fabry.mp3

Kérem tiszteletel, én kicsit úgy kerülök ide,

mint Pilátus a Krédóba,

de amióta a módszerváltás hajdalát szerepelteb egy magyar játékfilmben,

és Andorai Péter helyett a magyar cílészetet képviseltem a Boszkvai Filmfestiválon,

azóta gyanakszom,

hogy ebben az országban minden lehetséges.

Nyilván a megközelítésen nem lehet a politikussé,

nem lehet az építészé,

amit most hallanak a Tiberéné a Földszint 2-ből.

Tehát felidézzük a lakógyűlések régió hangulatát, hogy a Fintájék, ja pardon,

velük hát a lakott postás volt vissza bácsőnye, saját agyakról dolgozó,

nevezzük Juhás bácsinak, nevezzük Juhás bácsinak,

Juhás bácsinak a felesége vérveri a főnyeget Ferdáli Sütörtökön, ahelyett,

hogy kedden és pénteken verni.

Kérem tisztelettel, a bajok azok többé-kevésbé ismertek,

majd ezekről is ejtedék röviden szót,

amin én morfondírozom és egy törnyű gyanú kínoz,

és ezt egy kis példával kezdeném.

Időnként urrá lett rajtam a Fittersz,

és ilyenkor úszotába járok,

és a következő tapasztalom,

hogy a kolléga a fürdő nadrágját, helyesen úszó nadrág, maga alá csavarja.

És mondom neki, hogy csávó,

hát én is ott el szeretnék menni,

de magaddal se tett fel jót,

mert ott fogsz tocsogni.

És nem nagyon tudom ezt a problémát megértetni.

Magyarán szólva, mondok egy más,

nemrégében Újpesten egy volt lánypajtásomat, kerestem fel, és megdöbbentően tapasztaltam,

hogy az autókkal átmennek a gyepen.

Tehát olyan hihetetlen, tehát én azt mondom, hogy ennél,

hogy tied az ország magadnak építed,

ugye ennél finikusabb duma,

az talán csak az Arbeit macht frei volt.

Tehát, hogy egyszerűen bínultan állunk itt 15 éve, és nem értjük,

hogy mi történik az országban,

és még mindig azt várjuk,

hogy majd a tanács.

A tanács majd küld.

Szepi bácsinak már 85-ben volt Dunabogdányban hótolója a traktorján,

és eltolta a havat, nem várta, amíg a tanács.

Majd ügyepárt megérkezik.

Tehát engem egy félelmetes gyanú kínosz,

hogy itt az egész Budapest gazdátlanságában kollektív bűnösök vagyunk,

a bent lakók sem érzik gazdájuk,

nem kezelik gazdájukként ügyepár a várost.

Kire szépen engem mindig talányok elé állít,

hogy ha valaki egy nálunk szeretsésebb történelmi felültési országból érkezett utazó,

eljön ebbe a furcsa főcintes, előrőlkeférő, nohaboros, szomorú, öngyilkos,

lapos, rövidnadrágos, nem vilácsimodan országban, ami a hazánk.

Na ez csak ilyen bondmot,

hogy mire megérkezik a gelézszállodában, nem lesz öngyilkos.

Kettődik ott, hogy a kofferkuléet most már megoldották, a koffer, ja,

nem mosolyog a határőr,

ez nem kerül semmibe, nekem sem mosolyog.

Sőt, tényes köcsön, sőt.

Nem mosolyog, ő megmutatja,

hogy hiába tolom én le a nadrágomat a televízióban, ő nem mosolyog.

Bolíviában mosolyog.

Pedig a GDP nem olyan pompás Bolíviában.

Ő mosolyog.

Hát lehet, hogy a koka levélben, hogy te segíts.

Zárójelben, most abhallom, vannak ilyen vidám barátaim.

Mikassó is ópióbot szívott.

Most hallottam, Norman Mailer beszélt a televízióban.

Kérem, az Alföldön olyan jó minőségű kendertermeztünk,

hogy most már Amsterdamból csempítszük vissza a magyar anyagot.

Tehát azért van remény, van magyar feltámadás,

ha nem is ugye a bolyós csapát gyártás területén.

Na, mindez botbot.

