Latchezar Toshev beszédének szó szerinti leirata
Latchezar Toshev beszéde a budai polgármesterek közös ünnepségén, az 1956-os forradalom 52. évfordulóján. (2008. október 23.)
Dátum: 2008-10-23 18:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=122625
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 06:32:04.732161, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Jó napot kívánok Magyarország! Jó napot kívánok kedves magyar barátaink!
Köszönöm szépen Budavár polgármesterének, hogy meghívott ma ide engem, hogy Önökkel együtt ünnepelhessek.
Azért jöttem el ma Önökhöz, hogy együtt ünnepelhessük 1956 tragikus eseményeit. Olyan eseményeket, amelyeket a szovjet kommunizmus által elkövetett számos más bűnnel együtt nagyon jól ismernek a világon. Úgy jöttem el, mint a Bolgár Parlamenti Demokratikus Unió egyik parlamenti képviselője és azért, hogy együtt emeljük magasra 1956 zászlaját - a kivágott kommunista címerrel együtt. Együtt énekelhetnénk a Nemzeti dalt, és azt a sorát, hogy "Rabok tovább nem leszünk", így emlékezve ezekre a tragikus napokra. Ez a zászló és ez a dal a szabadság és a demokrácia szimbólumává vált nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon.
Jó pár évvel ezelőtt ezt a zászlót ajándékozta Magyarország az Európa Tanácsnak, és azt gondolom, hogy Magyarországtól és bátor népétől ez volt a legcsodálatosabb ajándék, amit kaphattunk. Akkor, 1956-ban a magyarokat legyőzték a szovjet csapatok. De történelmi távlatban mégis a magyarok győzték le elnyomóikat. Hiszen senki nem képes összetaposni a reményt és tönkretenni, összetörni a szabadság utáni vágyat, amely itt Budapesten született meg 1956-ban.
Én jómagam ezek után az események után születtem, de mégis nagyon büszke vagyok arra, hogy 1956-ban voltak Európában olyan emberek, mint a magyarok, akik bátrak voltak. Akik képesek és hajlandóak voltak felkelni jogaik és szabadságuk védelmében és ezt tették nemcsak szavakkal, hanem valódi tettekkel, sőt harccal is.
Bulgáriában például csupán az első hónapban azután, hogy az országra ráerőszakolták a kommunista rendszert, 30 ezer embert öltek meg, és több mint 90 koncentrációs tábort hoztak létre, ahová 200 ezer embert helyeztek el, anélkül, hogy bármiféle jogi eljárás előzte volna meg ezt a lépést. Sztálin halálát követően a letartóztatott embereket, akik túlélték a koncentrációs tábort, kiszabadították onnan, de 1956-ot követően a magyar forradalom után a legtöbbjüket - akiket egyszer már kiszabadítottak, sőt másokat is, esetleges felkelőket, és azokat is, akik valójában nem igen jelentettek veszélyt a kommunista rendszerre - újra letartóztatták és újra koncentrációs táborba zárták. Ez egy megelőző intézkedés volt, ezzel próbálták megakadályozni, hogy a szabadság szelleme, amely itt Budapesten született továbbterjedjen. Azért történt mindez, mert a kommunista elnyomó rendszer félt ettől a szellemtől, hiszen ez a szabadság szelleme erősebb volt, mint ők maguk.
A kommunista rendszerek rendkívül sok bűncselekményt követtek el. Körülbelül százmillió áldozat lelte halálát a világon kommunista rendszerek miatt, és körülbelül 20 millió embert zártak koncentrációs táborba vagy vetettek alá különböző elnyomásnak és az erőszak különböző formáinak.
Ezek a bűncselekmények óriási űrt hagytak maguk mögött a társadalmakban, azon társadalmakban, ahol kommunista rendszerek uralkodtak. Ezt az űrt, ezt a sebet úgy lehet begyógyítani, hogyha világosan elítéljük ezeket a bűncselekményeket. Ha ez megtörténik, ez óriási győzelem lesz az egész emberiség számára és komoly befektetés a jövő generációi számára, a jövő generációjába. Ugyanis az el nem ítélt bűnök szétfeszíthetik, szétroncsolhatják a társadalom erkölcsi szövetét. És az áldozatok, akik értékekért küzdöttek, mint például a szabadságért, a demokráciáért, megérdemlik az elismerésünket, megérdemlik azt, hogy emlékezzünk rájuk, és hogy tiszteljük őket, és együtt érezzünk velük szenvedésükben.
Emlékezzünk rájuk, és emlékezzünk arra a bátorságra, amelynek segítségével minden veszéllyel dacolva felkeltek az önkényuralom ellen. Hogy ezt megtegyük, fontos a nemzetünk integritása szempontjából, de fontos Európa szempontjából is. Hiszen ez a lépés Európa saját identitását is megerősítheti. Örömmel számolok be arról, hogy 2006. január 25-én az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta a 1481/2006-os határozatot, a totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről. Régóta várt esemény következett be, amit az igazságszolgáltatás szimbólumaként is értékelhetünk. Ma délelőtt pedig lelepleztünk egy emlékművet, ami ennek a történelmi jelentőségű határozatnak állít emléket. A helyszín Csömörön van, innen nem messze.
Ma, kedves magyar barátaim, legyünk még itt együtt, gondoljunk minden európaira, és emlékezzünk együtt 1956. október 23-ára, és ítéljük el együtt a szovjet rezsim által elkövetett bűnöket.