20061031_ov_eubiz.wmv

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

A kérdéseket és az urakat a beszéd teljes egészében megjelent a Magyar Nemzet színű napilatban.

Olvasható, minden mondata világos,

semmilyen értemelésre nem szorul.

Mennyiben valakinek az általános magyar nyelvbebek kifejezéseje kapcsolatban problémái vannak,

állok rendelkezésre.

Akinek európai szakmai kérdésekben vannak problémái, vagy kérdései, megjegyzései,

annak is állok a rendelkezésére.

Egyetlen dolgot szeretnék kérni az ülésele, hogy tisztázzuk,

hogy miért vagyunk itt.

Engem egy inszimulációja.

Azt is mondhatnám, hogy egy régi kommunista típusú hazugság.

Szeretném tisztázni, hogy azért vagyunk-e itt,

hogy az önök hazugságait tisztázzuk, elnök úr,

amelyel minden alap nélkül megtámadtak,

hogy azért vagyunk itt,

hogy az Európai Unió és Magyarország kapcsolatainak nehéz kérdéseivel beszéljünk.

Ez két különböző kérdés.

Az utóbbi okán vagyunk itt,

szívesen állok a rendelkezésükre.

Ha az előbbi okán,

akkor ajánlom figyelmünkbe a szó szerint megjelent szöveget.

Tisztelt elnök úr, ráad,

ha nem kerültünk közelbe a megoldáshoz,

de kezdjünk el egy beszélgetést, és meglátjuk,

milyen ki a végén.

Hadd kezdje velem magam az értelmezést,

és ha elnök úgy látja,

hogy a szavai nem helytállók,

akkor majd kérem javítsonként.

Én ha kezdjem azzal hozzászólásomat,

hogy amikor egy magyar politikus külföldön bírál,

akkor nagyon könnyen esik a másik oldal részéről, bírál a tárgyává.

Én ezt nem osztom,

Magyarország a nemlig közösség része,

mi is állást foglalunk más országokban uratuló demokratikus állapotokról, és helyes,

hogyha Magyarországon is állást foglalnak.

Én nem osztom azt,

hogy a mai nap az új baloldal feljelentést tett,

mert ezeknek a politikai vitákban a parlament falai között,

és nem a bírói tárgyalóteremben kell eldőlniük.

Ugyanakkor, ha kezdjem a hozzászólásomat egy kicsit régi történettel,

2000 november 30-át írunk,

Orbán Viktor miniszterelnök szokásos reggeli rádióinterjújában

egyetértett Kövér László télszernök kielentésével,

hogy egyes magyar ellenzéki politikusok nyilatkozataikkal negatív irányba

próbálják befolyásolni Magyarországon szóló uniós országjelentést.

Ez a téma egyébként a parlamentben is szóvá került,

mint Pető Iván napi rendelőti hozzászalosságból hallhattuk.

Miniszterelnök úr bejelentette, Orbán miniszterelnök úr,

hogy ez egy helytelen dolog,

de végül is el nem kaptunk bizonyítékot,

hogy ki lobbizott volna egy negatív magyar országjelentéssel kapcsolatban.

Azonban a miniszterelnök úr bejelentette,

hogy készül egy összeállítás, amelyik bizonyítja,

hogy milyen Magyarország érdekeivel szemben álló nyilatkozatok hangoznak el a külföldi sajtóban.

Napi rendelőti felszólásra Németh Zsolt Alamitkár úr válaszolt, idézze két mondatot.

Egyiket úgy hangzik, hogy naponta szembesül azzal,

hogy mi Magyarország nemgyerek közé megítélése,

amely rendkívül fontos számára,

hogy Magyarország nemgyerek közé megítélése jó legyen,

és azzal fejezi be a válaszát,

hogy én azonban emlődjemek,

hogy itt most jelezzem,

nem tudnék belenézni a tükörbe tiszta elkiismerettel,

ha ilyen nyilatotokat tennék hazámról,

mint amit önök tesznek.

Ehhez képest, elnök úr,

és kérjük majd vissza erre a stratológiai beszélbe is,

Liszabonban a Kölgyeszti Demokrata Unió ülésén elítélték Magyarországot,

ami még nem lenne baj,

de Kubával és Miamáral együtt az embriók megsértése miatt, és akkor most,

ami hát egy elég beszédés bizonyítéke annak, hogy igen, előfordul az,

hogy politikusok külföldön valóban ártó szándékkal beszélnek Magyarországgal.

Ön az este című műsorban szemben kollégáival,

akik csak azt mondták meg,

hogy mi nem jelent az ön stratológiai beszéde,

adott egy értelmezést a beszélből,

azzal arra bátorítva az Európai Udiót,

hogy amikor Magyarország adatokat hamisít meg,

akkor ezt ne hagyják jóvá.

Ezzel kapcsolatban az ön képviselőtársai, Schmitz,

Ságer és Becsei úrak alumnia biztosatnán jártak,

ön is meg volt hívva erre útom elkisett erről a beszélgetésről,

ahol biztosul elmagyarázta az ön képviselőtársainak,

hogy nem csak Magyarország volt az egyetlen.

Hat ilyen ország kapott időt arra,

hogy a konvergencia programját elkészítse, köztük Németország, Lengyelország, Portugália,

három ilyen országot mondtam,

amelyet EPP-s kormány vezet.

Mind a háromnál az volt a probléma, hogy Magyarországnál,

hogy az a konvergencia program, amit előterjesztett,

azoknak a számai nem voltak megalapozottak,

és hát ilyen módon nem működhettek.

Ön a beszédjében arról beszélt,

hogy ne nyújtson az Európai Unió segélytve.

Ön azt állítja, hogy ez egy világos beszéd.

És én végig gondoltam,

hogy az Európai Unió milyen segítséget nyújt Magyarország számára.

És találtam rengeteg területet, ahol együttműködünk, ahol kooperálunk, adatokat cserélünk,

sok minden sem annak,

de ahol segítséget kapunk az Európai Uniótól,

egyetlen egy dolgot találtam,

ezt a 8 ezer milliárd forintos támogatást,

amelyet az Európai Unió Magyarországnak ad.

Ön arról beszél, hogy Magyarország megtévesztette az Európai Uniót.

Kérdezem, hogy hol kaptunk ebben segítkezet?

A gyurcsánykormány,

az előző gyurcsánykormány az autópálya építéseket PPP koszúciban akarta elszámolni,

ezáltal később időszakra tegye a költségvetési kiadásommal való megjelenés az autópálya építéseknek,

az Európai Bizottság nem fogadta el.

A konvergencia foglalmóval beszéltem,

más országokkal együtt Magyarország kapott egy észreli határidőt,

megjegyzem ezt nem biztosról,

az Európai Bizottság az Európai Tanács jóváhagyásával

tette ezt az érzelő határidőt Magyarországnak lehetődé.

Ön úgy tűnik az Európai Unió kérését vagy segítségét kérte ahhoz,

hogy nagyon komoly belpolitikai vitákban járuljon közre.

Egyetlen egy nappal később elnökről,

amikor Angela Merkel kancellárnál járt,

a CDU elnöki minőségben fogadta önt, ön azt mondatkozta,

hogy mi magyar ügyekben nem kívánunk döntőbb íróként felkérni bárkit.

Mondja egy nappal azután,

hogy egy nagyon komoly magyar ügyben az Európai Intézmények segítségét kérte,

bármint Liv Ullmann mondta a hosszú boldogság titka a rövid memória,

de ennyire talán nem lehetne, hogy előző nap,

miért kérem az Európai Unió segítséget,

a másodat ér-ma nem kérünk döntőbírót.

Azt, hogy Magyarországon milyen nemzetközi megítéléssel,

nagyon komoly vitákat lehetne folytatni.

Engedjenek elnök, hogy felmutassam önök és a bizottságnak is a igen tekintélyes Le Monde,

francia napilakot, amely középe-eurokát elemzi.

Én, mint ön, az ön pártjával egyet nem értők volt, úgy szégyen megtalálom,

hogy ez a napilak önt Vadim Tudorral és Jánz Lottával helyezi egy kalap alá,

mint egy olyan országnak egy olyan politikai vedetője, ahol az,

hogy populista és ultránazionista erők mozognak.

És a pártja gyakran mondja ezt,

hogy ezek az állítások,

ezek a kormánypártoktól eleznek.

Kérem szépen, vegyük kamolyan a Le Monde-t,

ez egy független újság,

hogyha ön ilyet állít, az pontosan olyan,

mint amikor Robert Ficó azt állítja,

hogy az ő kormánynak a megítélése a Magyar Koalíció pártjának a rossz hírétől származik.

Azok a példák, amelyeket ő megemlített,

mint lehetséges segítőkéz megvonások,

ezek a példák nem állják meg a helyüket, ezt én igazoltam, úgy érzem.

Ha vannak más gondolatok, szívesen megfelelhatom őket.

Én nagyon sajnálom azt,

hogy nem talált még a jelenő úr egyetlen egy fél mondatot sem a beszédében,

ami arra utat volna,

hogy miben kéri az Európai Unió támogatását Magyarország számára.

Nyilván nem a kormány számára az Európai Unió kormányokat nem támogat,

csak az országot támogatja, a gazdákat, az NGO-kat, a vállalatokat, az önkormányzatokat.

Ilyen mondatot én úgy érzem,

hogy nem sikerült a beszédjéből kiemelnem,

ilyet nem sikerült találnom.

Az a támogatás, amit az Európai Unió nyújt Magyarország számára,

kizárólag a 8000 milliárd forintos támogatást jelenti ma, ezért,

hogyha elnök úr szavaim nem azt jelentették,

hogy az Európai Unió ne nyújtson segítkezett, hanem azt,

hogy valahol más csináljon valamit.

Ha nem azt jelentették,

hogy vonják meg a támogatásnak, vagy a vészét, vagy az egészet, akkor kérem, kérjen ki erre.

Én úgy érzem, hogy a politikában előfordul az,

hogy nem sikerül jól fogalmaznunk,

elnök úr is előfordulhat.

Azt kérném szépen, hogyha rosszul fogalmazott,

lagadja meg az alkalmat,

hogy vonja vissza ezt az állítását,

de ha ezt nem teheti meg, kérjen elnézést azoktól, akiknek, hát lehetővé tette,

hogy ezt a nagyon szelentsétlen mondatát ilyen módon adhatottuk,

hogy szakmai lak helyesen értelmezzék.

Tehát úgy, igen, az Európai Unió ne támogassa Magyarországot azért,

mert ön perben is haragban áll annak kormányában.

Szeretném, hölgyeim és különöm, további hozzászólásokat várok.

Szirvik képződik.

Visszatérhetünk a rendi kérdésemre?

És pedig?

Hát, nem még egyszer megkérni az elnökről, tisztázok,

hogy miért jöttünk össze.

Szóval nagyon szívesen meghallgatom az elnökulat arról,

hogy mit gondol a LeMond valamelyik cikkéről.

Szívesen beszélgetek el arról,

hogy 2000-ben miniszterelnökként valós mit mondtam.

Arról is, hogy 2001-ben mikor mit mondtam.

Arról is szívesen beszélek,

hogy különböző országok hol,

hányszor lépték át az Európai Unió által megszabott költségetési korlátokat.

Arról is szívesen beszámolok,

ha az elnök úr ezt kellő súlyú kérdésnek tartja, amelyiknek megtisztelő,

hogy miről beszélgettem Merkel asszonya.

Sőt, az autóhája építések elszámási rendjéről is.

Na de arra szeretném kérdőnöket,

hogy erőltessünk magunkra némi komolyságot.

Ez a Magyar Parlament egyik bizottsága, ahol engem elhívtak.

Valószínűleg nem azért, hogy tíz különböző témáról beszélgessünk,

hanem azért, mert valamilyen ügyet.

Önök olyan súlyúnak ítéltek,

hogy arról beszélni kell.

Ehhez képest, annélkül az elnök úrat megbántanám,

hát itt mindenről van szó,

csak azt nem sikerült körülhatárolni,

hogy pontosan mit várnak tőlem.

Én szívesen állok az önök rendelkezésre,

csak tisztelettel kérem önöket, hogy mondják meg, miért vagyunk itt.

Kettőzerről kell beszélnem, Mirammáról és Kubáról,

amelyeként egy szemeszeret hazugság,

csak szeretném a érzőkünk szemáról megjegyezni.

A Lümon cikkről beszélgetünk,

vagy mégis miért vagyunk itt,

tisztelt vagy én is uraim.