Jön ügyebár a civilizátországból érkezett utazó magyar isztánba.

Már apró pénzt nem tud tenni a kofferkuliba.

Utána jönnek a taksisok,

amit még mindig nem tudtunk megoldani.

Tehát ő ezt sem értem,

hogy szoktak a taksisoknak mondani,

hogy ez meg lehetne szervezni egymás között.

Tehát most már nem beszélek,

hogy annyi taksis van Budapestem, mint New Yorkban,

legalábbis egy pár éves adat szerint.

Ugye ezt nem sikerül.

A csúcsa volt ennek ugye a magyar kreativitás,

hogy egy taksis annyi pénzt fizetetett márkában,

mint amennyi forintban lett volna, mert azt mondta,

hogy a taksisórát még nem állították át.

Straszlobignátszországa.

Hát egész egyszerűen csodálatos.

Könnyek, könnyek szöknek a szemembe.

Utána végigmegy ezen a furcsa úton.

Én taksisokat szoktam kérdezni,

hogy van-e olyan út Budapesten, ami jó.

Azt mondták, nincs.

Tehát egységes.

Tehát tulajdonképpen ugye egységes.

Tartalom és forma egysége.

Nincs ilyen.

Ennyi gigantoszter, ez semmilyen országban nincs.

Tehát Togóba, Timbuktu-ba,

hogy nálad szeretsésebb történő felülés országban mondjak, nincs ennyi gigantoszter.

És mire megérkezik a genlét szállodába,

ebből a furcsa bankok is, sötét, kivilágítatlan,

ugye szomorúan állnak a lányok a népligetve.

Kérem, a Nyújati Egyetményből ki kell lépni, és kultúrált,

nagysüleinkre emlékeztető kuklerájukat kell létrehozni,

ami szintén a civil szerveződésnek a termék.

Ahol ugye nem leveszik az embert, és a többi, és a többi.

Na kérem szépen,

édes hazából vallottam én itt egy kicsikét szkeptikusan,

Magyarország nem világszívvonalú ország.

Sajnos.

Kicsi, ilyen, olyan, amolyan.

Előbb Budapest, ami nem erre az országra méreteződött, egy világszívvonalú város,

legalábbis egy világszívvonalú város volt,

amikor a dédapáink ezt megépítették.

Mondoljunk abba bele, hogy ezt a forgalmat még mindig le tudják vezetni.

Amikor az Andrási út termét papírra veszették,

akkor róval közlekedtek éremtisztelettel, fával volt burkolva, és a vállékon,

ugye a homokkal felszor vállékon ki lehetett lovagolni,

és a rókus kórház az járványkórház volt,

mert már bőven a városon kívül volt,

ugye a tepőkény idejében volt ez a kis kretli a városfalon belül.

Nég év alatt megépítették a 8,5 kilométer hosszú körutat,

infrastruktúrával együtt kézzel,

nem volt-e logisztikai menedzser, csak pallérok voltak, meg ácsok, és úgy felépítették,

és a pár venők,

ugye ilyen várkastélyokat nyomtak föl, a lelét körut,

a lehkori nevén Terész körut,

ma ismét Terész körut, tetejére.

Egyébként, hogy Budapesten, hol állunk, tessék kinézni, így állunk, ott van Csillagüzletház,

ott van a dédapáink által épített,

ilyen marcipámból álmodott deklektika,

ami nem régen még csáki szalmája volt,

most kezdjük felfedezni a vájait,

ott van a 70-es évek rémületes tipográfiájában, a Csillagüzletház,

ami rá van gyógyítva, erre az árkágosított, álmárvány szét barra.

Hát itt lehet látni, hogy hol itt, itt, itt élünk, kérem tisztelettel.

Hogy ne csak negatívumat mondjak, mondok egy-két pozitív,

mondok egy-két pozitív dolgot, ezek ilyen szigetek, ezek szerintem,

mint egy a szisztéma ellenére jönnek létre,

hogy mi a 60-as években,

nem a szisztémáért éreztük magunkat jól, hanem annak ellenére, lásd még kezegyüttes.

Ilyen például a Liszt-Feredtér, ami egészen elviselhető.

