Nagy Gábor Tamás beszédének szószerinti leirata

Nagy Gábor Tamás beszéde a budai polgármesterek közös ünnepségén az 1956-os forradalom 52. évfordulóján. (2008. október 23.)

Dátum: 2008-10-23 16:20:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=122613
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 06:32:01.159381, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tamási Áron azt írja 1956-ról: "A kehely, amelyben a magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött."

Komoly megfontolandó szavak. A világ nagyobb gonddal őrködjék az emberi lét méltósága fölött.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Emlékezők!

Magam, és polgármestertársaim nevében köszöntőm Önöket itt a budai összefogás ezen, hagyományos helyszínén, a budai Várban. Mi, akik itt összejöttünk, tudjuk, 1956 soha el nem évülő felelősséget rakott a vállunkra, ahogy a világnak nagyobb gonddal kéne őrködnie az emberi lét méltósága fölött, úgy nekünk, a szabad Magyarország polgárainak nagyobb gonddal és tisztább lélekkel kell őrködnünk nemzeti létünk méltósága fölött.

Azért jöttünk össze, mert fontos kifejeznünk, tisztában vagyunk elődeink ránk hagyott örökségének súlyával. A budaiak akarva akaratlanul ebben élnek, köt minket e történelmi hely, szellemi tudatában vagyunk felelősségünknek.

Azért jöttünk össze, mert akár fúj, akár esik, összetartozunk. Mert szeretettel kötődünk hazánkhoz, nemzetünkhöz, és nem magányosan, megfélemlítve, ahogy évtizedekig tettük, hanem együtt és ennek az egységnek az erejében, amelynek tudatában méltón akarjuk ünnepelni közelmúltunknak ezt a rendkívüli eseményét, 1956-ot, amelyet annyira áthatott a felelősség tudata.

Nem véletlen, hogy éppen ezt a felelősségérzetet vitatta leghangosabban a forradalmat első perctől kezdve becsmérlő, majd megalázó és vérbefojtó kommunista hatalom.

Amikor a forradalom első napjaiban megtévesztett és félrevezetett fiatalokról beszélt a rádió hullámhosszain, majd amikor azt hazudta, hogy huligánok, vérengző csőcselék, hétpróbás fasiszta gazemberek a forradalom és a szabadságharc résztvevői, de hiába a hazug propaganda, a ravasz manipuláció. Az emberek szívéből, a nemzet lelkéből nem lehetett kitörölni azoknak a napoknak a felszabadultságát, örömét, éltetőerejét. Nem lehetett elhitetni, hogy ellenforradalom volt a diákok tüntetése, a munkások önszerveződése, a pesti srácok felkelése, majd az önfeláldozó szabadságharc. Csak ideig-óráig lehetett köztörvényes bűntettként hazudni Tóth Ilona, vagy Mansfeld Péter mártíriumát. Nem lehetett végérvényesen megtagadni az események azon láncolatát, amelyet nem a félelem, a megtorlás és a terror hatotta át, hanem a sok évtizedes erkölcstelenség után a közösséget megtartó erkölcs helyreállítása, és amelynek a nemzet tagadó internacionalizmus után az egészséges nemzeti érzések kifejezése, a törvénytelenségek után a jogállamiság vágya vitt előre.

Miért volt ritka e történelmi pillanat? Miért volt óriási felelősséggel áthatva? Akik felemelték a szavukat, akik kimentek az utcára, és ne feledjük kimentek a sortüzek elé is, akik fegyvert fogtak a szabadságért, látszólag felelőtlenek voltak. Húzta őket valami ismeretlen erő előre.

Hitük, vágyaik, álmaik alakították az eseményeket, nem számoltak a következményekkel. Mérlegelés, okoskodás nélkül ki akarták mondani, hogy szebb, tisztább szabadabb világban akarnak élni, és volt bátorságuk tenni is ezért, ennek az álomnak a valóra váltásáért.

Lehet, hogy a saját életük szempontjából felelőtlennek tűnhet, amit csináltak, de történelmi nézőpontból éppen ez, a jövővel való törődés, és az ezért való személyes áldozathozatal az egyetlen felelős magatartás, és ezzel a magatartással, ezzel a példával örökké érvényes irányt adtak a magyar történelemnek. Azt üzenik, hogy nagy gonddal és tiszta lélekkel őrködnünk nemzeti létünk méltósága fölött.

Szép és emelkedett ünneplést kívánok.