Egységben haladunk tovább

Dátum: 2003-05-17 14:17:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10578
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:20:10.312456, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

Már azért érdemes volt eljönnöm, amit az előbb hallottam, lélekben 10 évet fiatalodtam, hogy egyébként hogy történik majd, azt nem merem garantálni. Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma még ízlelgetjük ezeket a szavakat, hogy magyar, polgári, szövetség. Még csak próbálgatjuk, hogy milyen a tartalom mögötte. De szeretném Önökkel közölni, hogy egy évnyi kemény, kitartó, szorgalmas munka után mi polgári kisgazdák, már szeretjük.

Azzal kell kezdenem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy hálával tartozunk azért, mert akkor, amikor a legnehezebb és legviharosabb kisgazda idők voltak, vannak és maradnak, nos akkor minket az a Fidesz, amely bennünk akkor még talán igazi erőt sem láthatott, nemcsak befogadott, de egyenlő társnak tekintett bennünket. Ezért tartozom azzal, hogy külön megköszönjem Áder János frakcióvezető úrnak azt, hogy soha nem azt nézte, hogy hány kisgazda képviselő az, aki a frakcióban van, föl akar szólalni, hanem azt, hogy miről, hanem azt, hogy mit akar megvédelmezni.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amióta nyilvánvalóvá vált, hogy lesz szövetség, amióta nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon elindult egy olyan folyamat, amely a százesztendős, szinte teljesen megmerevedett pártrendszeren kívül valami újat kíván hozni, azóta kétféle hangot lehet hallani. Az egyik - és ezt a magyar vidék részéről merem mondani - a reménység és a jövőbe vetett hit hangja. A másik, amelyet oly gyakran lehet hallani, a fenntartások, a kételyek, időnként a rosszul leplezett aggodalom mögé rejtett reménységek, hogy hátha nem sikerül. És hallani lehet azt, hogy nincs itt túl gyors előrelépés? Nincs itt valami olyasmi, amely nagy veszélyeket rejt magában? Nekik a kedvenc perui indián bölcsességemmel tudok válaszolni, mely szerint: kizárólag az az öszvér nem botlik, amelyik nem indul el.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi nem akarunk állni. Mert ha ma áll ez a társadalom és a társadalomnak ez a jobbik része, akkor az kerül veszélybe, ami még ma a mienk. És külön-külön nem lehet megvédeni. Nem tudjuk megvédeni a magyar földet, a magyar gazdát, a magyar vidékhez kötődő társadalmat akkor, ha nem együtt tesszük. Nem tudunk olyan erőt felmutatni külön-külön, amely lehetővé tenné, hogy mindazon értékeket, melyek mentén szerveződtünk és szerveződni kívánunk, fennmaradjon és megmaradjon, ha nem közösen tesszük. Mi ebben a közösben hittünk. És hadd osszam meg Önökkel, kicsit büszkén ám, hogy mi a kezdetektől kezdve azt mondtuk: olyan szövetségre, olyan unióra van szükség ma, amely elsősorban nem a pártok, hanem az eszmék, az eszmeiségek és az ahhoz tartozó emberek szövetsége. Azoknak az embereknek, akik együtt és egy irányban gondolkodnak. Hadd jelentsem büszkén - nem valahogy úgy, mint az 50-es években, mert akkor nagyobb számot mondanék -, hadd jelentsem büszkén, hogy az elmúlt kedden találkozott a kisgazda társadalom polgári része Orbán Viktorral és ez alatt az alig egy hét alatt, ami most eltelt, több mint ezer kisgazda jelezte, hogy itt akar dolgozni a polgári szövetségen belül.

Ez a mi erőnk, Hölgyeim és Uraim, ez az az erő, amely senkivel szemben nem megy, amely a nemzeti oldalt, a keresztény nemzeti polgári egységet akarja. Senkivel szemben nem kíván semmilyen küzdelmet folytatni, de tudja és látja, hogy merre van az igazi ellenfél, tudja és látja, hogy az ellenfél kíméletlen és soha egyetlen pillanatra nem fog megnyugodni egészen addig, míg el nem jutunk addig a célig, amely most a közvetlen célunk a polgári kormányzásig. Ezért kell együtt maradnunk, ezért kell együtt dolgozni. Mi kisgazdák ezért kívántunk szövetségesek lenni.

Kívánom, hogy sikeres legyen ez a kongresszus, kívánom, hogy előmozdítsa ezt az egységet és ebben az egységben haladhassunk valamennyien együtt tovább.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.