Ilyen például a Rádai utca,

ahol valami téves kódolás folytán hagyják ki a dolgot menni,

és akkor a dolgok mennek.

Világszívvonalúan sikerült rendbehozni a rolyál szállodát, teljesen megdöbbentő módon,

ahol annak idején mi még a Vörös Csillag moziba jártunk,

ezt csak úgy anekdotikusan mondom,

hogy a Fekete Tulipát című filmben,

és mi négy órák álltunk sorba.

És a Kasszánál mondtuk,

hogy nem a Maxim Kasszimű filmben,

hanem a Fekete Tulipán is eljöttünk.

És a jegyüzérek meg akartak ölni.

Az kell, hogy mondjam, hogy Budapesten,

Ciberénén mondja ezt a Földcím 2-ből,

mindjárt még a világszívvonalra.

Mondjuk az Erzsébetít pályázatán 62 amerikai cég betrészt annak idején.

Most arra nem beszélek,

hogy Adi Endre nem Budapesten,

Érmint Szenten megkapta az előző napi Párizsi lapokat.

Most akartam egy fejtet venni két évvel ezelőtt kertészimrével kapcsolatban.

Na mindegy, hát nem lehet újságot kapni Budapesten.

Nincs kinyitva egy újságkiosz.

Na mindegy, szóval állatorvosi ló ez a Budapest,

a maga rengeteg vajával.

Amit például egészen megdöbbentő,

hogy mondok csak három példát,

és ez megint szól a helyzetről.

Ugye azt gondolná az ember,

hogy a módszerváltás után mondjuk a rózsadobb szállodát azt lebontják.

Nem?

Hát ezt gondoltuk.

Hát az volt a természetbe belerondításnak a quintesszenciája, a csimborasszója,

a non plus ultraja.

Nem ez történt, ráhúztak még egy emelet.

Fére értettem a feladatot, jó barátok.

Ahogy a Larry Csert példatárban mondták.

Mi van ennek a hátterében?

Nagy András író barátom leágyfalun kapott egy szomszédot.

A villa valamikor a panoráma üdülő volt,

hát előttem meg madrágos embereké volt.

A panoráma üdülő épített egy garázs közvetlenül a nő telek határára, már eleve jogtalanul.

Erre most a jogtalanságot,

a helyi rendetési tervet elkészítő építés áldásával,

ezt a jogtalanságot megismétlik,

és erre a garázsra félhúznak egy ilyen irtatlan méretű házat,

amely mellett nagyadorján valamikor jobb napokat látott villánya, eltörpő,

és mintegy annak a hónaljában van.

Hát persze, hogy a multi,

ha megveszi a hungarotek székházat,

ami megint csak a 60-as évek magyar építészetének a totális katastrofája, csak hogy nevessünk,

ez volt az első lékkondicált épület,

ahol nem tudtak aplakot nyitni,

és 70 fok volt nyáron,

mert hát így a hűtés-hűtés probléma nem volt még réssmentesen.

Nem volt még réssmentesen megoldva.

Na most én azt álmomban nem gondoltam volna,

hogy ezt az épületet ahelyett, hogy eltolnák,

vagy nem tudom mit csinál,

a sóban hintenék be a helyét, ezt eladják, bemárványozzák, bemárványozzák.

Emlékszem, hogy ha megengednek egy kis anekdotikus kitérőt,

ilyen szabadókórus formában az általános iskolában egy ilyen Lenin poémát kellett mondanom,

talán Bertolt Brecht,

ahol valaki ráírta a falra Tinta-Szeruzából, hogy éjjen Lenin.

És akkor mondták, hogy ezt távolítsa el, akkor ő átmeszelte.

Akkor nem jó, akkor bevésste.

Ugye, és most már kőbevésre állt a felirat éjjen Lenin,

és az a régen,

hogy távolítsátok el a falat, mondta a katona.

Tehát nem gondoltam, hogy ami csak Szeruzából volt odafelhungarott egyfegre,

ezt márványjal még még egyszer kőbe szoborjuk.

Megerősítjük, sőt azt hiszem,

hogy egy szinttel azt is sikerült így ebben a formában megemelni.

