Kovács Miklós beszédének szó szerinti leirata
Kovács Miklós a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédének szó szerinti leirata.
Dátum: 2009-06-13 21:17:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=135170
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:28:12.156186, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Hölgyeim és Uraim!
Az egységes magyar politikai nemzet kárpátaljai szilánkja nevében köszöntöm azokat, akik a magyarországi fronton állnak helyt, köszöntöm az itteni bajtársaimat!
Nem szeretek elmosódott fogalmakkal operálni, többek között nem szeretem az elmosódó nemzetfogalmat sem. A nemzet, tagjainak áldozatvállalásából áll össze. Ez teszi lehetővé, hogy a közösség együttesen tudjon cselekedni. Abban a pillanatban, ahogy az a képesség megszűnik, onnantól kezdve a lélektelenné vált etnikai testet rövid időn belül bedarálják.
Abban a helyzetben, ahol mi vagyunk, helyénvaló ezekről a dolgokról elgondolkodni, és tisztában lenni azzal, hogy a nemzetnek nem úgy van vége, hogy az utolsó etnikai magyar is asszimilálódik vagy elvándorol, hanem úgy, hogy megszűnik a kollektív cselekvés képessége, mert az etnikum tagjainak már nincs áldozatvállalási képessége. Ha innen nézzük a kárpátaljai magyarságot, akkor azt kell mondani, hogy nem annyira a megsemmisülés szakadékának a szélén áll, hanem inkább bénultan belelóg. A KMKSZ - az ottani politikai nemzet - ennek az etnikai testnek az ép jobb keze, amelyik a szakadék szélén kapaszkodik. Ehhez a képhez hozzá kell még adni egy sovén nyelvi és oktatási ukrán állampolitikát, valamit a rajtunk taposó kormányzatot. Ez utóbbival kapcsolatban el lehet mondani azt, hogy az utóbbi időben kevéssé taposnak rajtunk, mióta mégis csak sikerült ellenszélben is, helyben is választásokat nyerni. Mintegy meghallgatva Ady Endre 1918-ban a nemzet ellenségeihez írt óhaját: "Ne tapossatok rajta olyan nagyon!".
Mindezek után mégsem azt akarom mondani, hogy segítsetek rajtunk, és segítsetek fellépni vagy segítsetek kimászni a szakadékból, hiszen politikusként realistának kell lennem, és mindenkitől csak azt kell várni, olyan elvárást lehet támasztani, ami tényleges a helyzettel számot vető elvárás. A mi perspektívánkból nézve egyértelmű, hogy a magyarországi etnikai és nemzettest távolabb van a szakadéktól, mint mi, azonban a mi szakadékunkhoz egy nagyon meredek és iszapos lejtő vezet, amin nagy sebességgel közelednek felénk és a legjobbjának ebben az iszapban kell megpróbálni lefékezni a csúszást, ebben az iszapban kell megpróbálni fogást találni. Nem egy irigylésre méltó feladat, különösen, ha hozzászámítjuk, hogy e fölött az iszapos felszín fölött a politikai közbeszéd politkorrektségtől miazmás. Amely körülmények között a józan észre való hivatkozás süket fülekre talál, a dolgokat még néven sem lehet nevezni, nyugati apacivilizációnk évezredes narratíváira való hivatkozás pedig elhal, mint egy szovjet disszidens hivatkozása az emberi jogokra Brezsnyev elvtárs valamelyik zárt intézetének gumifalán.
Mégis, én a magam részéről már nem is csodálkozom azon, hogy többnyire félre szokták érteni, amit mondok, de talán a mostani egyszerű üzenetembe nehéz belekötni, hiszen a másság tiszteletét szeretném Önöknek dicsérni, értve ezalatt a más-más, ugyanazon hadsereg más-más fegyverneméhez tartozó katonák tiszteletét a másik iránt, annak alapján, hogy azok miféle saját Mission Impossible-lel vannak elfoglalva. Én a magam részéről a magyarországi sárharcot nagy tisztelettel nézem és elismerem, hogy ez a fő hadszíntér, és összességében nézve ezen múlik a legtöbb.
Ezzel el is vágom rövid köszöntőmet, nehogy túllépjek a katonás rövidség keretein. Annál is inkább, hiszen nekem nem kell tipródnom, hogy, hogy mondjam el mindenkinek, amit nem mondhatok el senkinek, mert nem fáj. De nem azért nem fáj, mintha nem kaptam volna elég nagyokat ütésben, rúgásban, valamint különösen hátba szúrásba, hanem azért, mert ezeket azért kaptam: ragaszkodom a státusomhoz. Ha nem ragaszkodnék, ezt megúszhattam volna, de ragaszkodom hozzá, hogy férfiként becsületem mércéjéül nemzetem érdekképviseletét, hatékony érdekképviseletét tegyem meg.
Köszönöm szépen!