Tiszafüred-Kócsújfalu: emlékművet a kitelepítetteknek

Ma tartották Tiszafüred-Kócsújfalun a "3 év 6 napban, avagy az elfelejtett hortobágyi gulág" és kitelepítettek találkozóját. Ünnepi beszédet mondott Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke.

Dátum: 2009-08-15 16:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=137296
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 09:39:45.250756, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A kitelepítések megkezdésének 60. évfordulóján, jövőre fel kell állítani az 1950-es évek kitelepítettjeinek emlékművét - jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke szombaton a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszafüred-Kócsújfaluban.

Erre annál is inkább lehetőség nyílhat, mert "felerősödött a remény, hogy a népben-nemzetben gondolkodó cselekvő politikai erőtér képes lesz az igazságtételre" - fogalmazott a Fidesz politikusa a hortobágyi gulágra kitelepítettek találkozóján az egyik egykori "zárt tábor" helyén megtartott megemlékezésen. A történelmi múltat ugyanis ápolni, gondozni kell, mert nemzeti ügy, hogy méltó emléket állítsunk a hortobágyi gulágnak - tette hozzá a parlamenti alelnök.

Lezsák Sándor szerint a helyi közösségek ma emberfeletti erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a hiteles emlékek megmaradjanak. Rendkívüli teljesítmény ez az erőfeszítés, "mert mindez olyan kormányzati időszakban történik, amikor a múltat végképp el akarják törölni" - szögezte le.

A továbbiakban az 59 évvel ezelőtt történteket felidézve elmondta: 1950 június 23-án kezdte meg a kommunista rezsim a deportálásokat. Elsősorban a nyugati és a jugoszláv határszélről, illetve a nagyobb városokból, 451 településről deportálták az embereket a Hortobágyon felállított 12 táborba, rabszolgamunkára. Összesen 7282 embert hurcoltak el, vádemelés, tárgyalás és ítélet nélkül, akik közül 300-an a táborokban belehaltak a nélkülözésekbe - húzta alá, majd folytatta: ugyanakkor a többiek sem kapták vissza vagyonukat, amelyeket a rendszer képviselői vettek használatba. Sőt, egészen 1989-ig figyelték az egykori kitelepítetteket, végigkísérte életüket a kitelepítés bélyege a rendőrségi nyilvántartásokban és a munkahelyi kartonokon.

A táborokat végül Sztálin halála után, Nagy Imre miniszterelnök számolta fel - mondta el a politikus.

Mindennek kapcsán arról is szólt, hogy a kommunista, szocialista diktatúrák világszerte 100 millió embert gyilkoltak meg. A gulághoz, vagy a tarkólövéshez elegendő volt, ha valakit származása, neveltetése, vagy iskolázottsága alapján megbízhatatlannak ítéltek.

Ezért is szükséges, hogy a hortobágyi gulág a megfelelő helyen szerepeljen a nemzet történetében - figyelmeztetett.

Ennek kapcsán felelevenítette, hogy 1993-ban maga helyezte el Kócsújfaluban az "Emlékezés kápolnájának" alapkövét, ám annak felépítésére máig nem nyílt lehetőség. Lezsák Sándor egyben kifejezte reményét, hogy a jövőben, a történelmi emlékezet újraélesztésével együtt a kápolna is megvalósulhat.

Pintér Erika, a találkozót szervező Tiszafüred független polgármestere a történteket felelevenítve arról szólt, hogy a deportálásra ítélt családok csupán annyi holmival hagyhatták el otthonukat, amennyi a kezükben elfért, majd juhhodályokban szállásolták el őket.

Egy-egy családnak, mindössze 3 méternyi terület jutott és naponta oda-vissza 20 kilométert kellett gyalogolniuk a rabszolgamunkára. Nem ítélkezni, hanem okulnia kell a ma élő nemzedékeknek, ezért kell feltárni ezt a sötét korszakot a jelen és a jövő számára - mondta Pintér Erika.

A mintegy 100 egykori kitelepített, illetve leszármazottaik részvételével megtartott találkozón, Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartott istentiszteletet. A rendezvényen szabadon bocsátottak 2524 galambot, annak a 2524 családnak az emlékére, akik 1953-ban megszabadultak a hortobágyi gulágról.