Hogy tegyek, szesélyes vagyok, mert most nyírtam,

tehát egy csapongás van,

de talán ez nem olyan nagy baj.

Ugye láthattuk, mi történik a divacsarnok körül.

Egy évig hallgattuk, hogy itt majd a Guggenheim Múzeum lesz, amiről mindenki tudott,

csak Guggenheim még nem.

Hát én érzem a gyanúkára, mert olyan,

amikor a bíróságon van, aki védekezik,

hogy csak félig volt erőszak tisztelt bíróság,

én benne lettem volna csak a csaj tiltakos.

Ugye tehát körülbelül erről van szó,

na most azóta nem történik semmi,

egy ilyen plakátokkal be van ragasztva,

és az ember ploesti külsőn érzi magát, amikor elsészál előtte, ahelyett,

hogy egyébként a Décszülei tárta létrehozott világszínmodalú városban mozogjon,

sré viszavé egy világszínmodalú operával, amely egyébként szebb, mint a Bécsi,

ahol hát csak az MDK felújítók a faszínpad szerkezetet szedték ki,

és ezzel hát egy kis akusztikai problémát okoznak.

Részlet kérdés, hogy a baletteremben,

amikor a csajt megemelték a fejébe is verte,

de nem gondoltak erre a részlet problémára,

hogy a baletteremben időként a baleridákat emelgetik is.

Na, de hogy nehogy csak destruáljuk, konstruáljuk is,

az ivadszardokkal kapcsolatban nekem lenne egy tiszteltes vágyak,

és próbálnék a világszínvonal vonalán haladni,

helyes ez az IPT-szteti múzeum,

most éppen nem tudom,

hogy mi lesz ott.

De adjunk hálát az Istennek,

hát volt olyan pont,

hogy az András Juton még élt szegény mándi nyilván,

hogy a művész presszóban autószalon csinálnak.

Nem sokkal sikerült ezt felkerülni.

És mondta az öreg mándi,

hogy oda látszolja magáig.

De tulajdonképpen, ahogy drága Bonz Géza mondta,

a jóságos Lenin visszaadta a gyerekeknek a labdát,

holott közéjük is lövethetett volna.

Tehát tulajdonképpen, tulajdonképpen hálásnak kell lennünk,

hogy még minden nem pípsó, nem játékterem,

nem autószalon és nem kasszínó.

De majd erről is egyszenék röviden szót.

Tehát a divadszardokkal kapcsolatban az lenne a

Fiberénének a Fölcít Settőből a tiszteletteje savasnata,

hogy legyen ott a magyar szecessziónak egy állandó kiállítása.

Ez ugyanis Leszterödön villág színvonal.

És hogyha az ember Barcelonából hazajön, ami már elhangzott,

és fölpillant a Gellét szállodára,

akkor nem azt mondja, hogy jobb, mint Barcelona,

de hogy a fiúk megfocizták azt,

ami Barcelonában ott fociztak.

Ott természetesen nem a csúcsra, a Gaudira gondolok,

hanem a jó kis,

a jó kis szendert átlagra.

Kéne szépen át kell gondolnunk,

most néhány ilyen kit alapon történő kis pontocska,

a magyar bérház állománynak a privatizációja teljesen felelőtlenül történt,

ilyen az ország magadnak épített.

Jellemző cinizmussal az ötvenes években a rákosié kötelezték a háttolajdonosokat,

hogy hozzák rendbe a házakat,

majd el is vették.

Sérrelmükre mondták, el lehet fáradni.

De még jó, hogy nem leasingelték,

és nem kellett visszabélelték.

Ugye, hanem simán is férfiasan elvették.

Hát azért ez mégiscsak kuráz,

ugye nem volt minden jogi fondorkodással körbevást járza.

Na minden.

Szóval, és tekkal, nincs konceptát.

Ez a lakásállomány, amit itt látunk,

és amiért Budapestet szeretjük.

ha szeretjük, ez egy időzített bomba.

Nincs koncepció arra, hogy slezáknéni a hárommilliós lipcserét, miből fogja kicsengedni.

