Tőkés László beszédének leirata

Tőkés László a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédének leirata.

Dátum: 2009-06-13 20:59:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=135168
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:28:11.313018, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Alig tudok megszólalni a meghatódottságtól, köszönöm a kedves fogadtatást. Magam és munkatársaim, elvbarátaink, a határon túli magyarság képviselői nevében egyaránt gratulálok a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek és szövetséges társaiknak az elért eredményért. Más megközelítésben még erősebbek, a Fidesz még erősebb, hiszen ha a mandátumok számát tekintjük, akkor a magyarországi mandátumok 64 százalékát nyerték el, úgyhogy még inkább felértékelődik a Schmitt Pál csapatának a sikere.

Húsz évvel a rendszerváltozás kezdete után és hét évvel a hét szűk esztendő kezdetét követően megújuló lendülettel haladunk előre, és jó hírekkel jöhetünk odaátról, hiszen három helyet nyertünk el. Nemes irigységgel tekintünk az MSZP-re, nemes irigységgel tekintünk az MSZP-re, mert ők eggyel többet nyertek el. Mi nem tudtuk megvalósítani, hogy legyen négy, ez nem Orbán Viktor elnök úron és munkatársain múlott, ők eljöttek Erdélybe segíteni nekünk, de vannak Erdélyben, akik inkább Vadim Tudorék malmára hajtották a vizet, mert úgy érezték, hogy mi nem vagyunk eléggé magyarok. Úgyhogy végül is csak a kilenc százalékát tudtuk megszerezni, kilenc százalékban vettünk részt a magyarok részéről a szavazáson. Ez messze meghaladja, tehát a politikai súlyunk, hogy így fogalmazzak, messze meghaladja a számbeli, erdélyi magyarság számbeli súlyát.

Hölgyeim és Uraim!

Megvalósítottuk tervünket. Abban, azzal indultunk idén a választásokon, hogy egységes Kárpát-medencei magyar képviselet létrehozására törekszünk, és így tekintünk a felvidékiekre, az erdélyiekre, az anyaországiakra. Együttvéve a néppárti küldöttek együttes száma 19, de hogyha a magyar képviselőket számoljuk össze, akkor 27-en vagyunk a Kárpát-medencéből, ezzel már lehet valamit kezdeni. És a szlovák parlament rendkívüli figyelme, melyet Orbán Viktor iránt tanúsított, és az ő kijelentése iránt, az csak a Sólyom László iránt tanúsított román figyelemhez fogható még, amikor Erdélyben tett látogatást nemzeti ünnepünkön. Ez a szomszédos közfigyelem is rávilágít arra, hogy milyen fontos számunkra a Kárpát-medencei magyar nemzetközi európai parlamenti képviselet megvalósítása.

Köszönjük Orbán Viktornak, hogy beavatkozott a határon túli magyarok ügyeibe, mert ezzel vádolták egyebek mellett, ezzel vádoltak már a kommunizmus idején is minden nemzeti elkötelezettségű magyar politikust, hogyha érdeklődést mutatott a határon túli magyarok iránt, hogy beavatkoznak Románia politikájába, ahogy Ceausescu mondta Románia belügyeibe való be nem avatkozás. Ennek a szelleme még most is ott kísért, sőt ezelőtt két évvel még Erdélyben is, a magyar oldalon is kikérték, hogy ne avatkozzon be a Fidesz az erdélyi magyar politikába. Hála Istennek ezen már túl vagyunk, mert mindenki beláthatja, hogy nekünk a Szabó Dezső által megfogalmazott elv alapján, mely szerint minden magyar felelős minden magyarért, nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk.

Egyenesen kötelességünk beavatkozni egymás dolgaiba, egymás sorsába, és szakítanunk, végképp szakítanunk kell azzal a kommunizmus idejebeli be nem avatkozási politikával, amely bennünket odahaza magunkra hagyott. Odahaza bozgorok voltak, voltunk, hazátlanoknak számítottunk, ideát románokként tituláltak nem egyszer. Végre el kell érkezni annak az időnek, amikor akárhol is élnénk, mindenütt nemzeti méltóságunk tudatával teljes magyarokként éljünk és tartozzunk össze.

Hölgyeim és Uraim!

Az is ide kapcsolódik, az az európai, kedvezőtlen európai tapasztalat is, amellyel nagyon sokszor találkozunk, hogy a mi ügyeinkre a határon túli magyarság dolgában azt mondják, hogy ez a tagországoknak a belügyei közé tartozik. Annál is fájdalmasabb ez a minősítés, mert annak előtte a másik oldalról hallottuk ezt, azóta pedig nem egyszer európai oldalról is ezzel igyekeznek lerázni egy-egy közérdekű európai kérdésnek számító magyar ügyet. Rosszul esik, amikor a magyarságról szinte hallani sem lehet Európában, a határon túli magyarságról, annál is inkább, mert hallunk a cigánykérdésről, hallunk az árva gyermekekről, a bevándorlókról, a homoszexuálisok jogairól, egyébként nagyon helyesen, de a magyarokról senki nem beszél. Tegyem hozzá, nem beszél addig, amíg mi nem tárjuk Európa elé a határon túli magyarság ügyeit, és éppen ezért van szükség, ezért is van szükség a közös magyar képviselet létrehozására, és megerősítésére. Egy erős Európára.

