Beleszólási lehetőséget az embereknek

A Magyar Televízió Este című műsorában Orbán Viktor az európai integrációról, az Irak ellen indított agresszív támadásról és az átalakuló Fideszről beszélt. A párt elnökjelöltje elmondta: az áprilisi választásokat követően a polgárok újfajta igényt jelentettek be - ezentúl gyakrabban és nagyobb társadalmi életet élve kívánnak szereplői és alakítói lenni a magyar közéletnek. A bővítésre magát elszánó Fidesz ennek az igénynek szeretne megfelelni.

Dátum: 2003-03-29 18:02:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=8775
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:09:56.428119, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- A kormányváltás óta először fogadta el a Magyar Televízió meghívását élő hírműsorba Orbán Viktor. Az elkövetkező 20 percben a volt miniszterelnököt kérdezem háborúról és békéről, Magyarország uniós csatlakozásáról és a Fidesz jövőjéről. Jól tudom-e, amit elmondtunk néhány perccel ezelőtt, hogy ma úgy döntött, elfogadja Medgyessy Péter meghívását, és ott lesz Athénban?

- Igen, egy rövid közleményt ki is adtunk erről, illetve a levelet nyilvánosságra hoztuk, amelyben örömmel fogadom el a meghívást.

- Én olvastam a nyilatkozatot, amelyben úgy fogalmaz, hogy ott leszek Athénban. Nem teljesen egyértelmű számomra, hogy ez azt jelenti-e, hogy Miniszterelnök Úr a magyar kormányküldöttség tagjaként lesz ott, vagy más módon, más minőségben lesz jelen Athénban az aláíráson.

- Emlékeim szerint 16-án van az aláírás, és 15-én tart az Európai Néppárt - mint minden csúcs előtt, ilyenkor is - egy elnökségi ülést, és mint az Európai Néppárt alelnöke leszek Athénban. Hogy aztán hogyan lesz, a delegációval, vagy külön, ezt majd - gondolom - a titkárok egyeztetik. De a delegációban is örömmel részt veszek.

- Igen, ez mondjuk azért fontos, mert az Európai Néppárt eseménye az egy másik esemény. Tehát nem mindegy, hogy Ön a hivatalos aláírás-ceremóniára megy el a magyar kormányküldöttség tagjaként, vagy pedig egyszerűen csak jelen lesz Athénban az aláírás időpontjában.

- Természetesen a ceremóniáról, az aláírási ünnepségről beszélünk.

- Világos. Tehát ott lesz.

- Igen.

- Miniszterelnök Úr! Van-e valamilyen üzenetértéke annak, hogy Ön így döntött? Tehát akart-e valamiféle nemzeti konszenzust kialakítani ebben az ügyben azzal, hogy elmegy Medgyessy Péterrel?

- Nézze, nem gondoltam át ilyen mélyen ezt a dolgot. Kaptam egy meghívást egy elég baráti hangúnak mondható levélben. Úgy gondoltam, hogy nincs okom nem elfogadni.

- Igen, csak hát nagy volt ennek a politikai súlya, tehát például Boross Péter az Ön döntésétől tette azt függővé, hogy ő maga elmegy-e, vagy sem.

- Nézze, fordítva is így áll a dolog. Ha Boross Péter úgy döntött volna, vagy úgy döntene, hogy nem megy el, akkor valószínűleg én is meggondoltam volna.

- Olvastam egy tegnapelőtti nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy aggódik azért, hogy az április 12-i népszavazáson alacsony lesz a részvétel. Nem gondolja-e, hogy esetleg tudott volna többet tenni azért, hogy többen menjenek el április 12-én?

- Nézze, lehet, hogy erős volt a megfogalmazás, amit használtam. Aggodalomra azért nincsen ok - legalábbis jogi értelemben nincs -, a népszavazásról szóló törvény világos: ha a választásra jogosultak 25 százaléka kifejezi egyirányú akaratát, akkor ad abszurdum 25 százalékos részvétel mellett is jogilag kötelezően érvényes szavazás történik. Én inkább azt idéztem fel, hogy néhány évvel ezelőtt a NATO esetében az történt - ha még visszaemlékszik erre -, hogy 85 százalék szavazott igennel, de a részvétel 48 százalék volt, tehát kevesebb, mint a választásra jogosultak fele. És azt gondolom, hogy egy döntés annál jobb, minél többen hozzák meg. Tehát akár igen, akár nem, a fontos az, hogy egy közös döntést hozzunk. Ezért én azt hiszem, hogy arra kellene fölszólítanunk vagy megkérnünk az embereket, hogy legyenek kedvesek, és akár így gondolkodnak, akár úgy, mindenképpen jöjjenek el majd a népszavazásra.