Ezeknek a lakásoknak a rendbehozatala általában többbe kerül,

mint hasonló négyzetmétermi modern lakásnak a létrehozása,

de erre semmi fajta koncepció nincs, és örülök,

hogy szomszédom Etelka itt ül velem szembe,

mert természetesen minden leányfalut történik,

ahogy erre majd rátérünk,

és ahogy erre már útaltunk, akár,

hogy drága karinték színé mondta,

leányfalú a világ közete.

Tehát Bécsben például, csak hogy mondjam,

nekünk egyébként budapestieknek amúgy is rendszeresen

ipari képkedés céljáról Bécsben kell tartózkodnunk,

hiszen egy teljesen hasonló városzmerkezet van, teljesen hasonló épületekkel,

és hát amikor a 60-as években először kimentünk, és mondtuk,

hogy ott még szőnyek van a népsőház,

de hát azt hiszük, hogy rosszul látunk,

hogy ezek ott mind megvannak,

és nem az van,

ahogy mi lakunk.

Tehát azt tudnélik, hogy Bécsben létezik egy koncepció ezeknek a városrészeknek a revitalizálására,

elsősorban fiataloknak adják ezeket a lakásokat, egy normális kölcsönnel,

tehát egyáltalában van valami átfogó vízió arra,

hogy ezzel mi a felét kezdjünk.

Finoman jelzem, hogy a korányjött pénz sem feltétlenül jó, tehát jobban állunk, mint Bécs,

ahol egyébként szávos homlokzat le van simítva,

mert az 50-es években a háború utámi rendbehozatalban nem volt arra idő,

hogy ezt a sok marcipán puttót visszaküzdjék a felületre,

hanem le vannak simítva.

Tehát például ez az,

amit egyébként mutogatni tudunk.

Tehát ez ügybeülje valamit kellene tenni.

Kéne szépen a lakótelepek kérdése, erre azt gondolom,

hogy a volt NDK-ban vannak jó példák.

Én nem azt mondom,

hogy egy építésznek abban egyet kell érteni,

hogy faburkolattal kell ezeket a paneleket ellátni, de mégis.

Tehát igenis vannak rá példák,

hogy ezt a szörnyűséget,

amit belátható időn belül nem tudunk,

ez egyszerű anyagi kérdés.

Tehát itt nem tudom,

nem tudom a számokat,

hát itt százezrekről van szó,

és nem azt mondom,

hogy a óbudai hosszú házat azt hullámosá lehet tenni,

de hogy az alacsonyabb épületekre lehet például sátortekőt tenni,

hogy ezeket el lehet látni fantáziadúsak burkolatokkal,

meg lehet oldani ugyebár a szigetelésüket,

mert hiszen ezek az épületek olyan korszatban foglantak,

amikor az energia nem

volt szempont, tehát NDK-ba kell elfáradni ipari képkedés céljából.

Kérem szépen, egy városnak a rendbehozatala,

ez ennél komolyabb dolog,

hogy sem csak építészekre lehetne bízni, nem elég, nem elég.

Mondok néhány konkrét példát,

itt van a közbiztonságnak a lehetetlen kérdésre.

Tehát most nem beszélek arról,

hogy első szerelmem Nógrádi Erika,

Nógrádi Sándor partizán lánya,

lezet egy éttermet a belvárosban,

és bejön az okrán kolléga,

és leheteti a paramellumot,

Erika 142 centis erősíti a alapotban, és megkérdezi,

hogy az üzlet mibe kerül.

Mondja az Erika, hogy nem eladó.

Azt mondja, hogy a félreért,

mi nem azt kérdezzük, hogy eladó-e, hanem, hogy mibe kerül.

De mondok mást.

Hát az, hogy azért, hogyha azt mondom,

hogy a régi posta utca sarkára az arapént váltóknak,

már nem kéne tartózkodni,

azért ez nem kódolt arapozás, ugye?

Tehát 30 év óta állnak ott ugyanazok a csávók, és nem értik,

hogy mi a probléma.

Én már nem is tudom, hogy miből keresnek, ilyen filléreket keresnek.

Nem jó a hangulata ennek a dolognak.

Tehát, mosolygó fiúkat kell odállítani a határa,

és ezt nem tudjuk 30 éve megoldani.

Kinek tizetnek ők, hogy van, mint van.

