Nagy Gábor Tamás beszédének szó szerinti leirata
Nagy Gábor Tamás - a Fidesz 2009. március 15-i rendezvényén elhangzott - beszédének szó szerinti leirata.
Dátum: 2009-03-15 17:09:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=130582
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:03:09.470328, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Jó napot kívánok mindannyiuknak! Isten hozta Önöket Buda Várában!
Ez a nap Petőfi napja, a Nemzeti dal és a forradalom, s ezzel a magyar szabadság születésnapja. Azon az esős napon a kora esti órákban az Ő vezetésével jöttek fel ide a márciusi ifjak kiszabadítani Táncsicsot, nemcsak követelték, hanem meg is valósították a gondolat és a sajtó szabadságát. Mi hét nemzedékkel később azért jöttünk e történelmi falak közé, hogy békésen és méltóságteljesen emlékezzünk. Miként rendre ilyenkor, március idusán ma is emlékezünk nagyjainkra, azokra a hősökre, akik 160 esztendővel ezelőtt kellően bátrak és elszántak voltak ahhoz, hogy hozzálássanak egy új haza, a független, szabad és erős Magyarország megteremtéséhez. Fejet hajtunk a neves és névtelen hősök emléke előtt, akik a reménytelennek tűnő, kiúttalan helyzetből is megtalálták a kivezető ösvényt, irányt mutattak az egész nemzetnek.
Összejöttünk hát, hogy erőt merítsünk példájukból, hogy lelkünkben felidézzük a szabadság örömét és élményét. Szükségünk van eleink hitére és erejére, mert hazánk bajban van. Magyarország beteg. Mikor elhagytuk a tragédiákkal teli XX. századot, a Millennium évében nem ilyen képet hagytunk, láttunk magunk előtt. Hittünk egy nemzetet összekovácsoló, határokon átívelő álomban, amely erős Magyarországot teremt. Bizakodtunk egy nyitott és befogadó Európában. És mi történt azóta? Elszakadt nemzetrészeinket megtagadtuk, Magyarország Európa beteg embere lett. Hiába csatlakoztunk az unióhoz, vágyainkban csalatkoznunk kellett. Terveink rendre balul sültek el. Hiába az ország gazdasági felzárkóztatását célzó hatalmas összeg, 8 ezer milliárd, semmivé enyészik ez a történelmi lehetőség egy hiteltelen, felelőtlen, alkalmatlan kormány miatt.
Itt egy példa mögöttünk, a hajdan szép Honvéd Főparancsnokság épülete, amely torzó maradt, a Várkert romjaival tovább csúfítja a Duna-partot. Kormányzati halogatás, rossz döntések, majd rögtönzés és kapkodás: "mindegy, akármilyen lesz, csak legyen már végre valami." E ház csak egy példa a tengernyi közül. Mi a közös mindegyik fiaskóban? Hogy a kormány soha sem ismerte be hibáját, alkalmatlanságát. A 48-ban követelt független, felelős kormány manapság nem felelős semmiért, mindig másban van a hiba. A kormány szerint mi vagyunk a hibásak, de csak azért, mert ők valamit fel akartak mutatni, még nem lehet akármit megtenni a Budai Várral. Inkább kivárjuk jobb idők eljövetelét, elvégre ez a hely nekünk nemcsak utcákat és házakat jelent, hanem maga az élő történelem, lelkünk egy darabja. Itt lélek nélkül, azaz lelketlenül nem lehet hozzányúlni semmihez. 202 évvel ezelőtt Berzsenyi Dániel, a felvilágosodás korának kiemelkedő költője e sorokat vetette papírra A magyarokhoz című versében: "Nem sokaság, hanem/ Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat./ Ez tette Rómát föld urává,/ Ez Marathont és Budavárt híressé." S hogy milyen csuda dolgokat tehet lélek és a szabad nép, arra épp elég példát szolgáltat március 15-e. Berzsenyi még arról írt, hogy "Forr a világ bús tengere, ó magyar!", s az ádáz viszály lelke uralkodik, amikor Te magyar hajdani őseid várába gyűltél, hogy "lebegő hajónk/ A bölcs tanács s a kormány figyelmén/ Állni-tudó legyen a habok közt".
Kedves Barátaim, hát ezért vagyunk mi itt. 1848-49 tanulsága ugyanis az, hogy nemcsak lelkes és szabadságszerető nép kell, mint a forradalom és a szabadságharc dicső napjaiban, hanem bátorság. Nemcsak bátorság, még valami, a nemzetnek helyes, közjót szolgáló gondolatokra és jó döntésekre is szüksége van. És leginkább alkalmas vezetőkre. Csak az lehet igazi vezetője egy közösségnek, aki nemcsak tudja, hogy mit kell tennie, hanem meg is tudja azt valósítani. Aki vállalja a döntésekkel járó felelőséget, nem mindig másban keresi a hibát. Az, aki tudja, hogy mikor mivel szolgálhatja népét. Ilyen igazi vezető volt Kossuth Lajos. Akinek példáját és mondatait Láng Zsolt kollégám, a II. kerület polgármestere idézte fel ma délelőtt egy ünnepségen.
1849. augusztus 11-én, amikor Kossuth látta, hogy a történelmi kényszer mit követelt tőle, a nemzethez intézett kiáltványában így fogalmazott: "a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá válván magam és a minisztérium nevében ezennel lelépek." Kossuth számára megkerülhetetlen erkölcsi parancs volt Kölcsey gondolata: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, és fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz. A haza minden előtt." Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek.