Kósa Lajos beszédének szó szerinti leirata

Kósa Lajos a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédének szó szerinti leirata.

Dátum: 2009-06-13 22:33:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=135173
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:28:13.252031, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt Kongresszus, kedves küldöttek!

Az az igazság, hogy én annyira szeretek unalmas kongresszusra járni. Most jöttem rá. Amikor jöttem a kongresszusra, akkor összefutottam még a szomszédommal és kérdezte, hogy hova megyek. Mondtam, most lesz a kongresszus. Azt mondta: figyelj, nem fog történni semmi. Rommá nyertétek magatokat, bezzeg a szociknál, az SZDSZ-nél harakiri, kivégzés, bármi lehet.

Az az igazi. Kicsit lesütöttem a szememet, mondtam, hogy ez most ilyen kongresszus lesz. Mit csináljunk. Volt már nekünk is izgalmas kongresszusunk, de most olyan jó egy ilyenen itt lenni. Mindezt egyébként természetesen a magyar választóknak köszönhetjük, mert egész más lett volna a kongresszus hangulata. Talán még akkor is, hogyha megnyerjük az európai parlamenti képviselői helyek többségét, de nem mutatkozik ez a nyomasztó fölény.

Képzeljük el, hogy akkor mit hallanánk, ha a szocialisták véletlenül megugrották volna mondjuk a 25 százalékot vagy 28 százalékot. Tehát soha nem látott történelmi győzelemtől kezdve a visszaigazolódott a kormány politikáján át, minden lett volna. Mert látjuk, halljuk, így konkrétan most is van. Biztos észrevettétek, hogy tulajdonképpen az elnökségi ülésen, amikor értékeltük a választások eredményét, hétfőn már a déli krónikában a szocialista kommentátorok egy része az már választási győzelemként próbálta értelmezni azt az 500 ezer szavazót, ami a szocialisták oldalán maradt. És azt mondta, hogy amit utána a Magyar Nemzetnek ki is figuráztak zseniálisan, hogy a Fidesz elveszítette a választást, mert bebizonyosodott, hogy másfélmillió szavazó nem elég a kormányváltáshoz. De 500 ezer kormányzati szavazó viszont elég.

Éppen ezért én azt hiszem, hogy nekünk most már minden pillanatban tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez óriási felelősség. A magyar választók azt mondták ki ezzel az európai parlamenti választással, hogy az ország rendbetételének a válságból való kivezetésének az egyetlen szóba jöhető letéteményese az a Fidesz Magyar Polgári Szövetség a KDNP-vel és a szövetségeseivel egyetemben. Ez óriási felelősség. Már csak azért is, mert egyébként azt lehet tudni. Egy-két egészen hihetetlen eredmény is született, egyet hadd mondjak: a városok közül Nyíradonyban kapott a Fidesz a legnagyobb arányba szavazatot, 83,17 százalékot. Köszönhető ez az ottani polgármester úrnak Tasó Lászlónak és a csapatának, de hát azért nézzünk bele a tükörbe. Ennyire ők se jók. Azért itt többről van szó. Abban a szavazókörben, ahol - abban a városban - a kisebbség lakik abban is ez volt az arány. És a kérdésre, hogy hogy lehet ez, az volt a válasz, hát hogy az egyik családdal nem bírtunk. De egyébként a cigányok is világosan megfogalmazták. Az SZDSZ-től nem várhatják az ő problémáik megoldását még a védelmet sem. MDF utoljára 10 évvel ezelőtt volt a környéken, az MSZP becsapta őket, az egyetlen lehetséges segélykérés csak felénk érkezhet. Tehát ez olyan felelősség ez a választási győzelem, ami régen volt a nyakunkban. Én azt gondolom, hogy szerencsére azért meg fogunk birkózni vele.

Persze nem járnánk el helyesen, ha nem próbálnánk valóban feltárni azt, hogy igazából mi vezetett ehhez a nagyarányú győzelemhez. És azt látnunk kell, rengeteg példát lehet mondani, a gazdasági adatok drámai voltán át, a mentálhigiéniás adatokig. Tényleg szörnyű állapotban van az ország. De azt is kell látnunk, hogy az országot vezető szocialista szabaddemokrata koalíció és ez a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszak, mert engedjék meg, hogy Medgyessy Pétert se hagyjam ki ebből a nagyszerű névsorból. Mit tett velünk? Nemcsak azért, mert ügyetlen kormányzást, néhány rossz intézkedést, nem elég jó szociálpolitikai.... Itt egészen más, olyan velejéig elhibázott, romlott politikáról van szó, amit nem lehet korrigálni. Egyetlen lehetséges dolog van abba kell hagyni.

