London és Párizs egyetértésén múlik az egységes EU külpolitika
Egy vezető francia és brit politológus értékelése szerint a jelenleg egypólusú politikai világrendben csak az Európai Unió lehetne méltó ellensúlya, egyben partnere az Egyesült Államoknak, de az iraki háború körüli európai belviszály feltárta, hogy ezt két mély nézeteltérés is nehezíti: a tagországok az Egyesült Államokhoz való viszony és az európai integráció további elmélyítése kérdésében sem értenek egyet.
Dátum: 2003-04-22 16:04:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=9575
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:14:04.951300, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A belga Le Soir hasábjain több mint egy héten át folyt a vita a világpolitikai viszonyokról, s a tanulságokat összefoglaló két beszélgetésben kedden Thierry de Montbrial, a francia külügyi intézet igazgatója és William Hopkinson, a brit királyi külügyi intézet professzora egyaránt úgy vélekedett, hogy az egyesülő Európa még jó ideig nem lesz az Egyesült Államok komoly partnere a világpolitika színpadán, döntően saját belső megosztottsága miatt, amit a mai amerikai kormányzat igyekszik erősíteni. A francia politológus szerint az Irak körüli kötélhúzás feltárta, hogy az Európai Unió politikai mibenlétét és az Egyesült Államokhoz való viszonyát illetően nincs egyetértés a tagállamok között. Ma még az sem bizonyos, hogy az EU-ból lesz-e valaha klasszikus világhatalom, de a következő évtizedekben biztosan nem.
Más világpolitikai pólus sem lehetséges: Oroszország gazdaságilag liliputi és még mindig a bomlás folyamatában van, Kína legfőbb gondja a következő negyedszázadban az lesz, hogy növekedése ne korbácsoljon fel hullámokat. Az ideális világhatalmi helyzet az Egyesült Államok és az EU szövetsége lenne, amiben egyensúlyi helyzet uralkodik. Ehhez nem kellene feltétlenül többet költeni az európai katonai potenciálra, inkább azon változtatni, hogy az európai kiadások hatékonysága ne csak 20-30 százaléka legyen az amerikainak a szétforgácsoltság, a sok átfedés, összehangolatlanság miatt. Washington Európa megosztásán fáradozik, ott senki sem akar katonailag önálló döntésre képes Európát. Ez egyben a NATO önellentmondása is. Ezért de Montbrial szerint a szövetséget fel kellene oszlatni és létrehozni egy újat, amely az Egyesült Államok és az EU szövetsége lenne, s ebben az európai fél közös külpolitikával és hadsereggel rendelkezne.
A brit politológus úgy látja, hogy Tony Blair brit miniszterelnök, Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár Irak körüli áldatlan vitája jó időre elfújta a bizalmat egy közös európai kül- és védelmi politika iránt. Blairről azelőtt elképzelhető volt, hogy az EU új elnöke lehet, most már a franciák és a belgák aligha támogatnák. Eközben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter és csapata eltökélten élesztgeti az európaiak közti ellentéteket. Hopkinson úgy látja, hogy a fő ellentét azok között húzódik, akik még integráltabb, szövetségi Európát akarnak és akik ezt elutasítják. Az EU új kelet-európai tagjai az utóbbiak közé tartoznak, mert nemrég szabadultak ki a szovjet gyámkodás alól és szívesebben bízzák magukat egy távoli nagyhatalomra, Amerikára, mintsem hogy tovább engedjenek szuverenitásukból. Döntően London és Párizs kellő egyetértésén múlik, hogy lesz-e hatékony európai közös külpolitika. Gazdasági erejénél és katonai kapacitásánál fogva csak az EU lehet az Egyesült Államok világpolitikai partnere - vélekedett a brit politológus.
MTI - fidesz.hu