Együtt sikerülni fog!

2010 március 14-én Baracskán, Székesfehérváron és Oroszlányban folytatta kampánykörútját Schmitt Pál az EP alelnöke.

Dátum: 2010-03-15 13:53:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=147417
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 10:34:59.334403, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tessely Zoltán, Cser-Palkovics András, Vargha Tamás és Czunyiné dr. Bertalan Judit jelöltek mellett szólva március 15-e üzenetét hangsúlyozta, mely elsősorban a kor emberének volt üzenet, de ma 2010-ben is nyitott fülekre kell, hogy találjon. Petőfi Sándor Nemzeti dalának elsőként leírt sora nem a mai formában született meg, hiszen Jókai javaslatára íródott át, de mára mindkettőnek van üzenete: Talpra magyar... Rajta magyar...! Itt az idő...!

Tisztelt Székesfehérváriak, kedves barátaim a Márciusi Ifjakban!

Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik.

Amikor hasonlóságot kerestem 1848 és 2010 között a kor polgárának érzéseiben és gondolataiban kutatva, az Evangélium jutott eszembe elsőként. A hit és a Biblia időtlensége, annak tartalma mindkét kor számára meghatározó volt. Az előbbi idézet a Példabeszédek könyvéből származik és egy egészen belső gondolatot takar.

A mindennapok embere már akkor is szegényre és gazdagra is tagolódott. De egy lényeges különbség már akkor megmutatkozott: bőven adtak - egyesek -, hogy gazdagabbak legyenek. Emberi, lelki gazdagság volt. Talán nem bűn Kossuth Lajos szobránál épp ennek az eszmének legnagyobbikát: Széchenyit említeni. A magyart, akinek magyarságát csak nagy M-el írhatnánk, akinek gazdagsága mindkét tekintetben jól látató és érezhető volt. Példa volt akkor? Igen! Felismerte a kor feladatait? Igen! Tudta, hogy cselekednie kell a tudomány, a kultúra és a magyarság területén? Igen, tudta, hogy ITT AZ IDŐ! Nagy változások nélkül nem mehet tovább!

1848-at és annak pillanatait már sokféleképpen körüljárták történészek, irodalmárok és egyéb más szakemberek, így ennek elemzését továbbiakban is rájuk bíznám.

Én az ember, a hétköznapi ember szemszögéből tekintenék megemlékezésemben 1848-ra és 2010-re egyaránt. Mit jelentett magyarnak lenni 1848-ban? Kik voltak a magyarok? Ki volt a polgár, ki a katona? Ki volt a szabadsághős és ki az elnyomó? Kik öltek és kik haltak? Megannyi kérdés, sokféle válasz került már elénk! Ahhoz, hogy megértsük az akkori polgárok vágyait egy összefoglalót kell keresnünk. Mi mást találhatnánk, ha nem a 12 pontot: Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.

3. Évenkinti országgyülést Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereg.

6. Közös teherviselés.

7. Urbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

9. Nemzeti Bank.

10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

12. Unio.

Mondhatnánk-e mi is ezeket a pontokat egymás után, szépen, sorban? Mondhatnánk és azt gondolom ma is találnánk közös vágyakat, eszméket, gondolatokat az őseink kívánalmai közt.

Ezt a 12 pontot állították össze a márciusi ifjak, és amikor meghallgatták a nagy nap előestéjén Petőfitől a Nemzeti dalt, Jókai azt kérte a forradalom és a változás hevületében égő Petőfitől, hogy ne úgy kezdődjön a vers ahogy eredetileg írta, vagyis hogy RAJTA magyar, mert mint mondotta, ahhoz, hogy egy nemzet elinduljon a fejlődés útján, először TALPRA kell, hogy álljon.

De 2010-ben is kíván a Magyar Nemzet! 2010 is sorsfordító év lehet a magyar emberek számára. ITT AZ IDŐ! Jelesre kell vizsgáznunk hazaszeretetből és jelesre kell vizsgáznunk felelősségtudatból is. Más esélyünk nincs! Túl sok idő telt el azzal, hogy rossz irányba vezették az országot felelőtlen eszmék és emberek.

