Nem a becsületes embernek áll itt ma a világ

Dátum: 2009-01-07 09:51:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=126740
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 07:55:36.958479, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt Polgári Szövetség!

Előljáróban: Kevés embernek adatik meg az életben, hogy bejárhassa hazája összes települését. Nekem a sors jóvoltából a tevékenységem által erre lehetőségem volt, így az elmúlt 15 év alatt ötször jártam be, kerestem fel Magyarország 3167 települését.

Támogatók nélkül!

Folyamatosan úton vagyok, kint élek az országban, az emberek közt, a magyar vidékeken. Jelenleg a hatodik országjáró túrával vagyok úton az országban.

Úgy gondolom, országjárásaim végett nagyobb a rálátásom mindennapi életünkre, országot átfogó tapasztalatom pedig tisztán megvilágítja, mi a valós helyzet Magyarországon. (Vallom: A Hazát igaz valóságában csak úgy ismerheted meg, ha azonosulni tudsz a benne élők mindennapi életével, sorsával.)

A tapasztalatom a következő:

A rendszerváltás óta eltelt közel két évtized alatt, az ország és mi, benne lakó polgárok - küzdve a szebb és jobb létért - sok mindenen mentünk keresztül. Vannak, akiknek sikerült "feltörni", és fennmaradtak, és még többen vannak, akik alámerültek és elvesztek az élet könyörtelen viharában. Mára pedig, kialakult egyfajta össznépi, politikai és gazdasági káosz.

Kóros átváltozásban van az ország, amit a magyar ember már nem akar és nem is tud követni. Napjaink emberét eszi a mindennapi stressz, a küzdelem a létért, a holnapért, a megélhetésért. A társadalom jelentős része fáradt, egészségileg megromlott, elszegényedett sorsú, csalódott, pesszimista, mosolymentes, közömbös és boldogtalan ember. Az egykoron vidám magyar ember mára megkeseredett, szomorú arcúvá vált. Azzá lett, mert ilyenné tették a hazai körülmények, a közéleti viszonyok. Magyarország esetében, még egyáltalán nem beszélhetünk egy jól működő, virágzó demokráciáról. Napjaink Magyarországában sajnos teljesen más értékrendek dominálnak, és ezek alapján ítélik meg az embert. Európában az egyetlen ország vagyunk, ahol a "semmit", a gagyiságot fizetik meg a legjobban.

Egyszóval, nem a becsületes, dolgozó embernek áll itt ma a világ. Ezen a helyzeten feltétlenül és sürgősen változtatni kell, mert elvész saját mocskában a magyar nemzet. A lakosság csalódott a politikusainkban, úgy teljesítményileg, mint emberileg.

A parlamenti "show-k" pedig egyszerűen hiteltelenné, érdemtelenné teszik, és lejáratják politikusainkat, sokan már amúgy is közutálatnak örvendenek a lakosság körében. A népszerűtlen törvények, rendeletek, pedig csak fokozzák mindezt.

Cél legyen jövőben a gondokon javítani, a biztonságos élet és egy piacképesebb Magyarország megteremtése, az adóterhek csökkentése, feltétlenül elsőrendű feladat legyen, munkahelyek létrehozása, a foglalkoztatottság növelése. Mert ezáltal egyszerre több gond is megoldódik, aminek hiánya napjainkban családokat, embereket nap, mint nap, sújt és tönkretesz, padlóra küld.

Nagyon fontos és sürgős feladat az egészségügyi és szociális hálórendbetétele, stabilizálása és fejlesztése, az ország jobb és eredményesebb menedzselése a világban, valamint az idegenforgalom növelése, hogy csak egy párat kiemeljek a problémás területekről.

Országjáró ember lévén, én fanatikusan a vidék mellett emelek szót. Ne legyen Budapest centrikus gazdaságunk és politikánk! Mert úgy tűnik, mintha Budapestnek lenne egy Magyarországa, és nem fordítva. A vidéki ember is magyar ember!

Magyarországon nagyon gyerekcipőben jár a vidékpolitika, a vidékfejlesztés, de van, ahol nyoma sincs. Lásd például Ormánság, észak- borsodi falvakat, a zalai Göcsej kistelepüléseit, de újabban egyre több helyen üti fel a fejét a totális elszegényedés. Egyes települések arculatát, a benne lakók szociális helyzetét tekintve, hazánkban időutazást lehet tenni, vissza lehet menni ötven-hatvan évet az időben! Elfeledett települések ezek, mert itt semmi sincs már: se óvoda, se iskola, se posta, se kultúrház, se bolt, se kocsma. Vagy ha mégis, az csak az utóbbi lehet még, bár nyitva tartani már annak sem éri meg. A lakosság ezekben a kisközségekben elöregedett és elszegényedett, szociálisan és egészségileg leromlott, a munkanélküliség óriási, az egyedüli foglalkoztató az önkormányzat, amely gazdaságilag amúgy is az összeomlás határán áll. A már tehetetlen idős lakosság ügyeinek intézését, gyógyszer ellátását, a szükséges dolgok beszerzését, a falugondnok fáradhatatlan és odaadó tevékenysége igyekszik megoldani. Kormányaink vidékpolitikáját látva félek, hogy ezeknek a településeknek valahol már megpecsételődött a sorsa. Garantálom már most, hogy 20-25 év múlva sok Gyűrűfű sorsú falunk lesz. Kihalnak kisközségeink!

Mindenkori kormányunknak több törődést, figyelmet és segítséget kell biztosítani ezeknek a kis falvaknak, a benne élők érezzék és lássák ők is Magyarország polgárai, akiket a bajban, gondban próbálunk felkarolni, segíteni, hogy ne érezzék magukat a nemzet mostohagyerekeként.

Magyarország mondanivalója, értéke és varázsa tulajdonképpen a vidékben, a falvakban rejlik, és minél kisebb az, annál nagyobb a varázsa, a mondanivalója, az üzenete számunkra. Hát ezért se felejtsük őket!

Folytatva, önkormányzati reformra szintén sürgősen szükség lenne, új finanszírozási alapokra kell helyezni, ne a hitel legyen az egyedüli kiút, meg az hosszú távon úgysem megoldás! A jelenlegi struktúra, úgy ahogy van, rossz, az önkormányzatok gazdasági vegetálásához vezet, illetve már sok esetben oda is vezetett.

Tudom, hogy egyesek lelkébe gázolok - sok honfitársam szerint is - nincs szükség ilyen nagyszámú parlamenti képviselő gárdára. Ha pedig takarékosságról van szó, mint úgy manapság általában, azt, tessék kérem "fentről" kezdeni, mert a lakosságot irritálja, amit felsőbb szinten megengednek maguknak egyesek, mindezt a takarékosság jegyében. De a lényeg, hogy magyar nép, a nemzet, további pozitív változást, javulást vár. Már csak azért is, mert a magyar nemzet már régóta jobb sorsra érdemes! Ez az ország csodálatosan szép, és óriási értékek rejlenek benne, ezeket megbecsülve, most már csak jól kellene élni benne. Én hiszem és remélem, hogy egyszer eljön az az idő - de ez már unokáink reményteli jövője lesz - mely pozitív változásokat hoz, és akkor a magyar nép ismét egy büszke, optimista szemléletű, felemelkedésében és jövőjében hittel és reménnyel bizakodó, boldog nemzet lesz.

Tisztelettel: H. Á, országjáró