- Ön ott lesz egyébként? El fog menni?

- Hogyne, természetesen. Megmondom Önnek őszintén, én elvből részt veszek minden választáson, mert ha az ember nem vesz részt egy választáson, akkor utána a választással kapcsolatos, meg az az utáni eseményeket illető megjegyzéseinek úgy érzem, hogy nincs meg a kellő - nem akarok szigorú lenni, tehát nem erkölcsi -, de nincs meg a kellő személyes alapja. Ha részt vettem egy döntésben, utána mondhatok róla véleményt, ha nem, akkor is mondhatok, mert ma már mindent szabad, csak nem biztos, hogy helyes.

- Azon gondolkoztam, hogy nehéz lehet Önnek politikai üzenetet megfogalmazni ebben a kérdésben is, ugyanis azt lehet tudni, hogy a Fidesz szavazótáborának egy jó része uniópárti, de sokan vannak, akik nemmel szavaznának az unióra. Tehát bármelyik irányban tesz politikai gesztust vagy politikai nyilatkozatot, azzal kockáztatja azt, hogy a saját szavazótáborának egy részével szembe megy.

- Érdeklődve hallgatom, amit mond. Szerintem Ön politikailag gondolkodik erről a kérdésről, pedig másképpen is lehet. Legalábbis én másképpen gondolkodom. Szerintem itt nem politikai döntést kell hozni az embereknek, hanem egy személyes döntést. Azt kellene - ha jól láttam a műsort megelőző rövid hirdetést az ÁFA kérdéséről -, szóval azt kellene világossá tennünk az emberek előtt, hogy ez a döntés az ő személyes életükbe fog mélyen behatolni. Tehát nekik azt is mérlegelniük kellene - és talán első helyen azt kellene mérlegelniük -, hogy mi lesz velük. Számukra előnyöket, hátrányokat jelent-e? Egy kicsit - ha megengedi, hogy tovább fűzzem ezt a gondolatot - én olyannak látom a helyzetet, mint a rendszerváltáskor. Ott is lettek nyertesek és lettek vesztesek. Most végig kell gondolni mindenkinek, hogy vajon ő a potenciális nyertesek, vagy a potenciális vesztesek közé tartozik-e. Szerintem ez alapján érdemes dönteni. Nekünk, akik meg módot kapunk arra, hogy a parlamentben törvényeket, határozatokat alkossunk - sőt, a kormány, aki még ennél több lehetőséget is kap -, nekünk az a kötelességünk - és a kormánynak is -, hogy megpróbáljunk minél több embert a potenciális vesztesek köréből áthozni a nyertesek oldalára. Tehát én, ha megengedi, nem is a népszavazásról gondolkodnék ma már elsősorban, mert minden jel arra utal, hogy azért ott elég erőteljes fölényben lesznek az igenek, ma ez olvasható ki minden jelből. A kérdés az, hogy utána mi lesz? Hogyan segítjük az embereket abban, hogy vesztesekből nyertesekké válhassanak? A rendszerváltás után - emlékezzünk rá - ez hosszú ideig nem sikerült, és nagyon sok embernek mind a mai napig keserű a szája íze a rendszerváltás miatt.

- Cselekedni, tehát ezt a segítséget megvalósítani mindig kormányzati pozícióban van lehetősége az éppen hatalmon lévőnek. Ellenzéki pártként, ellenzékből hogy tudják segíteni ezt a folyamatot?