Azért jöttünk össze, hogy a volt miniszterelnököt,

a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét, önök itt pocskondiáztassák,

mindenfajta hazugságokat hallgathassunk.

Az elnök úr most ismételte meg másodjára azt a hazugságot,

amit az előbb már kifogásoltam,

hiszen a szöveg nyilvánosságra került, mindenki olvashatta.

Olyan mondat nincs benne,

az adott konferenciát szervezők is számolták,

hogy lett volna bármilyen mondat,

amely Magyarország számára káros lett volna.

Ehhez képest Őrsi úr megismétli a korábbi, még egyszer mondom,

legrosszabb kommunista időket idéző hazugságait.

Most ezért vagyunk-e itt,

vagy pedig tisztázni szeretnénk valamit?

Valóban kíváncsiak-e valamire?

Valóban azt szeretnék, hogy valamit hozzátegyek a bizottság munkájához?

Igen, állok remdekelésükre.

De ami itt zajlik, Lümon cikkeket idézgetnek,

ahol egyébként Őrsi úr rám nézve kifejezten sértő mondatokat idézget,

és beidéz 2000-ben mondott parlamenti beszédeket,

hát ezt méltatlannak érzem.

A Magyar Parlament bármely bizottságának ülésére, alkalmas arra,

hogy politikai támadásokat intézzünk az ellenzékvezetőjével szembe, de azt gondolom,

hogy ez parlamenti bizottságnak nem dolga.

Ha mégis így látják, természetesen maradok,

és kifejten várom ezeket a támadásokat,

és szívesen válaszolok nájuk, de megmondom őszintén,

hogy 1990-a vagyok parlamenti képviselő,

sokfajta bizottság előtt voltam már,

én magam is hívtam össze sok bizottságot,

ennek a bizottságnak a jogelődjét is vezettem négy éven keresztül,

na de hát bocsánat, arra, amint zajlik,

arra még nem volt példa a 16

éves praxisomban.

Le Monci-król fogunk tett közni, elnök?

Szabad.

Köszönöm a figyelmüket.

Még egyszer kérem, határolják körül a napi rendi pontot, miért vagyunk itt,

és szívesen segítek önöknek.

Elnök úr, mindenekről azt javasolnám,

hogy én nem fogok fasziszázni, meg ne kommunistázzam,

mert ez itt nem tesz jót egy bizottságjúzás hangulatának.

Napi rendi pontunk, Orbán Viktor úr,

meghallgatása a Strasbourg-i nyilalkozat értelmezéséről,

én ezt tettem meg a hozzászólásomat,

természetesen beleilleszve egy szélesebb politikai keretben,

ezt én úgy érzem,

hogy helyesen tettem Szirvi képvisel, úgy kérdés kapszó.

Tisztelt Vizszer, úgy tisztelt Bizottság!

Én visszatérnék, méghozzá arra a szövegre,

amelyet az Orbán Viktor úr foglalkozni, mondanak, hogy lehetnek.

Ha úgy tetszik, a magyar nyelvűkorú, a szabálya is,

szerint ezt legyen autént a szövegnek,

ezt a nyelvet beszélem, gondolkodok,

írunk és volna sok rajta a Orbán Sztendeje,

tehát nincsen egy nyelvű problémája.

Ugyanakkor egy egyértelmű kérdést szeretnénk oldalának felkodni.

Azok a kijelentést, amit a hazai belkosztukában használ,

ez a magyar kormány az alakhoz a minden tartalmas,

nem a grálói kerekhaszalának neveszi ezt a csoportot,

és mi van ebből az extrapolációból könnyen be lehet helyettesíteni,

ebben a mondatban jut a magyar kormányról van szügy.

De elfogadom azt a magyarázatot is,

hogy ez egy túlzott logikai készség,

és itt át másra gondoljuk.

Tehát a kérdésre van következő.

Soroljasson nekem azokat a kormányrókat,

akik ez a jelzőszerkélet Európában igaz,

és külön kérem azt, hogy minősítse azt,

hogy ez a magyar kormánya is igaz.

Ugyanis ha azt mondjam,

hogy nem igaz a magyar kormánya,

akkor a segítszeretés tisztázban nyugodtan felállhatunk,

és mindenki azért fog küzdeni,

hogy az Európai Unió milyen több támogatást adja a Magyarországnak.

Ha meg ezt a magyar kormányra hírni,

akkor sajnos kényerdezünk és azért,

hogy a kormányról ott második felé is úgy értelmezni,

hogy olyan a magyar kormányról is szeretnézt a támogatást,

a magyar néptől megvonni.

Egyértelműen, hogy egyértelműen ne a magyar nyelvre,

hanem a logikára szívatkozva a tisztázunk,

hogy ebben a jelzőszerkéletet melyik kormányok tartoznak,

és ebben összegben tartozik a kormányok.

Melyik jelzőszerkéletet te gondolképviselő?

Én azt mondja, hogy eljéresult mindazat,

akkor az ősz funlapjára idézem,

ezért az európai önök világosság tennie,

hogy nem ő segítszeret semmilyen megfordulható, sebb hadó,

csaló a kormányos elköltséségek májai felmódó kormányokat.

Erre a három jelzőre gondolképviselő.

Köszönöm.

Mondnál Csaba képviselő.

Sokan vagyunk az ülésen,

és kevés a mikrofonunk néz ki.

Megpróbálom egy kicsit közelebb mondani.

Tisztelt elnök úr, képviselő úr,

ahogy ön is utalt rá az elő,

valóban arról lenne szó,

hogy az ön konkrét beszédével kapcsolatban beszélgessünk,

de őrsi elnök úrnak pedig abban van igaza természetesen,

hogy az ön konkrét kérdés,

a konkrét beszéléről beszél,

csak egy kicsit tágatban.

Engedje meg, hogy én is ezzel kapcsolatban tegyek fel önnek kérdést.

Ön ugye rendszeresen az elmúlt időszakban mióta ellenzéki politikus,

belpolitikai kérdéseket visz az Európai Néppárt elé.

Azt megint csak megvitathatjuk,

hogy ennek van-e értelme vagy nincs.

Én azt mondom, hogy inkább beszéljünk egy másik betületéről, az pedig az,

hogy az Európai Néppárt képviselői nem feltétlenül értelek önnel egyet akkor,

amikor ezt a nyilatkozatát értelmezik.

Engedje meg, hogy csak néhány segítséget adjak önnek azokról, akik Néppárti egyébként,

tehát az ön pártársára a nyilatkozatairól,

akik megnyilatkoztak az ön Strasbourgig beszédével kapcsolatban.

Például Olajos Péter néppárti képviselő azt mondta az ön miratkozatával kapcsolatban,

hogy próbálom idézni,

nem szerencsés kivinni nyugatra a belső problémáinkat,

és egyébként is az ön beszédét Husvédi jókívánságnak minimisített.

Tehát teszem hozzá, ez az ön néppárti pártársa, Olajos Péter.

Idézném önnek kelemen Attillát, aki szintén néppárti, igaz, hogy nem képviselő,

hiszen a romániai nagyobb demokrata szövetségnek még csak megfigyelője az Európai Parlamentben,

de hát lehet,

hogy egyszer nagy képviselő lesz,

de mindenképpen az ön pártársa.

Ő azt mondta, hogy általában nem igazán szokás, idézem,

aktuál politikai kérdéseket ilyen módon felvertünk az Európai Néppárknál,

sőt az ön viselkedéset kifejezetten előteljesen bírálta, amikor azt mondta,

hogy szokatlan viselkedés és szokatlan mondat volt az,

ahogy ön viselkedett és amit ön mondott a Strasbourgik beszédében.

Azt is hozzám nemte, hogy egyértelmű,

hogy Ormán Viktor elnök úr ezzel hazaüzent,

tehát nem általában beszélt.

De idézhetném az ön fideszes pártársát is,

aki szintén az Európai Parlament képviselője,

de Blázio Antonio úról van szó, aki azt mondta,

hogy a magyarok az Európai Parlamentben nem a saját fakciójuk véleményét teszik magukével,

hanem a magyar értelmek megfelelően igyekeznek ezeket a véleményeket kialakítani.

És akkor azt ebben felírmérnek a figyelmét,

hogy az Európai Néppárknak olyan képviselői,

akik legjobban ismerik a magyar viszonyokat,

hiszen ők is magyarok, vagy határon belüli,

vagy határon túli magyarok,

meglehetősen bírálóan állnak hozzá az ön kielentéséhez.

