Pálinkás József beszéde a Fidesz Kulturális Tagozatának megalakulását előkészítő összejövetelen

Dátum: 2003-05-13 10:23:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10416
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:19:21.085317, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki megtisztelte összejövetelünket, és itt van ma velünk Miskolcról, Sopronból, Szegedről, Pécsről, Budapestről, és az országnak sok kisebb nagyobb városából és falujából.

Ma elsősorban azért jöttünk össze, hogy megtegyük az első lépést egy új, egységes nemzeti kultúrpolitika kialakításra alkalmas közösség megszervezése felé. Ennek politikai keretét a Fidesz Magyar Polgári Szövetséggé alakulása, és ezen belül a Kulturális Tagozat létrejötte adja. Tartalmát azonban a jelenlévők, és a még hozzánk csatlakozók fejében meglévő tudás, és szívében meglévő tiszta szándék jelenti.

Mire is szövetkezünk? A XX. század végének értékvákuuma és erkölcsi relativizmusa helyett olyan nemzeti kultúrpolitika megalkotására, megjelenítésére és megvalósítására szövetkezünk, amely egyszerre képes emelni az egész nemzeti közösség kulturális erejét és keretet adni a kultúra kiemelkedő alkotásainak megszületéséhez, továbbá az egész világ számára történő bemutatásához.

Ehhez a kultúrát egységben kell szemlélnünk az óvodai és iskolai neveléstől a közép- és felsőfokú oktatáson, a testkultúrán át a kiemelkedő tudományos és művészeti alkotásokig és sportteljesítményekig. Ezen egységbe bele kell, hogy tartozzon a hagyományainkon alapuló - és megóvandó - mindennapi kultúránk, és közösségeink életébe erőszakosan beékelődő média kultúrává szelídítése.

Az előttünk álló évtizedek egyéni és közösségi versenyében a nemzeti megmaradás és felemelkedés két döntő eleme a nemzeti gazdaságpolitika és a nemzeti kultúrpolitika.

A nemzeti gazdaságpolitika jelentős részben tulajdoni kérdés, és a nemzeti tulajdonosi és vállalkozói réteg megerősítését minden eszközzel támogatni kell.

Az okos nemzeti kultúrpolitika nemzeti sorskérdés. Nemzeti sorskérdés, hogy képesek leszünk-e a kultúrán keresztül fenntartani a kulturális nemzeti összetartozást, amely a szellemi és lelki otthonosság érzését adja mindannyiunk számára. S eközben egységes akarattal és összefogással képesek leszünk-e kultúránk - tudományunk, művészetünk, nevelésünk, sportkultúránk - kiemelkedő értékeit hatékonyan bemutatni a nagyvilágnak.

A kultúra a nemzet számára összetartó erő, öröm, szellemi jólét, a nagyvilág számára az emberiség kultúrájához való büszke hozzájárulás.

A nemzeti kultúrpolitika egyfelől egy világos szellemi alapvetés, a nemzet közös szellemi terve a jövőre. De a nemzeti kultúra, mint az emberi szellem minden megnyilvánulása, magatartás is.

Egy egységes nemzeti kultúrpolitika egységben kell, hogy lássa és kezelje a kultúra minden elemét. Ez a megújulás hosszú és következetes munkát jelent, és új stílust is... Tudnunk kell, hogy magas nemzeti kultúrát csak kulturált magatartással és következetes neveléssel lehet megvalósítani.

"Hatalmas erő az önakaratból való engedelmesség. A lendület, az akarat, az önbizalom viszi az embereket és gyermeket előre. A nagy, fegyelmezett nemzeteknek ez az ereje." Kultúrpolitikánknak pedig lényegi eleme a nemzet erejének és boldogulásának elősegítése.

Miben látom én egy egységes nemzeti kultúrpolitika főbb elemeit? A neveléssel és oktatással kell kezdenem, mert minden kultúrpolitikának ez az alapja.