- Nézze, noszogatni, biztatni, sőt támogatni, vagy esetleg értelmes vitával segíteni azért ellenzéki pozícióból is lehet. Mondok Önnek egy példát. A parlament előtt van - azt hiszem, hogy határozati formában - az az indítvány Harrach Péter fideszes parlamenti képviselő részéről - a kereszténydemokratákkal közösen beadott indítvány ez -, amely arról szól, hogy a parlament kötelezze el magát egy határozatban, garanciát adva a nyugdíjasoknak amellett, hogy a csatlakozás után a nyugdíjak reálértéke nem csökken majd. Ezzel hárommillió ember dolgát könnyítjük meg április 12-ére, hiszen ők nyugodtan mondhatják azt, hogy megkapták a garanciát a személyes életükre nézve, nem járnak rosszul. De szerintem hasonló programokat kellene megalkotni a mezőgazdaságból élők számára, szerintem a közúti fuvarozók számára is szükséges volna, és hát bizony a kis- és középvállalkozók számára is, mert nagyon könnyen találhatják magukat majd váratlanul nehéz helyzetben a csatlakozás után.

- Szeretném kérdezni a háború kérdéséről. Ugye talán ez az a terület, ami most a legtöbbünket érdekel. A Fidesz minden fórumon bírálja a kormányt, a kormány háborús politikáját. Ön egyenesen háborúpártinak minősítette a kormányt. Mi az, amit Ön kormányzati pozícióban másként tenne? Tehát ugye vannak konkrét döntések, amelyeket a legélesebben támadnak. Ezekben az ügyekben hogyan döntött volna Ön?

- Talán érdemes egy lépést tennünk hátra, mielőtt közvetlenül válaszolnék az Ön kérdésére. Szerintem a kiindulópontot tisztázhatnánk. A kiindulópont ma szerintem az, hogy Magyarországon minden ember békét akar, és ebből a 100 százalékból 92 százalék ellenzi azt, amit ma teszünk. Most hadd vegyem magamra, vagy magunkra, a teljes parlamentre a kormányzati döntést. Ez ugyan alkotmányosan kicsit bizonytalan megjegyzés, de mégis. Szóval azt, amit a magyar politikai élet ma tesz, azt, amit a kormány és hát a parlament többsége a kormányt támogatva tesz, azt az emberek azért ellenzik, mert úgy érzik, hogy az nem a béke ügyét szolgálja. Én ezzel a véleménnyel egyetértek; én is ehhez a 92 százalékhoz tartozom.

- Igen, Miniszterelnök Úr, csak mondjuk normális ember nincs, aki örül annak, hogy háború van. A kérdés az, hogy lehet-e másként intézni a dolgokat?

- Fordítva tenném fel a kérdést. Ha amerikaiak lennénk, ha most itt az amerikaiak szempontjából néznénk az ügyeket, akkor egy ilyen kérdést indokoltnak is éreznék. De magyar szempontból egy kicsit másképpen fogalmazok, ha megengedi: Mi a magyar érdek, amely bennünket arra visz, hogy támogassuk azokat, akik egyébként a háborút akarják? Mi ebben az a magyar érdek, ami miatt ezt érdemes megtennünk? Erre a kérdésre nem kapunk választ. Lehet, hogy van ilyen. Ha van ilyen, akkor ezt titkolják előttünk. Nem tudjuk. Tehát én azt tudom mondani Önnek - visszatérve az első kérdésére -, hogy olyan háborúban részt venni, olyan háborús akcióhoz támogatást adni, olyan háborús koalíció részévé válni - hiszen az amerikai és az angol nagykövet, maga az amerikai külügyminiszter a maga listájára fölírt és közzé is tett bennünket mint a háborús koalíció tagjait -, szóval ilyen helyzetbe keverednünk akkor érdemes, ha tudunk választ adni arra, hogy ez miért érdeke a magyaroknak. És hát most azt hiszem, nem tudunk.

- Igen, csak hogy mik azok a konkrét támogatások, amit Ön számon kér ezen a kormányon? Ugye két fontos dolog jut eszembe, az egyik a magyar légtér átengedése, a másik a taszári bázis használatának átengedése.

- Megengedi-e nekem, hogy tisztázzuk: én semmit sem kérek számon a kormányon? Tehát én ebben az ügyben nem a kormányt akarom bírálni, vagy támogatni; szerintem az ország ügyéről érdemes beszélni. Arról a kérdésről, hogy mit keresünk a háború oldalán. Most persze fel lehet tenni azt a kérdést, hogy a háború oldalán vagyunk-e ezekkel a lépéseinkkel, amiket Ön most említett: Taszár ügyével vagy a légtér átengedésével.

- Így pontosabb a kérdés, köszönöm.