Kérem szépen az én

igényesztórakozható műsoromban látható öltönyeimet a köztársaság téren szerzem be egy nagy kertben,

mellette van egy zöldséges.

A zöldséges be van fenyegetve.

Nem az éjszakai viszkó van befenyegetve.

Jön egy dermatikus, a Hitler-tigmentál kolléga.

De tíz év börtön után milyen perspektívája van.

Bemegy és molesztálja a vevőket.

Fényes nappal Budapesten, a köztársaság téren,

véletlenül az MSZT székháza szemben,

de ez csak egy geopolitikai véletlenül.

Tehát nem ezért mondom.

Ugye, Gergényi úr is dinamikusan elindul,

de most már úgy nem tudjuk, hogy mi történik.

Tehát, az sem jó hallani, hogy a sztárrendőr,

ugye bár ukrá kolléga bemegy, beszegyeget,

majd a sztárrendőr megjelenik, hogy ő megvédi.

Ilyeneket hallunk.

Nem jó ilyeneket hallani.

Nem jó egy nem biztos országban lenni.

Engem Rióba kiraboltak.

Most is ott van a fiúnak a tekintete,

aki nyilván be is volt épve.

Ő szegény, én meg azok vagyok.

Tehát én megértettem őt.

Ha számozában elkísérj a videókamerámat is hozáadom.

Tehát ő megverzítette ezt a pénz vagy életet problémát,

és én egyet értettem.

Én egyet értettem.

Tehát én is ezt tenném az ő helyébe.

Az ő dédszülei nem szórakozásból jöttek Brazíliába, rakszolgárnak jöttek.

És vasárnap délben, downtownban nincs remény.

Nincs remény, letört egy egyéteres ős üveget,

és ezt így a nyakamhoz tette.

És mondta, hogy pénz vagy életet.

Madek ura lennetétben én a nálam lévő készpénz összeg átnyújtása mellett voksoltam.

Később mondta, hogy pénzképezni.

Szeret, átadtam a digitális pénzképezőgőfál.

Na most ezt én részbe mi azért mondom,

hogy jól érezzük magunkat,

de ugyanakkor rendkívül szomorúan látom,

hogy a városnak az egykor jobb napokat látott részei,

azok közbiztonságilag tarthatatlan állapotban vannak,

a keleti től a belvárosig végig sétálunk végig a Rákóczi úton.

Vasárnap este tessék elfaradni a Váci utcába,

kurvák és trícig tartózkodnak,

átszínezve egy-két arabbeváltó kollégával.

Tehát nincs rendő.

Önt egy Bruckner szimfóniát meghallgat,

tehát mégig mész a Váci utcába,

és fölpaktítod az ereidet.

Öngyilkosak a fleck.

Egész egészen olyan állapotban tart.

Egy furcsa dolgot mondok,

nyavastom a testületnek átgondolásra.

Bankokba jártam, nem olyan régen.

Követem a kijelölt irány.

Ahol, ahol, ahol, hihetetlen jól meg van szervezve a vízi kötleket is.

Igaz, hogy ott jó az idő.

Rendben van, de hát kültött vízi buszról már hallottam.

Drága apádnak volt a nagy vágya a Duna alatjáró,

ez 15 éves koromig hergeltemben.

Már 17 éves koromban már gyanakodtam,

hogy ez talán nem működik, hogy lehagy halóról,

ugye frissen vitten egy Duna alatjáró,

valami be tudnád járni Pestre,

15 perc alatt erős izgalmi állapotban.

Nagyarul megvizsgálnám a Fendi-Hapszi-Czundi felszámasztásának lehetőségét.

Tehát itt van ez a Duna.

Hát könyörgöm, ez egy közlekedési útvonal.

Hát miért nem lehet egy gyors vízi busztal Békás Megyelről

ne fáradni Budapok Árosra 28 perc alatt, ahelyett,

hogy alagútakat fúrunk itt teljesen értelmezhetetlenül.

És ha Isten is akarja,

még az egyetlen nagy pozitívumunkat,

a gyógyvíz kincsünket is sikerül ezzel egy pici pacsra tenni.

Na minden.