Ez a kérdésem tehát az lenne,

hogy mi a véleménye arra,

hogy az Európai Néppárk magyar képviselői,

hát ennyi szóval nem értenek egyet azzal,

amit ön Strasbourgban mondott,

minden úgy ennek kapcsán meg szeretném kérdezni öntől azt is,

hogy ön általában eszköznek tekinti-e az Európai Néppárkot,

és ezen keresztül az Európai Közvéleményt ahhoz,

hogy az általános belpolitikai tüzdelmeit meghívja.

Köszönöm szépen.

További hozzászólás.

Köszönöm szépen

a lehetőséget, elnök úr.

Én is volgóban azért bátogató igazdérésével azt mondtam, hogy arról lesz,

hogy a meghívó beszél, úgy láttam,

hogy a Dalsó Píterben eszély beszélne.

Ezért néhány szóval csak hagyd meglepett állni a főr által berezetetnek rá,

és a később megjegyzésekre.

Az egyik az Európai Néppárk Magyarország ütelen járszának a véleménye.

Én nem tudom, hogy milyen kérdésekre választod,

és annak szette képviselő úr a a traktió tagonnak,

tagjai vagy tagtársaimnak azért.

Én ezért egyet tudom,

hogy konkrétan mi megbeszéltük a beszél hatásait magunk között,

és teljesen egyértelműen egyetértettünk a beszél, az irányvonalával, a véleményeből,

és nem csak mi magyarok,

hanem általában a külföldi koregát is.

Tehát ennyi szeretnék ezzel kapcsolatban gondani,

és ezért nem hiszem,

hogy más nyilatkozatfontesztusokból lett információknak értene volna.

Egyébként nagyon sok képviselő társammal beszéltem az azt követő frakciól és argóján is a kérdésről,

és a népárkban teljesen egyértelműen pozitív műrtebizt hallja ennek a nagyírőtörténelmi beszélnek,

amelyet Orbán úrtól előadott.

A másik dolog, amit elnök úr mondott,

hogy Almónia úrral történt, látogatásunk már utatóként,

Hát én elnök úrra ellentétben jelent mondom ezzel a megbeszélésem,

ahogy ön ezt említette is.

És valóban ezzel a megbeszélésem több kérdéstől azt lejtettünk.

Itt egy valamit tisztáltunk le Almónia úrral.

Magyarország 2014 májusja óta az Európai Unió tagja,

és azóta részesen az Európai Váldaságkodik együttműködésnek.

És azt is tudjuk,

hogy Magyarország most az utolsó ként évben kapatlan egy pénzügyi krízis bejutott.

Kérdés ilyenkor az, hogy a pénzügyi krízisért a politikai felelősség írt el.

Két faktor terhelhet, hogy egyik a Magyarországi Perfejlő Végrehajtó talon,

a másod pedig az,

akinek ennek az adatai,

illetve a válaságpolitikai szintézését ellenőrizni kell.

Magyarul az Európai Unió végrehajtó testülete a bizottság,

amely ezeket az adatokat értelmezi,

és az Európai Statisztikai Intézetek is felügyeli.

Ez egy kérdés, amit nyilván tisztázunk el.

A mi álláspontunk szerint tekintettel arra,

hogy jó néhány kérdésben nemcsak a magyar kormány előrejelzése,

hanem az Európai Bizottság előrejelzése is igen erőtelésen eltérte.

Aztán, amit a piac mondott,

fölmerül az a kérdés,

hogy ki milyen statisztikai módszerekkel járt el,

illetve hogy az ezt ellenőrző Európai Bizottságított hogyan ellenőrizze az így érkező információkba.

Hiszen ennek az árát,

egy pénzügyi krizisnek az árát,

Magyarország az utáni hozzásági politikai szerepből és alaposság fogja egyes egyedül megfizetni.

Ezért szeretnénk ezt a kérdést mérehatóban tisztázni.

Almunia úr egyébként elmondta azt a mechanizmust,

ami alapján ellenőrzi az elmondottakat,

az illetve országokát található információkat,

és ő igere tettek arra,

hogy jellentéppen például a májusi erőrejelzésében,

amely Magyarországon fényed, gazdasági növekedést, alacsony inflációt jelzett,

talán majd a következő erőrejelzésében igyekszik, hát pontosabban,

és a piaci szerepülőket is tükrözően véleményt adni.

