, hogy milyen lépéseket kell ahhoz tenni, hogy Magyarország kijöjjön végre ebből a válságból.

Ez a válság 1990. óta a legsúlyosabb. Nem számszerűségében, vagy nem csak számszerűségében a legsúlyosabb, hanem abban a tekintetben a legsúlyosabb, hogy ennyira hozzá nem értő emberek még soha nem álltak válságidőszakban az ország élén. Technikailag húzhatják még az időt. Technikailag játszhatnak a túlélésre, kapaszkodhatnak a székükbe. Azonban, mindenkinek el kell gondolkodnia, hogy mikor kezdhetjük már meg a válságból való kilábalást. Az előre hozott választások erre adnak majd alkalmat. Minél hamarabb, annál hamarabb kezdhetjük meg a kiutat a válságból.

Én azt kérem önöktől, önök is fontolják meg, és győzzék meg barátaikat, ismerőseiket, vitapartnereiket, egyszer el kell kezdenünk a kiút megkezdését.

Köszönöm szépen a figyelmüket!