Bombafrász, tehetetlenkedés
Lassan folyamatos bombafenyegetésben él a főváros lakossága. Hétfőn egy minden eddiginél nagyobb, csaknem 1,8 tonnás, a második világháborúból maradt bombát találtak a bontás alatt álló ferencvárosi malom Tóth Kálmán utcai oldalán.
Dátum: 2008-07-30 08:24:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=118256
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 06:05:18.400466, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Mivel a hatástalanítást éjszaka nem akarták elvégezni, csak kedd délután, a környék háromnegyed ötre befejezett evakuálása után láttak hozzá a munkához. Még két hete sincs, hogy Angyalföldön hasonló okból kellett kiüríteni egy körzetet, s úgy tűnik, a pesti bombák "kezelése" még mindig nem zökkenőmenetes. A lakosság kitelepítése csak részben sikerül, a környékek lezárása sem hermetikus, míg a tájékozatlanság miatt nemegyszer fejetlenség tapasztalható. Most tegnap estére kiderült: a német bomba üres, vagyis hatástalan volt. Reggel tizenegy után egy kilométeres körzetben a rendőrök igyekeztek mindenkit kitelepíteni, a környéket lezárni. A tűzszerészek ezután láthattak munkához. Az akció tizenhatezer embert érintett, a környékbeli iskolákban és közintézményekben helyezték el őket. Minden lakó húszkilós csomagot vihetett magával. Az akcióban félezer rendőr, polgárőr és katasztrófavédelmi szakember vett részt. Az evakuálás miatt számos BKV-járat menetrendje megváltozott, a lezárt részre nem szállítottak utasokat, de onnan kifelé felvették az embereket.
"Menjetek a közepére! Ilyenben még úgysem volt részünk" - mondja feleségének a rövidnadrágos férfi, az asszony pedig a két kisfiúval rááll a Soroksári úton a záróvonalra. Az amúgy zsúfolt szakaszon ugyanis most egy árva autó nem közlekedik. A fotó elkészül, a katasztrófaturistának felcsapott család pedig vidáman tovább bandukol az úttesten a Boráros tér irányába a kora délutáni napsütésben.
Az egész környék elhagyatott, mintha mindenki aludna otthon az ágyában, rolók lehúzva, üzletek bezárva. Meglepő módon senki sem állít meg, nyugodtan haladok egyedüli gyalogosként a Nemzeti Színház felé, végre a Haller utcai leágazás előtt leintenek a kerületi polgárőrök. "Még folyik a kiürítés, de erre már nem lehet tovább menni. A Telepy utcai és a Bakáts téri általános iskolában élelemmel, orvosi ellátással várják a kitelepített lakókat" - mondják. Azért a visszaúton csak szembejön velünk egy idős hölgy, szatyorral a kezében. Hiába a tiltás, ő márpedig hazamegy, nehogy föltörjék a lakását. Mint mondja, reggel piacra ment, akkor még senki nem szólt neki a terület kiürítéséről és a kéttonnás bombáról. Feldúltan folytatja magányos sétáját a Haller utca felé.
"Remélem, nem kell majd ledolgozni" - mondja egy középkorú hölgy. Munkába indult, ám tegnap még nem tudták megmondani neki, ami mostanra kiderült: feleslegesen. Egy másik érintett, Kádics Emese a Mester utca elején lakik, ő is csak az esti híradóból értesült róla, hogy világháborús bombát találtak a közeli Vaskapu utcában, és ezért kiürítik a környéket. "Reggel fél tízkor átmentem az anyósomhoz a XVII. kerületbe, addig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam. A közeli boltosok is vacilláltak, kinyissanak-e, vagy sem" - panaszkodik az általa elégtelennek minősített tájékoztatásra.
Közben a Bakáts téri iskolában egyre nagyobb a nyüzsgés. Egy katasztrófavédelmistől megtudjuk: csak kétszáz ágyuk van az idősek és a betegek számára, bár akár hatszázan is elférnek az épületben. Ugyanez igaz a másik helyszínre is. Hiányos számtantudással is megállapítható: a kitelepített tizenhatezer embernek ez nem biztos, hogy elég. "Sokan ismerőshöz mentek vagy éppen nyaralnak" - érkezik a magyarázat.
Páran inkább a téren várakoznak a fák árnyékában, szerintük ugyanis nemsokára vége a száműzetésnek, mehetnek haza. Amikor arról érkezik a hír, hogy már a vacsorát is megrendelték az illetékesek, kicsit elbizonytalanodnak. Vili bácsi ennek ellenére még ebédet sem kér, hetvenhat éves, bírja a strapát. Pedig rántott hús, paprikás csirke a menü, de vegetáriánus kosztot is lehet kérni. Az idős úr azért sem akar bemenni az épületbe, ahol az ételt osztják, mert onnan nem engedik már ki. Aki egyszer regisztrált, a visszaköltözésig kénytelen ott maradni. "Amikor a miniszter a helyszínre érkezett, mondtam magamban: ha olyan nagy honvéd, miért nem hatástalanítja azt a bombát?" - meséli Vili bá, majd békésen olvassa tovább az újságját.
Az iskolában több osztályterem kórházi szobává alakult, idős asszonyok fekszenek az alkalmi ágyakon. Harangozó Józsefné átélte a második világháború szőnyegbombázásait, a szeme láttára halt meg egy csecsemő az egyik repesztől. "Sírtam, amikor szóltak, hogy kitelepítenek minket, mert robbanóanyagot találtak egy építkezésen. Egyszerűen felszakadtak a sebek - mondja. - Azt hittem, ilyesmit már nem fogok megélni."