Vidék-Magyarország javát szolgálják-e a tervezett régiók?
A kormány elképzelése szerint 2006-ra búcsút mondhatunk az ezeréves megyerendszernek. A régiós felosztásra való áttérést a közigazgatás régóta tervezett reformjának keretében akarják végrehajtani, amelynek kulcskérdése a vidék fölzárkóztatása. A sok-sok fölmerülő kérdés között az egyik legnagyobb: mit szól ehhez a nagy hatalmú Budapest.
Dátum: 2003-04-13 11:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=9269
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:12:30.235092, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Szarka Ágota írása, Szabad Föld
A közigazgatási reform tétje a magyar vidék modernizációja, ami igen nagy horderejű feladat, és a jelennlegi keretek között nem képzelhető el - véli Horváth Gyula, az MTA pécsi Regionális Kutatások Központjának főigazgatója. Szerinte a regionális önkormányzati rendszer - megfelelő jogosítványokkal ellátva - arra is alkotmányos garanciát jelenthetne, hogy a mindenkori politikai változások kevésbé befolyásolhassák egy adott régió fejlődését.
- A Budapesten kívüli országrész teljesítőképessége gyenge. A regionális közigazgatás egy régió fellendülésének motorja, szervezőközpontja lehet, segítheti az előttünk álló komplex vidékfejlesztési feladatok igazán hatékony megoldását - állítja Horváth Gyula.
- Az én felfogásomban a közigazgatás a kelet-közép európai hagyományokkal ellentétben nem csupán egy adminisztratív hálózat, hanem nagyon fontos menedzselő, ellenőrző, értékelő, koordinátori feladatkört betöltő rendszer. Ezeket a funkciókat kellene magas szinten ellátniuk a majdan felálló regionális önkormányzatoknak. Most a közigazgatás középső szintje, azaz a megyerendszer, nem alkalmas ezekre a feladatokra - fejtette ki a kutató, hozzátéve: az uniós országjelentésekben is rendre ott a kritika a hazai közigazgatás középszintjével kapcsolatban.
Ismertek olyan szakvélemények is, hogy nem a közigazgatási régiók felállítása a megoldás, hanem az állami közigazgatás regionalizálása: vagyis, hogy a meglévő rendkívül szerény eszközökkel bíró megyerendszer fölé a decentralizált feladatkörök összevonásával egy nagy prefektusi hálózatot kell kiépíteni. E rendszeren keresztül szervezné az állam a gazdaságot, a társadalompolitikát, a közlekedésfejlesztést. Ez ugyan jó megoldás volt az ötvenes-hatvanas évek nyugat-európai társadalmaiban, de azóta sok víz lefolyt a Szajnán - vélekedik a kutató.
Mint rámutatott, a gazdaság szereplőinek száma azóta megsokszorozódott, a demokrácia intézményei minőségileg is átalakultak: már nem az államnak kellene a "részlegeit" kihelyezni a régiókba, hanem azoknak kell végre kezükbe venni saját sorsukat. A regionális közigazgatási rendszer - megfelelő jogosítványokkal ellátva - alkotmányos garanciát jelenthetne arra nézvést is, hogy a mindenkori politikai változások kevésbé befolyásolhassák egy adott régió fejlődését, jövőjét.
Az emberek általában igen keveset tudnak erről a kérdésről, ezt jelzik az átalakítással kapcsolatos közkeletű félelmek is. Gyakran hallani, hogy a régiós rendszerben messzebbre kell majd utazniuk az embereknek ügyes-bajos dolgaik intézése céljából. Az igazság azonban az, hogy ha szolgáltató jellegű kistérségi rendszerben működne a közigazgatás, még annyit sem kellene utazni az ügyintézés miatt, mint most: a megyeszékhely helyett elég lenne akár csak a szomszéd városba elmenni - állítja Horváth Gyula.
Jelenleg hét statisztikai-tervezési régió van Magyarországon. De léteznek egyéb régióbeosztási elképzelések is: hogy három nagy régió elegendő lenne, mások szerint öt lenne optimális. Úgy tűnik, a mostani kormány a hét új közigazgatási egység mellé tette le a garast. Horváth Gyula szerint nem szabadna, hogy a kérdésről szóló vita határháborúvá fajuljon, amiben minden érintett a saját önös érdekeinek megfelelően szeretné meghúzni a vonalakat, kijelölni a központokat. Ennél sokkal fontosabb, hogy milyen tényleges hatásköröket és forrásokat kap meg az államtól a majdani új közigazgatási egység.
Szerinte a régióhatárok kijelölésénél a régióközpontoknak van döntő szerepük. Úgy véli, nem járható út az, amit egyesek szorgalmaznak, hogy megosztott funkciókkal társközpontokat is állítsanak a régióközpontok mellé, mert ez az "oszd meg és uralkodj" elv jegyében csak a centralizált állam érdeke lenne, amely rendszerint arra törekszik, hogy kijátssza egymás ellen a központi szerepért vetélkedő megyeszékhelyeket.
- Az elmúlt száz esztendőben sajnos számtalanszor eljátszották ezt a játékot, aminek az egész társadalom itta meg a levét: a közigazgatási modernizációs kísérletek hamvukba holtak. Magyarországon ma négy nagyváros - Budapest, Pécs, Debrecen és Szeged - a kutatások szerint teljes mértékben alkalmas arra, hogy régióközpont legyen. Székesfehérvár, Győr, Miskolc egyelőre csak részlegesen, de szintén alkalmas a feladat betöltésére. Nagyon fontos, hogy a régióközpontok rendelkezzenek mindazon funkciókkal, amelyek garantálják a régió autonóm működését. Ebből következően én a hétrégiós beosztással értek egyet - szögezte le Horváth Gyula. Mint mondta, a háromrégiós elképzelés inkább az Európai Unió stratégiai szempontjainak felel meg, jobban illeszkedik hosszú távú tervezési rendszerébe. Horváth Gyula szerint a decentralizációval párosuló regionális átalakítással a térségi önkormányzatok nagyobb önállóságot nyernének, és jóval hatékonyabb lenne a területfejlesztési munka is.
- Azokban a nyugat-európai országokban, ahol decentralizált, regionális közigazgatási rendszer van, mérsékelni tudják a területi fejlettségi különbségeket. Ahol ez nem valósult meg, a területi különbségek az uniós támogatások mellett is növekszenek - mutatott rá.
- Az európai uniós csatlakozás jó alkalom arra, hogy az ország megtegye végre az évszázada halogatott, fontos modernizációs lépést, és megvalósítsa a közigazgatási reformot. Persze ennek sikere nem formai, hanem tartalmi kérdés. Ha a felállítandó régiós önkormányzatok nem kapnak hatásköröket és forrásokat, nem tudják betölteni katalizátori szerepüket - mondta a kutató.