Az unióban együtt leszünk

Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere úgy véli, a hét nap múlva esedékes népszavazáson a választópolgárok háromnegyede hazánk uniós tagságára voksol. A politikus erről, valamint az iraki válságról nyilatkozott a Kisalföldnek.

Dátum: 2003-04-05 12:04:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=9011
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:11:11.147455, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Magyarországot az európai integrációhoz köti a történelme, a hagyományai, a kultúrája, a gazdasági és biztonsági érdekei - a múltja, a jelene és a jövője - állítja Martonyi János. A magyar diplomácia 1998 és 2002 közötti vezetője hozzátette: a csatlakozás a magyarság számára azt a hatalmas lehetőséget is jelenti, hogy megtörténjen a magyar nemzet határokon túli újraegyesítése. "Az Európai Unióban ismét együtt leszünk. Ez a gondviselés olyan ajándéka, amit semmi esetre sem szabad visszautasítani. Emellett továbbra is azt érzem, hogy a törékeny magyar demokráciának külső biztosítékokra is szüksége van" - nyilatkozta a Kisalföldnek a politikus.

- Az, hogy a csatlakozás előnyei milyen mértékben és gyorsasággal érvényesülnek, döntően a hazai döntéshozóktól, a magyar gazdaságpolitikától függ. Ezt a felelősséget Brüsszel nem fogja levenni a magyar kormányok válláról - állítja Martonyi János. A volt külügyminiszter hazánk európai uniós tagságáról és a kormány iraki politikájáról nyilatkozott a Kisalföldnek.

- Amikor az interjú ötlete felvetődött, arról volt szó, hogy csak az európai uniós csatlakozásról kérdezem, de a terveket azóta átírta az élet. Hogyan értékeli a magyar kormány iraki külpolitikáját?

- Nem szívesen foglalok állást azzal kapcsolatban, ha mondjuk én lennék a külügyminiszter, mit tennék hasonló helyzetben. Nem vagyok az, és így sokkal kevesebb információ áll rendelkezésemre. Ami a nyolcak levelét illeti: Medgyessy Péter miniszterelnök helyében én biztosan konzultáltam volna Javier Solanával, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével, az EU soros elnökével, és talán néhány tagállambéli kollégámmal is.

- A háborús konfliktusról mi a véleménye?

- Az Egyesült Államok igaz és helyes ügyet képvisel, de az előkészítés, a kommunikáció nagyon sok hibával történt. Ezért van az, hogy a világ közvéleményének többsége nem tudja elfogadni a háborút. Érzésem szerint nem merültek ki a békés megoldás keresésének a lehetőségei, és további erőfeszítéseket kellett volna tenni annak érdekében, hogy katonai fellépés nélkül rendezzék a konfliktust.

- Az a tény, hogy a magyar kormány Irak ügyében szembement több EU-tagállammal, például Franciaországgal és Németországgal, befolyásolhatja-e hazánk uniós tagságát és megítélését?

- Nem hiszem, hogy a ratifikációs folyamatot érintené ez az ügy, a tagság szempontjából negatív hatással nem kell számolni. Hogy a megítélésünket befolyásolja-e, az már más kérdés. Ezért jeleztem az imént, hogy bizonyára szerencsésebb lett volna az Európai Unió tagállamaival történő együttműködésünk szempontjából, ha konzultálunk velük.

- Nemrégiben azt kérdeztük a Kisalföld olvasóitól, milyennek tartják az uniós kampányt. A válasz kivétel nélkül az volt, hogy semmilyennek, kevésnek, nem elég konkrétnak. Ön elégedett?

- A kampány kicsit gyermeteg és túlságosan egyszerű, több szakértő viszont azt magyarázza nekem, hogy egy sok millió emberhez szóló kampánynak körülbelül ilyennek kell lennie. Ezért csak azt tudom mondani, ez nem az én kampányom. Én érdemi párbeszédet javasolnék a társadalommal. Az az érzésem, hogy a politikai elit az elmúlt években nem szentelt elegendő figyelmet a tartalmi kérdéseknek, mert mindig elvonták a figyelmét más, konkrét politikai ügyek.

- Nem gondolja, hogy a lakosság jelentős része úgy fog bemenni április 12-én a szavazófülkébe, hogy nem igazán vagy egyáltalán nem tudja, miről voksol?

- Nem. A bekapcsolódás az európai integrációba a rendszerváltozás egyik központi célkitűzése volt. Tizenkét-tizenhárom éve a politikai élet egésze, valamennyi párt ezt a célt követte, s a magyar lakosság nagy többsége végig támogatta a csatlakozást. A népszavazás igenje megalapozott lesz.

- Milyen eredményre számít?

- Hetvenöt százalék körül lesz a támogató szavazatok aránya.

- Ön szerint melyek a legfontosabb érvek az EU-csatlakozás mellett?

- Magyarországot az európai integrációhoz köti a történelme, a hagyományai, a kultúrája, a gazdasági és a biztonsági érdekei - a múltja, a jelene és a jövője. Ha az 1956-os forradalom és szabadságharcot nem verték volna le a szovjet csapatok, hazánk már régen bekapcsolódott volna az európai integrációs folyamatba. A csatlakozás a magyarság számára azt a hatalmas lehetőséget is jelenti, hogy megtörténjen a magyar nemzet határokon túli újraegyesítése. Az Európai Unióban ismét együtt leszünk. Ez a gondviselés olyan ajándéka, vagy ha úgy tetszik, ajánlata, amit semmi esetre sem szabad visszautasítani. Emellett továbbra is azt érzem, hogy a törékeny magyar demokráciának külső biztosítékokra is szüksége van - az EU egyben ezt is jelenti.

- A csatlakozás ellen szól valamilyen érv?

- Nem. Az más kérdés, hogy a tagságnak lehetnek kockázatai. A mindenkori kormány és a politikai elit feladata nem az, hogy lesöpörje azokat, akik a veszélyekre hivatkoznak. Világos, határozott elképzeléseket kell kidolgozni azért, hogy a negatívumok ne következzenek be.

- Vannak olyan vélemények, melyek szerint jót tett volna az elmúlt években, ha markánsan megjelenik a közbeszédben az unióellenesség, mert akkor mélyebb magyarázatokra kényszerülnek az EU-pártiak. Ön hogyan látja?

- Ezt a vélekedést most hallom először, de lehet benne igazság. Miután a csatlakozást mindig teljes politikai konszenzus övezte, és valóban nem volt olyan erő, amelyik határozottan ellene érvelt volna, ezért Magyarországon nem folyik és nem is folyt igazi vita erről a kérdésről, ellentétben Norvégiával, Svédországgal vagy Ausztriával.

- Milyennek tartja a csatlakozási szerződést?

- Ezt majd egy részletesebb tanulmányban elemzem később. Tankönyvet is írunk róla, amelynek jó része már készen van.

- Akkor másként kérdezek: a koppenhágai csúcson ki lehetett volna csikarni jobb feltételeket?

- Nem tudom, nem voltam ott. Hogy az utolsó néhány hónapban lehetett volna-e, az nehezebb kérdés: markánsabb, erőteljesebb közép-európai összefogással és állásponttal talán csökkenthető lett volna a tagállamok szűkkeblűsége.

- Boross Péter volt miniszterelnök nemrégiben Győrben azt nyilatkozta a Fidesz külpolitikai ügyekben, így az EU-csatlakozás ügyében tanúsított magatartásáról, hogy nem illendő a nemzeti sorskérdéseket rövid távú belpolitikai érdekek oltárán feláldozni, mert az árt az ország nemzetközi megítélésének. Ön is lát erre utaló jeleket?

- Nem látok.

- Az egyik regionális fejlesztési ügynökség tisztviselője nemrégiben egy háttérbeszélgetésen azt mondta, sietni kell a felkészüléssel, mert könnyen előfordulhat, hogy Magyarország a lehetséges támogatásoknak csak kis részét tudja majd felhasználni. Ön is aggódik?

- Részesedésünk az EU strukturális és kohéziós alapjaiból csak lehetőség, amit ki kell tudnunk használni. Amikor 1998-ban átvettük a Phare-pénzek kezelését, még 1995-ös összegekkel is foglalkoznunk kellett, mert óriási volt az elmaradás. Végül a rendelkezésre álló források több mint kilencven százalékát kihasználtuk, ami nagyon jó aránynak számít. Az Európai Bizottság költségvetési biztosa időnként azzal nyugtatja a tagállamok polgárait, hogy nem kell aggódni, mert az újonnan jövők úgysem tudnak élni a keretükkel. Be kell bizonyítanunk ennek az ellenkezőjét. Van még időnk, és van már tapasztalatunk.

- Nem tart attól, hogy ha 2004. május 1-je után bármi rossz történik ebben az országban, egyszerre azt mondják, ez is az EU miatt van?

- Ettől nem tartok, hanem ebben biztos vagyok. A tagállamokban ötven esztendeje figyelhető meg az a gyakorlat, hogy népszerűtlen intézkedések esetén a kormányok szívesen mondják azt, ők voltaképpen nem ezt akarták, de meg kellett felelni az EU elvárásainak. Nagyon sok minden Magyarországon dől el 2004. május 1-je után is. Az, hogy a csatlakozás előnyei milyen mértékben és gyorsasággal érvényesülnek, döntően a hazai döntéshozóktól, a magyar gazdaságpolitikától függ. Ezt a felelősséget Brüsszel nem fogja levenni a magyar kormányok válláról.

Kisalföld online