A magyarság csak akkor tudja erősíteni kultúrnemzeti stástusát, ha a felnövekvő nemzedéket pedagógusaink a kultúrát igénylő, szerető, magáénak valló emberekké nevelik. Ha alakítják, és nem csupán hagyják felnőni őket.

A nevelés emberképünkből indul ki. Legjobb, ha a reális emberképből, amely pontosan ismeri a bennünk lévő jót és rosszat, és következetes munkával dolgozik a jó fölényre juttatásán. Nehéz pedagógiai feladat közelebb hozni egymáshoz az embereket, anélkül, hogy uniformizálnánk őket. Alkotó szellem onnan indul ki, ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz. S ahol szeretet van, ott az ember alakítható a jóra, értelme megnyitható a szép és igaz iránt, s ez iskoláink igazi feladata. Szeretettel kell nevelni és alakítani gyermekeinket.

S ne féljünk kimondani azt sem, hogy nevelésünk saját emberképünkön alapul, amely a természet törvényeiben is megnyilvánuló magasabb mindenhatóságból táplálkozik.

A kultúrpolitika része a tudomány és a művészetek műveléséhez szükséges feltételek biztosítása, és a szellemi élet minden területén a szabadság, az igényesség és az erkölcsösség következetes érvényesítése. A tudomány és a művészetek éltető eleme a szabadság és a rend. A tudós szabadsága a tudomány rendjének elfogadásán alapul, s úgy vélem, így van ez a művészetekben is.

A kultúrpolitika része a közművelődés állami és civil intézményeinek átgondolt fejlesztése és támogatása.

De része a kultúrának az egészséges emberi élet kialakításában oly fontos testkultúra és sport. Olyan sportpolitikára van szükség, amely az egészséget, az egészséges versenyszellemet újra a középpontba állítja. Bizonyára mindannyiunk szíve másként dobban egy kicsit, amikor látjuk, hogy nemzetünk fiai világversenyeken felállnak a dobogó legmagasabb fokára. És ilyenkor bizonyára mindenkit eltölt a büszkeség mellett a tisztelet érzése is. Tisztelet a teljesítményért és a mögötte lévő munkáért.

Kedves Barátaim! Tegyünk azért, hogy legyenek ők újra gyermekeink példaképei!

Végül, de nem utolsó sorban szólnom kell a kultúrpolitika egy nagyon fontos kapcsolódási pontjáról, történelmi egyházaink szerepéről. Történelmi egyházaink magasabbrendű, hitbéli küldetésük mellett a kultúra évezredes intézményes letéteményesei. Egy nemzeti kultúrpolitika az állam által ellátott kultúrpolitikai feladatokat a történelmi egyházakkal közösen, lelki, szellemi bázisukra építve oldhatja csak meg. Partneri viszony ez, amelyben a társadalom lelki, az egyházak anyagi támogatásra szorulnak.

Engedjenek meg itt egy utalást Magyarország és az Európai Unió viszonyára. Ezer évvel ezelőtt Szent István királyunk vezetésével a magyarság csatlakozott a keresztény Európához. Ma is magyarok vagyunk. Azt akarjuk, hogy a jövőre létrejövő csatlakozásunk ugyanilyen sikeres legyen. Ezer év múlva is magyarok legyenek utódaink. Ma is úgy kell részévé lennünk egy nagyobb egységnek, hogy megőrizzük önmagunkat.

Az elmúlt hetekben sok és mély beszélgetést folytattam a magyar szellemi élet kiválóságaival: tudósokkal, tanárokkal, művészekkel, sportolókkal. Igazi intellektuális élmény volt mindegyik beszélgetés. Sokan megfogalmazták azt a belső igényt, hogy létrejöjjön a most formálódó szövetség. Felemelő és megerősítő volt, hogy sokan egyformán látjuk a helyzetet és a tennivalókat. S megerősített saját elhatározásomban, hogy azt éreztem, sokan csak a hívó szóra várnak.