Körülbelül úgy, mint ahogy Lendvai Ildikó (megmondom őszintén engem erre emlékeztetett, mert most is emlékeztet, mint a beteg kérdezi a doktortól: Doktor úr, akkor ma sem ihatok pálinkát. - Ne haragudj, tegnap is mondtam, hogy nem ihat pálinkát, miért kérdezi meg ezt újra. - Hát gondoltam, hát hogyha fejlődött valamit az orvostudomány. Emlékszünk rá, Horn Gábort nem lehetett félreérteni, amikor értelmezte a szociális népszavazás eredményét. De azért Ildikónk mindig megkérdezi újra és újra, hogy hátha a politika tudomány fejlődött valamit és a még nagyobb arányú vereséget valahogy úgy lehet értelmezni, hogy akkor nekünk maradni kell az ország élén kényszeresen.

Nem, egyáltalán nem kell maradni, sőt minél hosszabb ideig maradnak a hatalomban, számunkra annál komolyabbak lesznek a költségek. Annál nehezebb dolog lesz ezt az országot újjáépíteni. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy tönkretették az országot, elhibázott gazdaságpolitikával, teljesen tévedésen alapuló társadalompolitikával. Többről van szó, mert olyan morális kártéteményt okozott ez a kormány, és ez a szabad demokrata MSZP, ki kinek a fontossági sorrendet, éra, amit nagyon nehéz lesz kiheverni. Mert ma olyan dolgok mellett megyünk el, akár csak szimbolikusan, ami más országban teljes mértékben elképzelhetetlen lenne. Tehát mikor lesz az, amikor Oroszországban senki nem szól egy szót sem arra, hogy Putyin Jacseszlav Kuzmint a Zrínyi Miklós nemzetvédelmi egyetemet végzett ügynököt nevezi ki az orosz titkosszolgálat élére. Ez a dolog senkinek nem is jutott eszébe. De ne felejtsük el, Magyarországon ez a helyzet. Egy volt, akadémián végzett ügynök áll a nemzetbiztonsági hivatalok élén. Már fel sem tűnik. Lehetne Dániában a dán legnagyobb tejfeldolgozó tönkretett és emberek ezreit tényleg a nyomorba taszító ember a miniszterelnök. Egy percig sem. Tehát előbb önti el valószínűleg az Északi tenger Dániát, minthogy ilyen skandalum megessen velük.

Vagy meg van Önöknek az a kép, hogy Barack Obama rendőrsége június 4-én Washingtonban szétveri az amerikai emlékezőket, és őt kitünteti a washingtoni, egyébként ultra demokrata főpolgármester? Mert velünk ez megtörtént. Ez a magyar valóság. És hát valószínűleg a legjobb, mert egyébként ne hagyjuk ki az SZDSZ-t sem ebből, hogy meg van az Önöknek, hogy a reform náci párt által vezetett koalíció Németországban, ennek a koalíciónak a parlamenti képviselője ifjabb Martin Bormann módosító indítványt terjeszt a német költségvetéshez, ami szerint a takarékosságra való hivatkozással csökkenteni kellene a berlini Holocaust Múzeum költségvetését. Na ez az a dolog, ami nincs. De Magyarországon van. Pető képviselőtársunk csökkenteni akarta a Terror Háza, Terror Múzeum költségvetését. Ne felejtkezzünk el róla. Mert ezek azok a dolgok, amelyek megmutatják, hogy itt egy velejéig lelkületében, morálisan romlott hatalomról van szó.

Leginkább talán Bibóhoz lehetne fordulni, mert az ő fordulatát a demokrata mivoltáról nagyon sokszor szokták idézni, megjegyzem Gyurcsány Ferenc is idézte, ha emlékszünk rá. Valami olyan fordulatot - Te Pistám te mit csinálnál az én helyemben. Bibónak lett volna javaslata rá egyébként. Csak nem tudott már akkor érdemben közbeavatkozni. De, ha visszaidézzük azt a gondolatát Bibónak, hogy mit jelent demokratának lenni, azt hogy nem félni, ezt nagyon sokszor és egyébként jellemző módon Gyurcsány Ferenc is félreértette. És félremagyarázta, mert ő, nem félni, számára azt jelentette, hogy ki mer menni az utcára sűrű biztonsági emberek gyűrűjében.