- Bocsánat, de én azt gondolom, hogy a helyzet nem egészen így áll. Én arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért szerepelünk mi a világ teljes közvéleményének szemében, az amerikai külügyminiszter nyilatkozataiban, az ide akkreditált angolszász nagykövetek nyilatkozataiban háborús partnerként és a háborús koalíció tagjaként. Ez a probléma. Nem a kormányról beszélek, nem őket bírálom, nincsenek is itt, nem is volna teljesen helyénvaló, hogyha ezt távollétükben megtenném. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért kerültünk olyan helyzetbe, hogy az egész világ úgy tudja rólunk, hogy mi a háborús koalíció tagjai vagyunk. És ha úgy tudja, akkor miért nem teszünk úgy, mint a csehek, ahol az új elnök, Waclav Klaus hivatalba lépését követően azonnal bejelentette, hogy ők kilépnek ebből a háborús koalícióból. Ne emlegessék őket semmilyen listán sem, köszönik, ők nem tagjai a háborús koalíciónak.

- Több szempontból érdekes ez a kialakult politikai helyzet, mert például pont az Ön legfőbb külpolitikai szövetségesei - Aznar, Berlusconi, Stoiber - mind háborúpártiak. És kialakult az a furcsa helyzet, amit nyilván visszautasítana, hogy a Fidesz azzal a politikával, amit a háború kérdésében elfoglalt, gyakorlatilag Moszkva és Peking oldalán áll.

- Hát ha így néznénk a világot, hogy kik mondják még rajtunk kívül azt, hogy kétszer kettő négy, akkor bizony a fél világot felsorolhatnánk. De nem hiszem, hogy így érdemes nézni ezeket az ügyeket. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: szerintem a magyar emberek nem Szaddám Huszein, nem Moszkva és nem Peking oldalán, hanem egész egyszerűen a béke oldalán állnak. A világ közvéleménye úgy érzi - magam is osztozom ebben a véleményben -, hogy nem tettünk meg mindent annak érdekében, a nemzetközi politika nem tett meg mindent annak érdekében, hogy békés eszközökkel érje el a diktátor elmozdítását, illetve leszerelését. Ráadásul ezt nemcsak a közvélemény, hanem jó néhány tekintélyes nyugat-európai állam is gondolja. Egy kicsit egyoldalúnak éreztem a felsorolását. Nem említette például Schüssel kancellárt, aki szintén régi, velünk jó viszonyban lévő államfő, aki viszont nem áll a háború oldalán. Nem lehet pártszempontok alapján besorolni azokat, akik a háborús hadviselés mellett, illetve az ellen lennének, hiszen mind az egyik, mind a másik oldalon egyaránt találhatók szocialisták és néppártiak is.

- A kérdés akár úgy is feltehető lett volna, hogy nem tart-e attól, hogy elveszíti legfőbb külpolitikai támogatóit?

- Engedje meg, hogy egy kicsit szokatlan formában tegyek fel egy kérdést. Tud valaki választ adni arra a kérdésre, hogy mi az a speciális magyar nemzetpolitikai érdek vagy célkitűzés a külpolitikában, amihez nekünk az Egyesült Államokra mindenképpen szükségünk van? Van ilyen törekvésünk? Én úgy látom a helyzetet, hogy nincs ilyen törekvésünk. Úgy látom, hogy Magyarország gazdasági biztonságát nem az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió garantálja majd. Javarészben már most is. Tehát gazdasági értelemben biztonságban érezhetjük magunkat akkor is, ha az Egyesült Államokkal egyébként vitánk van. Ráadásul én nem gondolom azt, hogy egy Amerikával jó viszonyra törekvő állam - és szerintem helyes, ha Magyarország ilyen ország - mindenben feltétel nélkül egyet is kell hogy értsen az Egyesült Államokkal. Vagy korrekt partnerei vagyunk egymásnak, és bizonyos fontos ügyekben akár a világ nyilvánossága előtt is vállaljuk a vitákat, miközben nagy távlati célokban és értékekben egyezünk, és akkor egy korrekt partnerségről van szó, vagy nem érdemes szövetségesi viszonyról beszélni, hanem csak alárendeltségiről. De én nem szeretném - szerintem senki sem szeretné Magyarországon -, hogy mi, bármely más országgal - beleértve az Egyesült Államokat - alárendeltségi viszonyba kerüljünk.

