Eltűnt az euró vonzereje
Komoly veszélybe került az euró tartalék deviza státusa az elmúlt időben a befektetők körében tapasztalható egyre nagyobb bizonytalanság miatt.
Dátum: 2010-05-13 11:07:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=150358
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 10:50:53.896351, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az uniós fizetőeszköz több mint nyolc százalékot veszített értékéből más fizetőeszközökkel szemben az év eleje óta a görög hitelválság és az euróövezettel szembeni bizalom megrendülése folytán. Elemzők számára jelenleg az egyik legfontosabb kérdés, hogy meddig eshet még az árfolyama. Egyes közgazdászok már most azt prognosztizálják, hogy 2011-re a paritásos szintre süllyed a dollárral szemben, vagyis a két fizetőeszközt egy az egyben válthatják át.
Elemzők szerint az euró 1,30 dolláros szint alá süllyedése súlyos aggodalmakat váltott ki a világ második legnépszerűbb tartalék devizájával szemben. Pedig az euró korábbi sikertörténetének egyik alapja éppen az volt, hogy a világ jegybankjai diverzifikálni akarták tartalékaikat az addigi egyoldalú dollárfüggőséggel szemben. Ennek eredményeként a világ legnagyobb, közel 2500 milliárd dolláros devizatartalékát magáénak tudható Kína készleteinek 20-25 százalékát teheti ki az euró. A Kínán kívüli világban az euróban tárolt tartalékok a 2002-es 97 milliárdról 2009 végére 672 milliárdra nőttek.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai alapján összeállított becslés szerint a tartalékokat kezelő intézmények átlagosan 1,2877 dolláros euróárfolyamon jutottak az uniós valutában tartott készleteikhez. Érthető tehát, hogy az 1,30 dolláros szint alá süllyedés sok hosszú távú befektetés kapcsán megkondította a vészharangot.
Jól mutatja a hangulat romlását, hogy a hét elején bejelentett 750 milliárd eurós mentőcsomag híre előtt rekordszintre emelkedett az uniós valuta gyengülésére spekuláló tőzsdei pozíciók összértéke. Ráadásul a hitelkeret bejelentése is csak ideiglenesen volt képes ismét a 1,30 dolláros árfolyam fölé lökni a közös valutatát.
A fő gondot az jelenti a legtöbb piaci szakember szerint, hogy immár nem a rövid, hanem a hosszú távra spekuláló befektetők azok, akik egyre inkább kételkednek az euró értékállóságában. Ez pedig azt jelentheti, hogy a nagy devizatartalékok kezelői mindinkább elfordulnak az uniós fizetőeszköztől, s ez öngerjesztő folyamatként az árfolyam további esését vonná maga után.
A bizalomvesztés egyik fő oka természetesen az, hogy a befektetők számára világossá vált: az eurókötvények piaca korántsem tekinthető homogénnek az egyes kibocsátó államok eltérő állapota miatt, másfelől pedig magában az euróban nemcsak a német márka, de a spanyol pezeta és a görög drachma is tovább él.