De nem erről van szó. A nem félni Bibó-i értelemben azt jelentené, hogy úgy képviselni az elveinket, a politikánkat, hogy nem kreálunk magunknak állandóan ellenségképet. Hogy nem a gyűlöletre és az alantas indulatokra akarjuk alapozni a demokráciában a politikánkat, hanem a pozitív értékeket akarjuk képviselni. Ha belegondolunk, ez a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszak arról szól, hogy mindig kellett valamilyen ügyeletes gyűlöletet kelteni, amivel össze lehetett terelni ideig-óráig az embereket. Erről szólt.

És ezért lehet azt mondani, hogy ők bármit is mondanak magukról, a szónak az igazi értelmében nem demokratikus felfogásúak. A gyűlölet, az aminek a nagy mestere volt a miniszterelnökük. Az terelte össze őket. Miközben egészen másról kellene beszélni. Arról kellene beszélni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az ország valahogy összeszedje magát. Mert nem igaz az, hogy Magyarország erre a sorsra van kárhoztatva. Ez teljes képtelenség, megjegyzem ennél sokkal-sokkal nehezebb, nagyobb történelmi traumákat a magyar nemzet sikeresen átvészelt.

Szoktam idézgetni, hogy vajon IV. Béla annak idején, amikor hajóra szállt, akkor mit gondolt az országról, meg a saját sorsáról? Erre szokták nekem ilyen politikai vitában a barátaim megjegyezni, hogy persze jó, de az SZDSZ nem ügyködött a hajó ellátmánya körül, annak idején, amikor a tatárok itt voltak.

Tehát ezért IV. Bélának is viszonylag egyszerű volt a dolga. Csak Batu kánnal kellett valahogy megbirkózni.

Viszont, hogyha úgy gondoljuk, akkor most már ha ez az akadály, akkor ez elhárult. Az SZDSZ helyesen kiejtve SZDSZ-t, a múlt idő jele a magyarban.

Kell-e nekünk foglalkozni a választások második megdöbbentőnek mondott eredményével, a Jobbik szereplésével. Én erre a legőszintébben azt válaszoltam és most is azt képviselem, bocsássanak meg egyáltalán nem akarok nagyképűnek látszani, de a helyzet az az, hogy a DVSC a Loki megnyerte a magyar bajnokságot. Egy másik labdarúgó csapat a Barcelona pedig megnyerte a spanyol bajnokságot. Ugyanaz a sportág, jövőre egy bajnokságban indulunk.

Mégis furcsának hatna, ha Gardiolát a Manchester edzőjét, vagy a Barcelona edzőjét állandóan arról kérdezgetik, hogy kedves Gardiola úr, mit szól Dombi Tibinek a Diósgyőr ellen rúgott góljához. Ahhoz a visszahúzós cselhez? Hogy viszonyul hozzá? És mit reagál Herceg Bandi, ami edzőnk új taktikai megoldásaihoz? Valószínűleg Gardiola nem értené miről van szó. De ettől még egyébként játszhatunk ellenük.

Ne felejtsük, hogy a Fidesz most Európában nagyobb fölénnyel nyerte meg a választást, mint a Barcelona. Egyébként az egyetlen és jó válasz az egész problémára az az, hogy a szélsőségek elleni legjobb küzdelem nem a másik szélsőséggel való összefogás. Csináljunk hazafias népfrontot az MSZP-vel az SZDSZ-szel, ez agyrém.