Csak azért mondom el előtt úr,

mert ott kettőnk közül én voltam jelen ezen az ülésem, és azt hiszem,

hogy az európai alameti képviseléként arra is tüttem fel,

és azért a dolgom,

hogy az általunk megválasztott és felügyelt Európai Uniós Bizottság tevékenységét felügyeljük,

és azokat a politikai kötelességeket,

illetve azokat a politikai felelősségeket,

amely az általunk felügyelt testületre árul, ezt

maximálisan követni tudjuk és föl tudjuk tárni az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

Erről van szó, ez neve egy Magyarországban, hogy a kérdés,

ez egy olyan kérdés ami Európai Valatkozású,

hiszen ez az egész Európai Unió prestízsét, hitelességét érintő kérdése,

amit szeretnénk megvizsgálni.

Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen a képviselő úr.

Az nem cáfolta, ami nekem információ emlékezés sem rá,

kiegészítettel és ezt köszönöm.

Orbán Viktor, önök úgy kérd szót.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen.

Erről szól a beszéd első része,

amit még egyszer mondom,

több helyük is olvashatni.

A beszéd második része,

az két kérdést taglalt.

Azokat a kérdéseket taglalta, melyek arról szólna,

hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni az Európai Uniónak.

Ezek közül kettő ilyen kérdést jelöltem meg.

Több is van.

Kettőt ítéltem olyan hosszabb távon jelenlébő,

tehát történelmi dimenziójú veszélynek, amiről érdemes beszélni.

Az első maga a posztkommunizmus.

Vagyis a kommunizmus öröksége.

Idéztem Margaret Cecchert, aki azt mondta,

hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik.

Én azt mondtam, hogy ez nem teljesen biztos, hogy így van.

Magam is nehezen döntöm el,

hogy a kommunizmustól nehezebb megszabadulni, vagy az örökségtől.

Például a mai bizottságon is itt lévő, megtapasztalható,

érthető, elhangzott viselkedésektől, magatartásformáktól,

általában ettől a tempótól.

Én nem tudom, melyiktől nehezebb megszabadulni, de biztos, hogy feladat.

És azt is elmondtam az Uniónak,

illetve az Európai Unió parlamentjének néppárti képviselőjelőt,

hogy az 56 megmentette Európát attól,

hogy a kommunizmus testközelből kelljen megismerni.

Tehát az, amit a MSZMP Magyarországon kommunizmusként bevezetett, annak az erkölcsi,

gazdasági és politikai csődjét,

az emberekre gyakorolt borzalmas hatását a tőlünk

nyugatabbra élő embereknek nem kellett megtapasztalni.

A kommunizmus ilyen szempontból a mi örökségünk.

Azonban az, hogy bevettek bennünket az Európai Unióban mindannyiunkat,

ezzel a mi örökségünk is az Európai Unió közös örökségévé vált.

Ezért az Európai Uniónak szembe kell nézni azzal a kérdéssel,

hogy hogyan viszonyul ahhoz,

hogy bekerül számos olyan ország, ahol a hazugság, a csalás, a választópolgárok megtévesztése,

az Európai Unió kiátszása,

a köztársági elnöknek átadott hamis információk,

ezek mind a napi politikai gyakorlat részét jelenti.

Ez a posztkomonizmus öröksége.

Az Európai Unióak ezzel szembe kell nézni.

Ez a cikkben én nem kívántom az egész cikket ismertetni,

de ha ragaszkodnak hozzá, miután megjelent, mindenki olvashatja,

de ha szükség van rá, akkor ezt elmondom.

Tehát ezzel közösen kell megküzdeni.

Én szerencsétlennek tartom továbbra is az Európai Unióak azt a gyakorlatát,

hogy miközben nyilvánvaló,

hogy a posztkomunista kormányok hazudnak,

ebben a magyar kormány egyébként élen járt,

ezt a magyar kormány is beismerte,

a miniszterelnök úr is így nyilatkozott, éjjel, napval, délután,

talán minden napszakban is,

ha nem is sikerült mindegyiket felsorolni.