Egy erős Európában reménykedünk, mely érvényesíteni tudja az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat a tagországokban, egy erős Magyarországban reménykedünk, amely szintén érvényesíteni tudja erejét és akaratát a határon túli részeken, és amely valóban európai üggyé tudja avatni az egész nemzet ügyét, hogy erős, egy legyen a nemzet, hogy a magyar ügy határokon innen és túl érvényesülni tudjon nemzetközi szinten. Ezt kívánjuk, erre van szükségünk Felvidéken és Erdélyben, de erre van szüksége Szerbiának, Délvidéknek, Ukrajnának, Ukrajnában élő közösségünknek, Kárpátaljának, hiszen most, ameddig ők kívül rekednek az Európai Unión, az ő védelmükben és képviseletükben is nekünk kell eljárnunk.

Örvendünk, hogy újból beigazolódott, hogy Erdély nem a románoké, hanem Erdély azoké, akik lakják. Ilyenképpen Erdély a magyaroké is, mondom a rendszerváltozás temesvári kezdeteinek a 20. évfordulóján, amikor összefonódik egymással Nagy Imre mártír miniszterelnök és vértanútársainak a temetése, a temetésnek az emléke, Orbán Viktornak az akkor elhangzott beszéde. Bizony a posztkommunista megszállókat is már egyszer, s mindenkorra ki kellene utasítani a politikából és a közéletből, amint tette azt Orbán Viktor a szovjet csapatokkal. A berlini fal leomlása, a soproni határzárnak a lebontása, a Páneurópai Piknik évfordulója, mind valamennyi egykori esemény azoknak a falaknak a lebontását sürgetik, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Valójában '89-ben vált lehetővé a trianoni határok békés lebontásának az elkezdése. Ebben hátráltatnak bennünket azóta is, abban az egymásra találásban, amely olyan példás formában valósult meg ezelőtt húsz évvel.

Hölgyeim és Uraim!

Bennünket az I. világháború után elszakítottak egymástól. A II. világháborúban végképp leszakadtunk, illetve kitaszítottak Európából. Így aztán az Európai Uniónak nagy a nemzetpolitikai tétje. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak nagy a nemzetpolitikai súlya. Ha semmi más haszna nem volna, akkor már ez önmagában is megérné, mert a világháborúkat követő békerendszerek és diktátumok korrekciója válik lehetővé az európai egyesülés folyamatában. Ilyen értelemben akár eurotranszszilvanizmusról is beszélhetünk, Transsylvania visszatér Európába, visszatalálunk egymáshoz, a trianoni határok feletti nemzetegyesítés valósul meg az európai integráció keretében a magyar integráció.

Köszönjük a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek XXIII. kongresszusán, hogy ennek a politikának az élharcosa, megtestesítője, és hogy ez a politika, ez a nemzetpolitika egyesít bennünket. Nemrég egy kápolnát avattak Doberdóban, és eszembe jutott a közismert katonadal, népdalnak az a sora, hogy "Csillagos ég merre van a magyar hazám/ Merre sirat engem az édesanyám?".

Igen, olyan hazátlanoknak érezhettük magunkat hosszú ideig, és ez még mindig nem a múlté, mert nagymértékben - amint mondotta Pelczné Gáll Ildikó -, nemcsak a jelenünket és a múltunkat, a jövőnket, hanem a magyarságunkat, a hovatartozásunkat, az identitásunkat is felélték és meggyengítették. A határokon átívelő nemzetegyesítés és az önrendelkezés, az autonómia kihívása az a két politikai célkitűzés, mely a nemzeti önrendelkezést valósítja meg határon innen és túl. És igen, ki kell mondanunk, hogy a politikai rendszerváltozással együtt szükségünk van a nemzeti, a nemzetpolitikai rendszerváltozásra is. Eddig a kommunisták ellen hadakoztunk, és hadakozunk mind a mai napig. Az ő utódaikkal most viszont egy nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükségünk, amely nem az egész nemzetnek az összefogásában, felszabadulásában, önrendelkezésének a kivívásában valósulhat meg.

Igen, ez az év a változás éve, és a változás éve lehet mind itt, mind a határon túli részeken. A vendégek, a határon túliak képviselőinek a jelenléte is ezt a változást jelenítheti meg, hogy végre húsz év után egyenesbe kerüljünk. És abból a hatodik koporsóból feltámadjon előre eltemetett múltunk, hogyha már megbűnhődtük nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is.

Ezt kívánom, a magyar feltámadást, ezt kívánom, hogy legyen ez az év a változás, a felemelkedés, a kibontakozás éve egész magyarságunk számára.