Pelczné Gáll Ildikó beszéde (szó szerinti leirat)
A Fidesz alelnökének beszéde a budapesti Kossuth téren megrendezett babakocsis tüntetésen 2009. május 10-én.
Dátum: 2009-05-11 09:09:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=133327
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:18:08.316706, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Egy fiatal szovjet házaspárnak gyereke születik. Nagyon szegények, ezért nincs pénzük babakocsit venni, de az apa szerencsére éppen egy babakocsigyárban dolgozik. Az anya nyaggatja: "Miért nem hozol haza egy babakocsit alkatrészenként, és rakod össze itthon?" A férj így válaszol: "Hoztam én már többet is, de akárhányszor megpróbáltam összerakni, mindig tank jött ki belőle."
A történet hátborzongatóan ismerős a mai magyar valóságból. Aki figyelmesen követi a szocialista kormánypolitikát, az tudja: az osztogatásokból előbb vagy utóbb, de mindig megszorítás jön ki! Különösen igaz ez a családpolitika egészére.
Kedves Barátaim!
Ha valaki azt hiszi, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormány kudarca véletlen vagy valamely különleges BAL szerencse miatt történt, ki kell ábrándítanunk: nem az! Ez a magyarországi létező szocialisták által fenntartott politikai iskola, politikai gondolkodás és politikai rendszer alapvető hibája miatt következett be. Ezek a kormányok felélték a jövőt, és felélik a jelent!
Mostanra jutottunk el odáig, hogy ez a fajta kormányzás feléli, felélte mindennapjainkat. Az államcsőd szélére jutottunk, s ahelyett, hogy a kormány megpróbálná beindítani a gazdasági növekedést - vagy legalább a haveroktól visszaszedni az eltékozolt milliárdokat - a családokon próbálja meg behajtani a költségvetési hiányt.
Kiváló példa erre, hogy Gurmai Zita, aki Brüsszelben viseli a létező szocialisták képét, tegnap az országot stabilizáló intézkedéseknek nevezte a családi támogatások megrövidítését. Ha valakinek még lettek volna kétségei afelől, hogy vajon mi a szocialista nőpolitika, vagy hogy mi a szocialista családpolitika lényege, az most egyszer s mindenkorra megtudhatta.
Ugyanakkor szögezzük le itt mindenki előtt azt is: ezt az országot nem kellene stabilizálni, ha a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormány nem destabilizálta volna.
Kedves Barátaim!
Azért jöttünk ma el ide, hogy felhívjuk mindazokra a problémákra a figyelmet, amelyek minket, nőket, mint anyákat, illetve mindazokat, akik fontosak a számunkra, súlyosan sértenek.
Meg akarjuk védeni mindazt, ami a családok boldogulásához szükséges:
Nem engedjük, hogy megrövidítsék a GYED-et és a GYES-t!
Nem engedjük, hogy megrövidítsék a családi pótlékot!
Nem engedjük, hogy elvegyék a szocpolt!
Nem engedjük, hogy elvegyék a családok, a gyermekeink jövőjét!
Az életünk nem mérhető csak pénzzel. Az anyának a gyermekéről gondoskodó szeretete meg kivált nem. Mégis időről időre vannak, akik kísérletet tesznek rá, hogy egy édesanya munkájának piaci értékét kiszámolják. Kiszámolják, hogy mibe kerülhet egy nappali műszak, a főzés, a mosás, a vasalás, a takarítás, s így tovább 24 órában vég nélkül. Nos, minden egyes számítás alkalmával horribilis összeg jön ki - még a legméltányosabb áron is. Piaci alapon!
Amikor a kormány a GYES-t és a GYED-et megrövidíti, annak a lehetőségét veszi el, hogy ezeket a szolgáltatásokat napközben az anyától vegye igénybe a gyerek. Attól az édesanyától, aki valószínűleg a legjobb minőségű szolgáltatást nyújtaná neki.
Kire akarja bízni a kormány a szolgáltatást? Az államra? És az állam meg tud felelni ennek a feladatnak? Van elég bölcsőde és van elég óvoda? Nincs! És mennyibe kerül egy óvodai vagy egy bölcsődei férőhely?
Aztán tegyük fel a kérdést: van munkahely, ahová az anya visszamehet dolgozni a munkaerőpiacon? És ha nincs, vajon hol fog jelentkezni? Csak nem a munkaközvetítőnél? Csak nem munkanélküli segélyt fog kapni? Csak nem az adófizetők pénzén? És mibe fog kerülni, ha már munkanélküli segélyt sem fog kapni? Hová mehet, mit tehet? Mibe fog kerülni a költségvetésnek, ha csatlakozik a mélyszegénységben élők milliós táborához? Nagyságrendekkel többe! És akkor az elvesztegetett és elpazarolt emberi életekről nem is beszéltünk - csak pénzről!
Értsék meg! A magyar gazdaság nem engedheti meg magának, hogy a gyermeket vállaló nők tömegesen szoruljanak ki a munkaerőpiacról, illetve hogy választaniuk kelljen a gyermek és a munka között.