Egyébként, illagyúgy vagyok ezzel a főpolgármester úrral,

ugye van Tarkasházinak ez a híres anekdotája,

amikor a pincérnek mondja,

hogy kérem ez az ebéd ehetetlen.

Hát tulajdonképpen a főpolgármester úr kibonult a városból, Budakeszi lakik.

Hát nem véletlen.

Ugye, és azért külön csikbet venni,

mert annyi a kártyú,

hogy mire hazaér a nyelvét ne harapja össze.

Tehát próbál így izolálódni, kérem tiszteltetlen.

Várójelben említette itt Torvá Viktor, hogy Bécsig elmenni, stb.

Kérem szépen, nem kell Bécsig elmenni,

én elég sokat járok munkakörileg vidékre,

nincs még egy ilyen magára hagyott város, mint Budapest.

És mondok teljesen különböző vezetőségű városokat,

és itt ragadom meg az alkalmat,

hogy az a felszólítás,

hogy a politika ebből a mi kis vállalkozásunkból,

amiből én már most kilépek, kivonuljon, azt megyük komolyan, és híván,

hogy próbáljuk a Városvédő Egyesületet és minden olyan emberpártálást nélkül megszólítani,

akinek Budapestről valamifajta víziója van,

vagy Budapestről valamifajta köze van.

bankoknál tartottunk, iszonyú jó vízi buszok,

nekünk is meg kéne csinálni.

A másik régi mániám,

nem tankkal végighajtani Románián,

ahogy drága pontkészre mondta, annak idején,

nem is kódolt irredenzizmus,

ez csak a sajtó kezé,

na elég az hozzá, a trollibusz.

Ugye azt hiszük, hogy ezt Talin generalizmustól kaptuk, nem,

ó Budán volt trolli,

már a háború előtt a külső Bécsi úton ment.

Ide egyébként a 70-es trolli,

a vatér 70-es trolli,

mert a generalizmust ugyebár 70 éves volt,

és akkor akkor van 71-es, 72-es, 73-as,

illetve a kommunizmus győzni fog a világ egy hatozán, egy hetedét, egy nyolcadát,

és egy kilentedét is.

Ahogy ugye emléktünk erre a dologra.

Kire szépen trolli párti vagyok.

Trollit, mi nékünk trollit.

A trollit csendes, meleg, könnyen telepíthető, környezetbarát, néha rádakorlát,

tehát a járókereteseknek így lezenni kell, egy ilyen aktárkantennal,

de ha kör jutnak, akkor elvissz oda, ahova kell.

Kire szépen egy részlet problémára hívnám fel a figyelmet,

nincs a világnak még egy országon ennyi kaszinóval.

Jelen zűgódon a főváros is pályázott kaszinóra,

de alaki okokból visszautasították.

Még elég jól el van egy kaszinóval?

Érdekes módon.

Na most arra próbálod szírozni,

hogy a kaszinóban nem feltétlenül azok az emberek járnak, akik könyvnyomdák,

gründolásán járhatják a fejüket,

és mondjuk a városi kultúra tovább lendítői lennének, arról nem beszélve,

és ezt persze országosan is így vezet,

és ezt a nálam jelenlévők sokkal jobban tudják.

Ezeknek a kaszinó hasznoknak egy jelentős része,

ugyebár nem Budapestet gazdagítja finoman szólva.

Kérem szépen, nem beszélünk róla,

a jelenlévő politikusok figyelmébe ajánlom,

és ennek nagy matadorra,

a Bonc Géza ötse, dr.

Bonc István pszichiáter, kérem a játékbezegség.

Semmire sem kisebb probléma, mint a drog,

és nem beszélünk róla.

Tehát a játékbeszeg és a játékfüggő, csak azért mondom,

mert minden második épületben, ha itt kivegyünk, játékteremben van.

Ugye a módszerváltás után azt mondtunk,

hogy virágozzék minden virág, látjölt a szabadság, levessék a vastürőt,

kicsit néha neheten lélegző.

Semmire nem mertük azt mondani, hogy nyet.

Meg kell tanulni bizonyos dolgokra, azt mondani, hogy nyet,

és hogyha lejárt az engedélye a játékteremnek,

akkor meg kéne próbálni,

ha továbbiakban nem továbbvinni.