- Szeretném megkérdezni a Fidesz kibővüléséről, és ebben a gondolatsorban talán az az első és legfontosabb kérdés, hogy versenyképesnek érzi-e azt az alternatívát, amit most a mai ellenzék és ennek a vezető ereje, a Fidesz jelent a kormány számára?

- Természetesen alternatíva mindig van egy közéletben, ezért mindig van versenyhelyzet is, és a kicsi is tud nyerni a nagy ellen, és a nagy is hozhatja a papírformát. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországon a verseny a közéletben továbbra is biztosított, ráadásul két nagy erő meglehetősen jól körvonalazható. Ami a kibővítést illeti, ma éppen egy ilyen tanácskozás volt délelőtt, ahol azok a volt kormánytagok, illetve bennünket korábban is támogató személyek gyűltek össze, akiktől segítséget kértem a kibővítés még tekintélyesebbé és sikeresebbé tételéhez. Érdekes, az európai uniós ügy ott is előjött. Nagyon érdekes, tehát az Ön első kérdése.

- Sokakat érdekel.

- Így van, hogy most akkor végül is hogyan álljon a dolog, és próbáltam elmondani, hogy összpontosítsunk a népszavazás utáni helyzetre, mert a családokban is van olyan helyzet - én is ismerek ilyen családot, nem egyet -, ahol az ember így, az asszony meg amúgy fog szavazni, amiből jól kitűnik, hogy nekünk az igenek és nemek kimondása után majd együtt kell működni. Tehát a következő néhány hónap iránytűjeként én mindenkinek azt a gondolatot javaslom megfontolásra, hogy mindannyian az Európai Unió polgárai leszünk. Nos, ebben a tekintetben egyetértés van - azt hiszem, fogalmazhatok így - a bővülő félben lévő Fidesz teljes vezérkarában. Ami pedig magát a bővítést illeti, ez nem független az ország történéseitől. Ha megengedi, én elmondanám, hogy szerintem az elmúlt 8-10 hónapban nagyon jelentős változáson ment át a magyar közélet. Ennek a mélységét még nem is látjuk át pontosan, vagy legalábbis nem köztudott ennek a mélysége. Én úgy gondolom, hogy az áprilisi választásokat követően az emberek bejelentettek egy újfajta igényt. Azt mondták, hogy eddig pártdemokrácia volt Magyarországon, pártok versenyeztek, ők négyévente, mármint az emberek négyévente vettek részt tevőlegesen a közéletben, és szeretnének ezen változtatni, és ezentúl többször, gyakrabban, szélesebb és nagyobb társadalmi életet élve szeretnének - ha nem is állandó, de gyakoribb - szereplői és alakítói lenni a magyar közéletnek. Erről szól a polgári körök mozgalma, erről szól minden - legalábbis az én olvasatomban - az elmúlt nyolc hónap történései közül. Most a feladat az, hogy a bővítésre magát elszánó Fidesz - Magyar Polgári Párt képes lesz-e ennek az igénynek megfelelni, és felkínálni azt a teret, ahol ezt a négy évnél sokkal gyakoribb részvételi igényt, beleszólási akaratot és hajlandóságot az emberek ki tudják fejezni, és ennek kifejezésére a megfelelő helyet megtalálják. Ez a nagy kérdés.

- A kérdés persze csak az - vagy emellett a másik kérdés -, hogy mikor lesz ez számszerűsíthető? Arra gondolok, hogy 8-10 hónap alatt - amit Ön is említett és amennyi eltelt a kormányváltás óta - trendeket lehet fordítani. Egyelőre ez a trendváltás nem következett be, tehát a Magyar Szocialista Párt még mindig vezeti a népszerűségi listát, Medgyessy Péter az ország egyik legnépszerűbb politikusa, közben pedig a Fidesz nem tudta az ellenzéki szerepét plusz voksokra vagy plusz támogatottsági százalékokra váltani.

- Szabad vitatkoznom ezzel?

- Hogyne szabadna.