A családi pótlék befagyasztása és megadóztatása az ÁFA kulcsok megemelésével egy időben, megint a legtöbb terhet hordozó, a jövedelméből relatíve legtöbbet adózó családokat hozza lehetetlen helyzetbe.
A szocpol és a kamattámogatás elvétele nem csak a fiatalok elé állít majd újabb hatalmas akadályt, de az építőipart és a lakáspiacot is tovább fogja lassítani. Ez pedig ismét jelentős adóbevételektől fosztja meg a költségvetést. Újabb munkahelyek szűnnek meg, az elbocsátottak pedig nem adófizetők lesznek, hanem megjelennek a szociális rendszerben. Van ennek bármi értelme?
Ha ezek az adóoptimalizációból és az állammal való kereskedésből meggazdagodott szakértők a saját pénzügyi területükön értenének ahhoz, amit csinálnak, legalább azt meg kellene vizsgálniuk, hogy a költségvetésre milyen hatással lesz az az intézkedéssorozat, amire készülnek. Különösen igaz ez, ha nincsenek politikai ambícióik, és egy esztendő múlva távozni szándékoznak a politikai életből! Magyarország ugyanis egy év múlva is itt lesz. Mi nem megyünk a Kajmán szigetekre!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A tegnapi napon példátlan fenyegetést kaptunk mi mindannyian. Gurmai Zita a következő üzenetet küldte nekünk: "A tüntetés nem gyermekeknek való, könnyen veszélyessé válhat. Ugye egyik édesanya sem szeretné veszélynek kitenni gyermekeit?"
Tűnődhetünk vajon az unióban második ciklusára készülő képviselő asszony annyira nem áll a helyzet magaslatán, hogy nem tudja: nem illik riogatnia? Vagy ellenkezőleg: nagyon is tudja mivel és miért fenyeget?
A magyar demokrácia lassan két évtizede után mindent elmond a szocialisták által üzemeltetett kormányról, hogy - bízva a magyar állam demokratikus rendőrségében - nem nevetjük ki automatikusan az efféle beszédet.
Mentségükre legyen mondva: a demokráciát is meg kell tanulni! Sem Gurmai Zitának, sem a többi kormányon lévő szocialistának ez nem sikerült. Ők még a diktatúra ilyen-olyan szervezeteiben szocializálódtak, így annak reflexei mélyen bennük élnek. Sokkal fontosabb számukra a baloldal, mint a nemzet. Sokkal fontosabb számukra a párt, mint azok az emberek, akiknek a képviseletére esküt tettek, sokkal fontosabb számukra a hatalom és a látszat, mint a demokratikus szabadságjogok tisztelete!
Mi demokrataként azt szeretnénk, ha az új nemzedék tudná, hogy az egész nemzet jövője fontos - nem csak a baloldalban hívők élcsapatáé.
Azt szeretnénk, hogy mindenki megértse: nem az emberek vannak a politikusokért, hanem a politikusok szolgálják az embereket. Azt akarjuk, hogy ebben az országban a demokratikus szabadságjogokat mindenki számára megadják, és mindenki elmondhassa a véleményét. Elmondhassa még akkor is, ha nem tetszik a hatalmon levőknek!
Ezért jöttünk el ma is, és édesanyaként ezért hoztuk el mindazokat, akik kedvesek nekünk! Eljöttünk, mert ez itt ma a mi ügyünk! Nem csak egy politikai párté, a Fideszé, hanem mindazoké, akik azt gondolják, hogy nekünk, akik itt élünk ebben az országban, és egy nyelvet beszélünk, van közünk egymáshoz. Van közünk egymáshoz, és van - mert kell legyen! - közös jövőnk! Ehhez azonban új kormányra van szükség!
Addig újra és újra ki kell mondanunk: elég abból a politikából, amely 6 évnyi szinte folyamatos megszorítás után az államcsőd szélére kormányozta az országot! Ki kell mondanunk: elég abból a létező szocialista kormányból, amely saját hatalmának megtartásáért közös jelenünket és jövőnket áldozza fel. Elég abból a kormányból, amely az általa gyártott egyre nagyobb terheket pakolja az emberek vállára, miközben hordozni nem segít semmit!
Kedves Barátaim!
Babakocsi nem építhető harckocsi darabokból, csak babakocsi alkatrészekből.
Csak akkor lesz Magyarország minden tekintetben gyarapodó ország, ha a kormánya hosszú távon is kiszámítható, a gazdaság realitásaival és igényeivel mindvégig számoló stabil politikával egyszerre teremti meg mindannyiunk közös jelenét és közös jövőjét.
Mindannyian tudjuk, hogy nem könnyű az életünk. Nem könnyű a hétköznapokban megtalálni a boldogsághoz vezető, olykor nagyon is keskeny ösvényeket. Tudjuk jól, hogy nincs olyan kormány, amely megoldhatná minden problémánkat. A nők, az édesanyák, a családok meg tudják oldani a saját életüket. De nem történhet meg, hogy egy kormány maga legyen a probléma!
Kívánom mindannyiunknak, hogy olyan emberek vezessék ezt az országot, akik tisztában vannak az Önök által elvégzett munka értékével és fontosságával!