Sokan és sok helyről jöttünk ma itt össze, de közös céllal és egyező akarattal. Kinyilvánítani, hogy tudásuk és lehetőségeink szerint hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a lehető leghamarább és a lehető legszélesebb körű polgári összefogás valósuljon meg a közéletben, és ennek révén a politikában is. Olyanok vannak ma itt körünkben, akik a politikai petárdák és gyártott imázsok egymással való hadakozása helyett a szakmai alapon, koncepciók mentén történő politizálás hívei.

Ezért van szükség éppen ma a közösségi jövőképet felmutatni és megvalósítani képes egy, a mai értelemben vett politikai pártnál többet jelentő összefogás, egy polgári szövetség megvalósítására.

Egy szövetségre, amely személyes szövetség az emberekkel, mindenkivel, "akinek emberhez méltó gondja van". Egy szövetségre, amely felmutatja a családi és nemzeti összetartozás, a tanulás, a munka és a rend értékeit. Egy szövetségre, amelyre honfitársaink fele 2002-ben már igent mondott, de olyanra, amely meg tudja mutatni, hogy a többiek számára is ez a jó választás. Egy szövetségre, amely nem csupán a politikai hatalom megszerzésére, hanem a közjó érvényre juttatására és mindennapi megvalósítására köttetett...

Nagy feladatot vállal az magára, aki ilyen szövetséget kíván létrehozni. A kicsinyes gáncsoskodástól az egyéni helykeresők cselszövéseiig mindent megtapasztalhat. De lesz egy ennél nagyobb ellenfél. A politika számára vissza kell szereznie a közmegbecsülést, a politikát pedig rá kell kényszerítenie a közjó szolgálatára.

Egy ilyen szövetség vezetőinek személyesen kell majd elszámolniuk, hogy mit tettek azért, hogy gyermekei szebb és boldogabb világban éljenek. Személyesen kell számot adni arról, hogy mit tettek iskoláinkért. Személyesen kell elszámolniuk az ország tudósai és művészei előtt, hogy mit tettek azért, hogy ők nemzetünk javára és dicsőségére alkothassanak. Személyesen kell elszámolniuk, hogy mit tettek azért, hogy megvédjék - most nem fegyverrel, hanem ésszel - őseink földjét. Személyesen kell számot adniuk, hogy mit tettek a magyarság fogyásának és egészségromlásának megállításáért.

Ahhoz, hogy a Fidesz egy pártnál többé váljon, az kell, hogy sokkal több emberhez, és sokkal több személyes szállal kapcsolódjon. Előző átalakulásakor a Fidesz levetkőzte nemzedéki jellegét, most pedig ki kell lépnie rétegpárti mivoltából

Még több embert akkor tudunk meggyőzni, ha olyan mértékadó, véleményformáló, polgári foglalkozásukat tekintve is hiteles személyiségek jelenítik meg ezt a politikát, akik mindennapi tevékenységükkel, sikeres életpályájukkal mintegy illusztrálják, hogy hisznek ezen eszményekben, s sikeres és hiteles életpályát alakítottak ki ezek mentén...

Úgy gondolom, hogy az öntudatos, tenni akaró polgárok köre sokkal tágabb, mint azoké, akiket 2002-ben sikerült megszólítani...

Ma Magyarországon alapvetően két politikai felfogás vetekszik egymással. Az egyik szerint a nemzeti hagyomány megtartó, a másik szerint visszahúzó erő. Az egyik épít a keresztény erkölcsre és hagyományokra, a másik a vallást a magánszférába száműzi. Az egyik arra helyezi a hangsúlyt, hogy a nemzet alkotóereje kibontakozhasson, a másik arra, hogy a "lakosság" jó fogyasztóvá váljék. Az egyik számára a társadalom egyének és közösségek harmonikus egysége, a másik a társadalmat egyének összességének tekinti és akarva-akaratlan arctalan, jellegtelen, befolyásolható tömeggé teszi: nemrég még proletárokká, manapság pedig fogyasztókká.

