Az új pénzügyi rendszerről egyeztetnek az EU-csúcson

Újabb - ezúttal informális - csúcstalálkozóra kerül sor ma (2008. november 7.) Brüsszelben, ahol az Európai Unió állam- és kormányfői a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáról tárgyalnak egy munkaebéd keretében.

Dátum: 2008-11-07 15:24:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=123502
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 06:40:28.904523, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A Tanács soros elnökségét betöltő Franciaország öt prioritást terjesztett a többi tagállam elé, azzal a céllal, hogy azokról még a november 15-én megrendezésre kerülő washingtoni konferencia előtt megállapodás szülessen. A francia tervezetről ezt megelőzően már a pénzügyminiszterek keddi (2008. november 4.) megbeszélésén is egyeztettek.

A prioritások között szerepel a befektetési alapok, jelzálog-hitelezők és hitelminősítők fokozottabb felügyelete, hogy egyik pénzügyi intézet se bújhasson ki a szabályozások alól. A tervek szerint előírnák a hitelminősítő intézetek kötelező regisztrációját és a nemzeti számviteli szabályok közelítését is. A felvetett javaslatok között szerepel az is, hogy hozzanak létre egy gyorsabb riasztási rendszert, amely pénzpiaci gondok esetén azonnal tájékoztatást adna a politikai hatóságoknak.

A francia elnökség azt szeretné elérni, hogy a prioritásokból konkrét javaslatokat dolgozzanak ki, melyet washingtoni csúcstalálkozón részt vevő uniós tagállamok képviselnének. A konferencián a világ hét legfejlettebb országa (G7), az Európai Unió, valamint Argentína, Ausztrália, Brazília, a Dél-Afrikai Köztársaság, Dél-Korea, India, Indonézia, Kína, Mexikó, Oroszország, Szaúd-Arábia és Törökország vesz részt.

Chrstiane Lagarde francia pénzügyminiszter szerint az elnökség tervezete határozott támogatást élvez a tagállamok körében, leszámítva azt a javaslatot, mely szerint ösztönözni kellene a nemzetközi, koordinált válaszok kidolgozását a várható gazdasági kihívásokra. Ezt több tagállam, köztük Németország és Svédország is ellenzi. Előbbi nem szívesen adná ki a kezéből a gazdaságpolitika kialakítását, míg az utóbbi ország a túlszabályozást szeretné elkerülni.