De mit is jelent számomra szeretni a Hazámat?

Amikor ezt a kérdést teszik fel nekem egyértelmű a válaszom: mert életem minden napja valahogy mindig Magyarországhoz köt, az ünnepek és a hétköznapok is, örömükkel, bánatukkal, sikerekkel és akár a balsorssal is. Ahhoz, hogy ünnepeinket valódi hazaszeretetünk értékei töltsék meg, keményen kell dolgoznunk, a mindennapjainkban rejlő lehetőségeket meg kell ragadnunk.

Ez a hétköznapok hazaszeretete, amire egyre nagyobb szüksége van Magyarországnak. A hétköznapok szorgalmas családjaira, ahol mindenki lehetősége szerint a lehető legtöbbet teszi: anyaként otthon, gyermekként tanulva az iskolában, családfenntartóként munkahelyén szakmája legjavát nyújtva, ki fiatalos lendülettel kreatívan, ki megfontoltan, bölcsen lépésről lépésre, ahol mindenki számára nyitott és belátható új távlatok nyílnak, ahol szeretik és nagyra becsülik az anyanyelvüket, kultúránkat, ügyelnek testi-lelki egészségükre, ahol értékek mentén szerveződő közösségek adják egy-egy település és a haza mindennapi erejét.

Egészen kis dolgokban is megnyilvánulhat hazaszeretetünk: egy utcánkba ültetett facsemete gondozásával, egy tisztántartott házzal és terekkel is ezt a célt szolgáljuk. Mindenki saját munkájával, egyéni teljesítményével tudja bizonyítani, hogy szereti Magyarországot, hiszen a hétköznapok energiája, a jövőben többszörösen megtérül, ettől lesznek gazdagok ünnepnapjaink is. A hétköznapok hazaszeretete és ünnepeink méltósága önmagában, hit nélkül csupán egy a magasztos gondolatok, de erős hittel kiegészülve egy mélyen gyökerező erkölcsi rend felé irányítja az országot.

Összefoglalva: a hétköznapok hittel vállalt hazaszeretete teheti az év 365 napját ünneppé, legalább is ünnepélyessé mindannyiunk számára.

Akkor 1848-ban szükség volt - nem is olyan messze innen - a pákozdi csata hőseire és kellettek a tüzes ajkú költők is! Szükség volt Petőfire, Kossuthra és igen, szükség Széchenyire is! Szükség volt a változást akaró márciusi ifjakra!!

Ma mindenkire ugyanúgy szükség van, mint akkor, hogy együtt és csak együtt megmutassuk Európának, megmutassuk a világnak, hogy Magyarország többre képes ennél sokkal többre!

Higgyék el kedves Székesfehérváriak és környékbéliek: Cser-Palkovics Andrással és Vargha Tamással együtt "Pest-Budán" egy új a nemzeti oldallal többségben lévő Parlamentben "forradalmi" változásokat tudunk elérni! Hogy ismét talpra tudjuk állítani szeretett hazánkat!

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Kereszténydemokraták, a megye elsőszámú jelöltje Orbán Viktor erre kötött szövetséget hét évvel ezelőtt, engedjék meg, hogy idézzek az alapító levélből:

Mi arra kötünk szövetséget, hogy hamis ígéretek délibábja helyett a szabadságra és felelősségre épüljön a magyar polgárok jövője, szabadságra és felelősségre épüljön a nemzet.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára: az emberi

méltóságot, történelmünket, kultúránkat és nyelvünket, családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét, az időskor tisztességét, a határon túlra vetett magyarokat, anyaföldünket, a magyar termőföldet és hazánk maradék közvagyonát.

Engedjék meg - ha a Bibliával kezdtem, had fejezzem be a Szentírás zsoltáros szavaival is ünnepi köszöntőmet: "A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt."

Ne engedjük megosztani magunkat! Ne rettegjünk! Együtt sikerülni fog! Itt az idő!

Hajrá Székesfehérvár! Hajrá magyarok!