Emléktáblát avattak Sinkovits tiszteletére
Emléktáblát avatott Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész tiszteletére kedden a belvárosi önkormányzat az V. kerületi Petőfi téren a művész egykori lakóházának falán. Minden korban van olyan ember, akit a Teremtő istenáldotta tehetséggel ruház fel, ezekre az emberekre felnézünk, s épp ilyen ember volt Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze is; hihetetlen tehetsége volt - emelte ki ünnepi beszédében Rogán Antal V. kerületi polgármester.
Dátum: 2008-09-24 07:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=120661
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 06:20:14.922456, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Sinkovits Imre tehetsége már fiatal korában kiviláglott, sok mindenben láthatta őt a közönség, s mindig páratlan alakítást nyújtott. Volt, hogy egy előadás alatt 19 szereplő bőrébe bújt, s erre csak igen kevesen képesek - hangsúlyozta a polgármester. 1956 januárja óta lakott ebben a házban az V. kerületi Petőfi téren; ez az év nevezetes, hiszen ő is azok közé tartozott, akik bátran mertek tenni, s rá ezt követően nehéz évek vártak.
Az akkori hatalom nem hagyta megtorlatlanul 1956-os fellépését, ezért nem játszhatott tovább a Nemzeti Színházban, a neki legfontosabb dologtól fosztották meg. De eltiporni nem merték, nem tudták, "csupán" megalázni. Sinkovits Imréről tudták, hogy a nemzet legnagyobb színészóriásai közül való, s ő tehetségét, de megpróbáltatásait is méltósággal viselte. Amikor visszatérhetett a Nemzeti Színház színpadára, kortársak, utódok, pályatársak tisztelete övezte; az ezredfordulón az akkori polgári kormány a Nemzet Színésze díjat első ízben neki adományozta, teljesítményét megőrizte a XX. század, és továbbadta a XXI. századnak is - mondta Rogán Antal.
A ház falán található emléktábla Fekete Géza szobrászművész alkotása; az emlékezés virágait az V. kerületi önkormányzat nevében Rogán Antal polgármester, a Magyar Színház társulata nevében Botár Endre és Pató István színművészek helyezték el. Az emléktáblát Hoffer József atya szentelte és áldotta meg. Sinkovits Imre (1928. szeptember 21-2001. január 18.) színművész 1950-1958 között volt a Nemzeti Színház tagja, Háy Gyula Az élet hídja című drámájával debütált, majd Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában az egyik ördögfióka szerepében csillogtatta meg tehetségét. 1956. október 23-án a tömeg élére állt, és a Petőfi-szobornál elmondta a Nemzeti dalt. 1958-tól 1963-ig a József Attila Színházban játszott, majd 1963-tól haláláig, 38 éven keresztül ismét a Nemzeti Színház tagjává válhatott. Több díjjal ismerték el tehetségét: Jászai Mari-díj (1955, 1962), Filmkritikusok díja (1961, 1965), Kossuth-díj (1966), érdemes művész (1970), kiváló művész (1974), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Magyar Örökség-díj (1996), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997).