Tótkomlósi utcanév tábla ünnepélyes átadása

Dátum: 2009-07-16 17:23:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=136397
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:34:53.312734, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"Nem a nyelv teszi az embert! Az ember lelke emeli rangra a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba, a használat erkölcsi mércéje szerint." Tótkomlóson a használat erkölcsi mércéje szerint méltó rangra emelkedik a nyelv, s az Önök lelke emeli rangra!

Tisztelt Tótkomlósiak, kedves Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megjelentek!

Engedjék meg, hogy először is, Orbán Viktor elnök úr nevében köszöntsem Önöket és megköszönjem az elnök úr és a magam nevében a meghívást.

Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hiszen nem mindennapi eseményre jöttünk ma össze. Egyedülálló és példaértékű ez a kezdeményezés, amely a szlovák - magyar párbeszédnek és megbékélésnek a mérföldköve lehet határon innen és túl.

Kétnyelvű utca- és intézménynév táblákat avatunk, s ennél még sokkal többet. Avatjuk a városlakók eredményes együttműködésének bizonyítékát. Újjáavatjuk és felidézzük lelkünkben azt az érzést, hogy egy helyen élünk, összetartozunk, megbecsüljük egymást, elfogadjuk a másik értékeit. Emberi, kulturális és nyelvi értékeit. Bár, nem szeretem használni ezt a kifejezést, de kisebbségben élni, a kisebbségi lét soha nem könnyű. Felvenni egy másik ország, nemzet életritmusát és szokásait, belehelyezkedni abba, s közben a sajátunkét megőrizni, hittel és szeretettel. Nemzeti identitásunk őrzése, átélése elengedhetetlen, hiszen tetteink, mentalitásunk a kultúránkban gyökereznek és a kultúránk, a szokásaink adnak keretet és biztos talajt életünknek. Nem pusztán új, szebb, kétnyelvű táblák kerülnek ki az utcákra, intézményekre, hanem szimbólumok. Épp ezért remélem nem bántódnak meg, ha azt mondom, hogy a táblák jelentősége nem annyira gyakorlati, mind inkább eszmei. Mert fontos, hogy identitásunkat kifejezzük, kifejezhessük, hogy szokásaink, anyanyelvünk mindennapjaink részét képezzék, ha nem is nemzeti országunkban (anyaországban) élünk. A táblák kihelyezése, egy gesztus, egy szimbólum. Szimbóluma a megértésnek, kölcsönösségnek, a másik iránti tisztelet és a támogatás gesztusa. Egy olyan szimbólum, amely jelzésértékű kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Nemzeti érzéseink határoktól függetlenek, a szlovák ember Magyarországon, Ausztriában, Kanadában is szlovák marad, mert annak született. És ez az elsődleges, mert hiába él máshol évtizedek óta és beszéli kitűnően egy másik nemzet nyelvét, ő szeretne szlovák is maradni! Igaz ez a magyarokra is, bárhol éljenek is a világban. Az együttélés alapja az együttműködés, mindkét fél részéről. A befogadó országnak kiemelkedő feladata, hogy erkölcsi támogatást biztosítson nemzetiségeinek s különösen fontos ez szomszédos országok kapcsolatában. Tekintve, hogy egymás mellett élünk, s mindkét országban élnek a másik nemzetéhez tartozók, közös feladatunk, hogy vigyázzunk a "szomszéd virágaira"! Keressük azt, ami összetart és nem, ami elválaszt.

Még akkor is, ha a szomszédunkban törvénybe foglalják a nyilvános anyanyelvhasználat szankcionálását, így állami eszközökkel megfélemlítve a nyelvi-nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárokat. Egy szabad, közös Európában a szólásszabadságot és a magánélet szabadságát nem írhatják felül sehol az államnyelv védelme címen.

Tótkomlóson az emberek békében élnek egymással és értetlenül figyelik a nagypolitikai csatározásokat. A Felvidéken járva ugyanezt tapasztaltam az ott élő magyarok és szlovákok között.

A széthúzás, a gyűlölködés hiábavaló és oktalan.

Méltóbbnak tartom, ha kinyitjuk a szemünket és hajlandóak vagyunk felfedezni a sokszínűség szépségét, a benne rejlő lehetőségeket. A különbözőség gyakorta jobb megoldásokat szül, hisz amit nem veszek észre Én, felfedezi Ő. A siker pedig kölcsönös és még szorosabbra fűzi a kapcsolatokat. Vegyük észre, hogy tanulhatunk egymástól, fogadjuk meg Szent István intelmeit közösen: "...Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti..." Ma a fegyver helyett tudást, tapasztalatot mondanék, fogadjuk ezt jó szívvel s bízzunk abban, hogy máshol a mienkét is jósszívvel fogadják majd.

Tótkomlós iskolapéldája az együttműködésnek, a lehetőségek felismerésének. Közös célokkal, közös ötletekkel, messzebbre juthatunk. Ezt a harmonikus együttélést és közös munkát tartom követendő példának, bízva abban, hogy ezt a lépést még sok másik fogja követni, - itt Tótkomlóson és az ország többi pontján is - melyek kifejezik és láthatóvá teszik az egymás iránt érzett kölcsönös tiszteletet és megbecsülést!

Ékes Ilona