A magyarság jövője nagyban függ attól, melyik politikai felfogás kerekedik felül. Ez pedig attól függ, hogy a véleményformáló értelmiség a polgári politika kialakításában a legmagasabb szinten, közvetlenül megjelenik-e, s sikerül-e kialakítani és megvalósítani egy egységes nemzeti kultúrpolikát. S attól is, hogy létrejön-e egy a polgári oldal minden értékét felvállaló, de kizárólagosságra nem törekvő, jelentős taglétszámú, nyílt szellemű szövetség, amely képes az összefogás megteremtésére, a következő magyarországi választások megnyerésére, s van szellemi és erkölcsi ereje a jó kormányzáshoz... Erre kell szövetséget kötnünk!

De térjünk rá most közvetlen feladatunkra. A Fidesz május 17-i kongresszusán elfogadja új alapszabályát, egy a Szövetség küldetését megfogalmazó elvi nyilatkozatot, s megválasztja új vezetőit.

Az elvi nyilatkozat rögzíti azokat a politikai, filozófiai, erkölcsi elveket, amelyek mentén a Szövetség a politikai cselekvését megvalósítja. Úgy gondolom, hogy a Szövetség a nemzeti összetartozás, a keresztény erkölcs, a demokrácia, a szolidaritás és a környezetet védő szociális piacgazdaság alapelveit kell, hogy magáénak vallja.

Az új vezetők az Elvi nyilatkozat alapján álló Szövetség vezetésére vállalkoznak, és kapnak felhatalmazást.

Az új struktúra a szokásos területi szerveződés mellett lehetővé teszi a szakmai munka országos és regionális kereteit jelentő tagozatok létrehozását. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Alapszabályának a kongresszus résztvevőinek kiküldött tervezetében a tagozatokról szóló rész a következőképpen szerepel: "36§ (1) A tagozat a Szövetség annak azonos élethelyzetű vagy hasonló jellegű társadalmi tevékenységet folytató tagjai együttműködésére létrehozott, önállóan működő szervezeti egysége. (2) A Szövetség a) a tudomány, a művészetek, a szellemi élet, illetve a sport világában

tevékenykedő tagjai részvételével működő Kulturális Tagozata, az Alapszabály rendelkezésénél fogva jön létre."

A helyi és választókerületi szerveződés mellett létrejön tehát egy szakmai közösségi szerveződés, amely - reményeink szerint - annak megfelelően, hogy nem pártot, hanem ennél többet, szövetséget építünk, a szakmai munka és a Szövetség belső közösségi életének színtere lesz.

A mai nap folyamán lezajló eszmecsere során kitérek majd a gyakorlati munka kérdéseire is. Ezek közül néhányat azonban most is ki kell emelnem. A létrejövő tagozatok, így a Kulturális Tagozat is tagfelvételi joggal rendelkezik majd. A tagozatba belépők tagjaivá válnak a szövetségnek, és választókerületükben gyakorolhatják a Szövetség tagjait megillető jogokat. A tagozat küldötteket delegál a Szövetség választmányába és kongresszusára. A mai összejövetel a Kulturális Tagozat megalakulását készíti elő. Akik eljöttek és kinyilvánítják belépési szándékukat, május 17. után a Szövetség tagjaivá válnak. Azt remélem, tagozatunk június közepére túl lehet a szervezőmunka legfontosabb feladatain, és azonnal hozzáláthatunk a tartalmi munkához.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Kulturális Tagozat szervezése során sokszor megerősítettek abban, hogy helyes úton járunk. A mai nap - az itt most megjelentek támogatása - tovább erősíti hitemet, hogy együtt képesek leszünk megfogalmazni egy új, nemzeti kultúrpolitikát és lesz erőnk ezt megvalósítani. S ez lehet egészséges nemzeti létünk egyik tartóoszlopa.

Köszöm, hogy eljöttek és köszönöm megtisztelő figyelmüket.