A játékszenvedély folytán családok ugyanúgy mennek tröntve,

mint a dropp folytán, ugyanúgy lopnak, kriminalizálódnak,

a családjuknak a pénzét eljátszák.

Sötöbök, sötöbök, sötöbök.

Ugyanakkor drága, hogy hívják ezt a drága futballbíró, pszichiáter embert.

Nem a testa ispán, az a szövegíró.

Nem, mert most teszem be a neve.

Lényedtelen.

Az öngyilkosok száma viszont 40%-kal csökkent,

mert nagyon jó antidepresszások jönnek az országba.

Tehát meg csak a kóla.

Jó, hát sikerült a közösségem, jelentős részét elvesztem.

Köszönöm.

Hát ezt így, így.

Néha eljutok.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljutok arra a fontra, hogy olyasgről beszélek,

ami csak engem érdekel.

De hát mit tegyünk?

Kéne szépen meg kell említenem, hogy annak idején,

hogy kicsit anekdotikusabban közelítsünk,

volt Pósa bácsinak a gyermeklapja,

a Zászlók című gyermeklap,

ahol ilyen hülyeségek voltak olvasatók,

hogy fillérből lett a forint,

örülj a anyuskád megint.

Ugye hát ezt édesapám már 6 éves korában erős röhögéssel folytatta,

kéne szépen nem a fillérből lett a forint,

a forintból lett a forint.

Mire akarok utalni?

Arra akarok utalni, hogy mondjuk,

ha megnézzük a sárvári élményfürdőt,

amit a mocskos náci fasisztái 2001-2001,

2,1 milliárd forintért felépítettek ennek a mocskos antiszemét a Széchenyi-nek a terve alapján.

Na kérem tisztelettel, ez már a harmadik hónapban hozta azt az üzleti termet,

amit a negyedik évre prognosztizáltak.

Tehát ez nem meghalt,

Szepi bácsnál eszük a kolbáccs,

és 6 ezer forintter napért a fejünkkel tartjuk a mestergerendát a manzárba.

Tehát ennek vége van.

Tehát ezt nem lehet már eladni.

Csillagűzletházat nem lehet már eladni.

Röviden azt szeretném mondani, hogy feltéte, abszurdum, hogy Budapesten,

ahol ugye Fürdőváros Klauchmann naplójában csodálatos

kalandokról számból be a másszám jegyében, igen,

erotikai főváros is volt Budapest.

Nagyon lényeges, hát erre már voltam bátor utalni.

Kérem, na mindegy.

Most a Stuttgart-Kidreifarberhauser-ról akartam beszélni,

és a Státhlitzke régelt ez puf.

De mindegy.

A lényeg a lényeg,

hogy rejtélyes okokból nem sikerült Budapesten egy normális élményfürdőt megcsinálni,

ami már van Debrecenben,

az ott adik Ellen Laci azon fáradozik,

hogy hozza a könyvvizsgálókat,

mert ha nem hozol lépve semmit, legalább próbáld megfúrni.

Ott a helyi Keller Laci,

küldi az a fehet hetente négyszer.

Satöbi, satöbi.

Ugye egy nyomorúságos kis élményfürdőt sikerült csinálni a Lukács fürdőbe,

ott belül abban a kis udvarban,

ahol ezt nem való.

Na tehát élményfürdő.

Mikor voltunk még világszínvonalnak?

56-ban voltunk világszínvonalnak 10 napra.

Nándorfehérvár után 500 évvel.

Legyenek tehát az 56-os helyszínek látogathatók,

legyen ez a városnak része,

ugyanis ez a turistákat érdekli.

És sajnálom, hogy a terrorházában,

amelyben magam is bűnös vagyok, nem sikerült rá,

hogy ott a végén van.

Ugye én azt szerettem volna,

ha 56 az egésznek a fó utca minden.

Ezt akartam még mondani ezzel kapcsolatban.

Tekintettel arra, hogy semmi frappás befejező poénnal nem berendelkezem.

Így édesapámnak egy rövid kis abszolút viccével búcsúznék.

Két gésa utazik a vonaton.

Az egyik a Gárdonyi gésa.

A másik a Jókai Mór.

Köszönöm.

Köszönöm.