A jó kormányzás, a jó és sikeres kormányzás, ami elmozdítja az országot abból a reménytelen helyzetből, amiben most van, rögtön nem fordulnak az emberek a magyar választók kétségbeesésükben a szélsőségekre hajló pártokhoz és mozgalmakhoz. Tehát nem verbálisan kell küzdeni, hanem kormányzati munkával, ehhez pedig kormányzati lehetőségre van szükség. Ez szemmel láthatólag a magyar választók megértették egyébként. És szemben az SZDSZ-szel és az MSZP-vel a magyar választók számára nem a Jobbik előretörése a probléma, hanem a munkahelyének a megtartása. Hogy lesz-e a családjának jövője, hogy teremt nekik otthont, lehetőséget, kitől kap támogatást ehhez. Van-e biztonsága, van-e boldogulás ebben a hazában? Ezen kell nekünk gondolkodni. És azt gondolom, hogy ha valójában és őszintén a mostani kormánykoalíció pártjai a Jobbik ellen akarna küzdeni, akkor egy lehetőség van a leghatásosabb, azonnal kiírják az időközi választást, ők távoznak a politikai porondról, a Jobbik veszít 5-6 százalékot, egyből. Ez kicsit ahhoz hasonlatos, amikor van Déri Tibornak egy anekdotája arról, hogy kérdezték az Írószövetségen belül, hogy milyen, amikor Rákosi Mátyás születésnapját ünnepelték, hogy mit kellene csinálni, ami olcsó is, érti is a nép és örülnek is neki, és még örömet is okoz a vezérnek. És azt mondták, hogy a legjobb talán az lenne, hogy a mostani Szabadság híd egyik oldalára Gerőt kéne kikötözni, a másikra meg Farkast. Olcsó is, a nép is érti és még Rákosi is örülne neki.

A kormányzati munkában én azt hiszem, hogy néhány dolgot mindenféleképpen figyelembe kell venni. Nyilván senki ne üljön fel annak az imamalom szerűen mondott butaságnak, hogy a Fidesznek nincsen programja, természetesen van. Az más kérdés, hogy esetleg a szocialistáknak vagy a szabaddemokratáknak ez nem tetszik. De az világos, hogy a konkrét kormányzati intézkedéseken túl a közigazgatás újjászervezésén túl, azon túl, hogy nekünk ki kell mondanunk, hogy mindenegyes önkormányzatra szükség van Magyarországon.

Nincs halálra ítélt falu, eltörlendő, kivégzendő falu lehet, hogy van a szocialisták, vagy a szabad demokraták fejében, de Magyarországon nincs. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy azok az emberek, akik vidéken élnek, éppúgy hozzájussanak az alapvető feltételekhez, mint bárki már. Hozzáteszem, hogyha komolyan vesszük a demográfiai fordulatot Magyarországon, és megnézzük az európai országok példáját, például a franciákét, a franciák a demográfiai fordulatot a vidékfejlesztésben és a kistelepülések fejlesztésében találták meg. Magyarul, a magyarországi falurombolás ráadásul egyet jelent az európai tapasztalatok szerint, a magyar népesség további fogyásának gyorsításával. Életveszélyes. Ki kell mondanunk, hogy újjá kell szervezni a közigazgatást. Az a helyzet, ami ma Magyarországon van, az nem tartható egyetlen európai államban sem. A magyar kormány minisztériumainak minden megyében vagy régiójában van negyvennél több különböző szervezete. Koordináció híján megkettőzésekkel teljesen tévedésen alapuló működéssel. Ezt abba kell hagyni. Volt Magyarországon rendes közigazgatás. Meg kell nézni a saját közigazgatási gyökereinket és úgy gondolom, hogy az alapján lehet újjá gondolni a régiók szervezését is meg a kormánynak is azt a feladatát, hogy a saját politikáját hogyan próbálja érvényesíteni. Ma nem tudja. Nemcsak azért nem folyik az országban semmi, mert a kormány nem tudja mit akar, de nincs is már eszköz, amivel végre tudja hajtani. Ezt teljes mértékben ujjá kell szervezni.

Úgy gondolom, hogy drámai módon újjá kell szervezni az állam feladatait is. Napnál világosabb, hogy az állam egy csomó olyan feladatot végez, amire sem szükség nincsen, sem igény nincsen. Viszont pénzünk sincsen rá. Hagyjuk hát abba. És hát nem kell, hogy mondjam, hogy a decentralizációt mind a főváros, mind az ország szempontjából komolyan kell venni. Miért is ne lehetne. Az van Magyarországon, ami annak idején a rendszerváltáskor kialakult csak az idevonatkozó szervezet egyszerűen nem hajtotta végre azt a törvényt, ami rávonatkozott. De annak idején az alkotmány úgy rendelte, hogy az Alkotmánybíróság Esztergomba székel. Csak nem székelt ott egyáltalán semennyire sem és utána alkalmazkodtunk a helyzethez. De miért van az előírva, hogy minden országos főhatóságnak az ország fővárosában, Budapesten kell lennie?

