Irak - előretörnek az "Isten országát" pártolók
Ha az elöljárók szakállviseletét tesszük meg az iraki politikai fejlemények fokmérőjének, egészében világossá válik a mostani átalakulás nagysága. Szaddám Huszein (iraki elnök) és hűséges emberei bajuszdiktatúrájának ideje végérvényesen lejárt. A legutóbbi értekezlet, ahol Jay Garner, az amerikaiak által működtetett közigazgatás feje tartott megbeszélést vezető iraki ellenzéki politikusokkal, akár a körszakállasok összejöveteleként is lefesthető.
Dátum: 2003-05-05 12:38:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10010
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:17:18.756381, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A szakáll politikai hitvallás: olyan vallástudósok éke, akiknek lelki szemei előtt Iraknak iszlám mérce szerinti újjárendezése lebeg. Miközben az amerikaiak irtóznak attól, hogy Irakból "Isten országa" legyen, sok iraki rokonszenvesnek találja az elképzelést. A parancsuralom, a háború és a megszállás után a vallási gyökerekre való visszaemlékezésben keresnek támaszt.
Az amerikai katonákkal szemben széles körben megfogalmazott iraki kételyek mellett a teológusok nem ütköznek említésre méltó vetélytársba abban a szellemi vákuumban, amelyet a megbuktatott kormány hagyott hátra. Pénteki hitszónoklataikban beleszólási jogot követelnek az ország újjáalakításába, és követőik ezreit vonultatják utcára a szinte mindennapossá vált tüntetéseken. Helmut Mejcher, a Hamburg Egyetem Közel-Keletre szakosodott történésze az iszlámizmus újjáéledésében mindenekelőtt "politikailag kényes válságidőszakot" lát. A külföldről behozott ideológiák - mint a szocializmus vagy a nacionalizmus - csődje után az elbizonytalanodott emberekben éppen az Isten országának követelése, "ideológiai pótlék" gyanánt, kelti a jobb jövőbe vetett reményt.
A diktatúra után beköszöntött új szabadságban a politikai babérokra törő vallástudósok vallási értékrend fűzőjébe akarják beszorítani Irakot, ahol az iszlám fundamentalizmusnak voltaképpen nincsenek hagyományai. A Baasz Párt diktatúrájának kezdete, 1968 előtt a vallási pártok nem játszottak szerepet ebben az országban. A lakosság háttérbe szorított síita többsége minden időszakban a marxista színezetű egyenlőségígéretek erős befolyása alatt állt: a síiták uralta Iraki Kommunista Párt volt a legerősebb az egész arab világban.
Az ideológiai előjelek most mégis ellentétesre fordultak: az amerikai mintára elképzelt demokrácia és az iszlám között napjainkban zajló eszmei versengésben főként a síiták körében tűnik úgy, hogy kezdeti előnyre tettek szert Isten országának szószólói. Szakértők ezt a fejleményt úgy értékelik, mint a megdöntött iraki kormány hagyatékából fennmaradt és különösen robbanásveszélyes letétet.
Ahmad Muszalli, a Bejrúti Amerikai Egyetem (AUB) fundamentalizmus- kutatója úgy vélekedik, hogy éppen Szaddám Huszein elnyomó apparátusának hatékony működésében keresendő a vallási csoportok megerősödésének oka. "A vallás és képviselői mindig is jelen voltak, és befolyást gyakoroltak a hívőkre, miközben a politikai pártokat szétverték, a sajtót, a szakszervezeteket és a szakmai egyesületeket pedig az állami vezetésre eskették fel". Miután Szaddám Huszein maradéktalanul szétzúzta vagy száműzetésbe kényszerítette a világi ellenzéket, a polgáritól a kommunistáig, végső soron a vallási vezetőkre hárult a feladat, hogy megragadják és szavakba öntsék a hívők rosszkedvét. A földalatti mecsetek voltak az egyedüli helyek, ahol egyáltalán vitatkozni lehetett az akkori kormány alternatíváiról - vallási köntösben. "A pártokat be lehet tiltani, a hitet nem" - elemezte Muszalli. A vallásos illegalitásban alakultak meg olyan mozgalmak, mint a (síita) Iszlám Dava Párt (Iszlám Hangja) vagy a (síita) Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa (SCIRI), amelyek most ugrásra készen várnak arra, hogy hatalomra kerülhessenek.
MTI - fidesz.hu