- Ugyanis én a tényállítást nem is akarom kétségbe vonni - bár erről is lehetne beszélgetni -, hanem azt a talán közöttünk meglévő különbséget szeretném itt bemutatni, hogy amiről Ön beszél, az egy választási logika, és négy évben méri az időt. Amiről én próbálok beszélni - és ami zajlik az országban szerintem -, az nem csak a következő választásokról szól. Szerintem a következő 25-30 évről szól mindaz, ami most történik, ugyanis szerintem - ahogy említettem - egy ilyen, a pártok versenyére épülő demokrácia újabb formáját éljük meg, ahol inkább társadalmi nagy blokkok, szövetségek, szövetkezések fogják majd összemérni az erejüket. Tehát április után az emberek nem azt mondták, hogy ők nem boldogok attól, ami történt - bár sokan éreznek így -, hanem azt mondták, hogy szeretnének tartós szereplői lenni a magyar közéletnek, és hogy ezt be tudjuk fogadni, az nem négy évben való gondolkodást igényel, hanem inkább 20-25 évben való gondolkodást, és ki más gondolkodjon 20-25 év távlatában a magyar közéletben, ha nem éppen mi, akik egykor még Fiatal Demokraták Szövetsége néven jelentkeztünk be a magyar közéletbe.

- Igen, csak hát ugye 2006-ban választások lesznek, és ezeket a választásokat nyilván meg akarják nyerni. Minden más butaság lenne, ha nem így lenne.

- Nézze, ha kitart a kérdése mellett... Igen, természetesen igaza van, ha kitart a kérdése mellett. Azt tudom mondani, hogy a jövőre nézve olyan munkamegosztást szeretnénk kialakítani, amelyben a következő választás megvívása, illetve a mindenkori napi küzdelmekkel való foglalkozás ügye alapvetően a parlamenti frakcióhoz tartozna, míg a magyar társadalom számára fontos értékek - nemzet, család, polgár - tartós képviselete pedig inkább a párthoz. Tehát a hosszú távú építkezés a pártelnökhöz - ha szabad így fogalmaznom -, meg az általa vezetett közösséghez, míg a konkrét kormányzati bírálat és kormányzati munkára való felkészülés, valamint a következő választás ügye a frakcióra tartozna.

- Abból, amit elmond, az derül ki, hogy butaságnak tartja azokat az elképzeléseket, hogy előre hozott választások lennének, hiszen akkor nyilván más lenne a stratégia.

- A butaság szó erős kifejezés, de ha megengedi, én még ennél is nyomatékosabb kifejezést használnék. Magyarországon becsületbeli kérdés a mindenkori kormányzó erők számára, hogy végig tudják-e kormányozni a négy évet. Érdekes, de nem mindenhol áll így a helyzet. Magyarországon így alakult. 1990-től kezdve mindenki - talán még a választópolgárok is, de a média bizonyosan - állandóan a stabilitás kérdését tartotta a legfontosabbnak. Ezért minden erő, amely vállalta a kormányzás felelősségét, arról győzte meg saját magát is, meg a közvéleményt is, hogy képes kiszámíthatóságot és stabilitást adni az országnak, vagyis négy évig tud kormányozni. Tehát ma egy kormányzó párttól az a gondolat, hogy előrehozott választást akarna tartani, szerintem nem lehet több, mint - hadd kölcsönözzem Öntől a kifejezést - buta találgatás és pletyka.

- Végezetül azt már tudjuk, hogy Miniszterelnök Úr visszatér a nagypolitikába, ha egyáltalán valaha is távozott onnan. Érdekelne egy személyes kérdés is. Egyeztetett-e a családjával? Megkérdezte a feleségét és a gyermekeit arról, hogy mit gondolnak, hogy most megint kevesebbet fogják látni az apukát?

- Nehéz beszélgetések voltak. Természetesen beszéltem a gyermekeimmel is, meg a feleségemmel is. A választások után a nagyobbik lányom azt találta mondani, hogy most eggyel kevesebb miniszterelnök és eggyel több apa lesz a családban. És most, amikor a pártelnökség kérdése előkerült, akkor kicsit csalódottak voltak. Ha megengedi, nem untatom a nézőket a saját személyes problémáimmal, de szigorú beszélgetéseknek vetettek alá, mind a feleségem, mind pedig a gyermekeim.

- Miniszterelnök Úr, köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat, és köszönöm, hogy jelenlétével megtisztelt bennünket.

- Én köszönöm.

Orbán Viktorral Simon András készítette az interjút.