Vannak országok, ahol A Minisztériumok is egyébként külön-külön városokban működnek. Megjegyzem XXI. Században, megy Sulinet meg a ki tudja, a mostani szocialisták és szabad demokraták is érthetik, hogy az internet korában lehet kormányozni attól függetlenül, hogy összeköltöztetem-e a város egy koncentrált pontjára az összes létező főhatóságot vagy sem. Tudjuk, a szocialisták ezt képviselték, csak még ebbe is belebuktak. Elköltöttek rá tizenmilliárd forintot, aztán belebuktak, mert nem tudták megcsinálni.

Nekünk ezt újra kell gondolni, már csak azért is, mert egyébként a főváros terhelését is csökkenteni akarnánk. Azt hiszem, hogy olyan kérdések vannak tehát előttünk, akárcsak a konkrét kormányzati munkában, ami messze-messze túl mutat egy egyszerű, kicsit ügyesebben csináljuk a dolgunkat és akkor jobban megy az ország politika.

De, ami még ennél is fontosabb és nem véletlen, hogy ezt hagytam utoljára, mert talán ez a legfontosabb feladatunk. Ezt az országot, a hazánkat és nemzetünket morálisan újjá kell szervezni. A legtöbb kárt itt tették a szocialisták. Teljesen jellemző, hogy ma már az a vicc megy, hogy két államtitkár ebédel a Parlament büféjében, mondja az egyik a másiknak: Hú, te, nyitva hagytam a szobámat, tán még ellopnak belőle valamit! - Áh, ne parázz, hát én is itt vagyok!

Ma tényleg a választópolgárok szempontjából a kormányzás egyértelműen a tolvajlásról szól. Tarthatatlan! Ma a társadalom szolidaritása olyan mértékben gyengül, ami életveszélyes minden közösség számára. És szemmel láthatólag a szocialisták nem értik ezt, tovább dolgoznak azon, hogy hogyan rombolják morálisan, erkölcsében tovább a mai magyar társadalmat. De e nélkül egyébként teljes tévedés azt hinni, hogy morális, erkölcsi tartás nélkül van például tolerancia. Meg lehetséges, világos identitás nélkül kisebbségvédelem. Súlyos tévedés, alapvető koncepcionális hiba! És hozzá kell tenni és ki kell mondani, hiszen nem véletlenül a Kereszténydemokrata Néppárt a mi szövetségesünk, ebben a folyamatban mindenkire nagyon fontos támaszkodni, hogy újjáépítsük erkölcsében az országot, de különösen e képpen kivált fontos támaszkodni az egyházakra ebben a folyamatban.

Sőt, ennél továbbmegyek. Nélkülük a dolog nem fog menni. Ezt jó, hogy ha tudjuk. És jó, hogy ha előre mondjuk és nehogy valaki rögtön klerikális reakciót vagy nem tudom milyen butaságot kiáltson, de azt tudnunk kell, látnunk kell, a napjaink történelme is azt bizonyítja, hogy ezen támasz nélkül a nemzet tényleg félkarú óriás. És én nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy az egyik nagyon-nagyon szép, számomra legkedvesebb példa a közelmúltban volt arról, hogy mit is tudnak az állam nélkül is ezek az egyházak önmagukban a hit és a szeretet erejére támaszkodva milyen erőket tudnak megmozgatni. A Kárpát-medencei reformátusság újraegyesülése most történt meg ebben az évben május 22.-én. Amit Trianon lerombolt és szétvert, azt most tudtuk újjáépíteni. Senki ellenében, önmagunkért. Ott voltak a katolikus testvérek a főtéren, nagyon jó volt együtt ülni velük és nézni a 30-40 ezer reformátust a Kárpát-medence minden részéről, akik mindenhonnan hoztak egy marék földet. Összegyűjtötték egy nagy halomba és úgy gondolták, hogy ez szimbolizálhatja azt, hogy amit a történelem szétvert, szétfújt, azt újra össze lehet hordani. Akarat, hit, szeretet kell hozzá.

Én azt kívánom mindnyájunknak itt a teremben és szerte az országban, sőt, nyugodtam mondhatom: a Kárpát-medencében, legyen bennük meg, legyen bennünk meg ez a hit, erő szeretet és akarat és Magyarország újra sikeres európai ország lesz.

Köszönöm a figyelmet!