A pénzügyminiszter bevallotta, hogy Feri-nek kellett telefonon elintézni a alumnánál,

hogy újabb és újabb haladékokat kapjunk.

A pénzügyminiszter mondta, nem én,

a posztkomunista pénzügyminiszter mondta,

hogy a konvergencia programra szóló haladékokat telefonokon kellett elintézni,

és én világosá tettem az Unió előtt,

hogy én sajnálatos magatartásnak tartom azt,

amikor az Unió még nem ébred el arra,

hogy pontosan mivel is áll szemben.

És itt őrsi Jánok úrnak a megjegyzéshez,

annyit kell kiegésztésképpen hozzáfűzni,

hogy Magyarország nem azonos cipőben jár Portugáliával, meg Németországban,

ahol a költségvetési hiányt nem sikerült eltalálni,

hanem a derék posztkommunistáink,

és a mostani posztkommunista kormányunk,

az 4,6%-os költségvetési hiányról beszélt az Unió felé,

és hogyha így mentek volna tovább a dolgok,

akkor az egy 11%-os valóságos hiányjelentet volna.

Nem arról van azt mondja, hogy Portugáliánál, meg Németországnál, hogy fél százalék, egy százalék,

meg másfél százalék eltérések vannak, uraim, 4,6-ot mondtunk,

és 11- az évvégi tendenciát,

a figyelembe véve a hiánymértéke.

Ez más, ez nem tévedés szakmai felé, ez egy szemenszedet, posztkommunista, hazugság és csalás.

Azt is elmondtam önöknek máskor a parlament plenáris ülésén,

hogy erre vonatkozó adatokat ugyanilyen megtévesztő

jellegvel a magyar köztárság előttnek is átadtak.

Én csak azt szerettem volna világot szakmai,

hogy ilyen világban élünk,

és az Uniónak tudnia kell,

hogy ilyen világban élünk,

és hogyha azt a játékot űzi,

mint amit tett a megelőző egy évben, hogy telefonokon bizonyos,

pontosan meg nem jelölt feri, el tudja intézni,

hogy a konvergencia programra újabb és újabb haladékokat kapjunk,

akkor nem csak Magyarország el rosszul, hanem

az egész Európai Unió.

Mert a végén nem 4,6 helyett 5% lesz a hiány, vagy 6, hanem 11.

És ez senkinek sem érdeke.

Na ez volt az első jövőre vonatkozó történelmi perspektívában elmondott gondolatom.

A második gondolatom pedig az volt,

hogy a posztkommunistáknak van egy derék szokásuk.

Ez pedig az, hogy szeretnek bizonyos filozófia eszméket abszolutizálni, és azt gondolni,

hogy bizonyos egyszerű érvelésekkel a világ számos,

vagy tár minden majára orvosságot lehet találni.

Így kezelték a marxizmust is,

a lét meghatározva a tudatot,

az alap meg a felépítmét,

és ezt mindenre ráfúzták.

Most szembe kell nézni azzal,

hogy az egész Európai Unió,

beleért vannak nyugati és posztkommunista felét is,

egy jelentős gazdasági nyomás alatt áll.

Megváltozott a világ.

Akkor a világméretű cégek a meghatározó szereplője a gazdaságnak,

amelyeknek a gazdasági súlya hatalma befolyása esetenként, esetenként nagyobb,

mint egy nemzetállamért.

Ez egy állandó nyomás jelent a demokráciákra,

mert nyilván minden szereplő, beleértve az állampolgár,

de beleértve a nemzetállam méreteket meghaladó nagy nemzetközi cégeket is,

azon dolgozik, és természetes,

ezért nem kell őket kritizálni, ez egy deskripció, amit mondok,

nem pedig egy értékítélet,

hogy a saját szempontjaikat abszolútát tegyék.

Mint a választópolgár próbálja a saját szempontját abszolútát tenni a politikában,

a nagy nemzetközi cégek is pontosan ezt teszi.

Nekik egyetlen szempontjuk van, ez a versenyképesség,

mert azt kell a profithoz.

És én arról beszéltem,

hogy ez a nyomás az egész európai civilizáción és az egész Európai Unión rajta van.

És az a kérdés,

hogy az Európai Unió engedelennek olyan politika lesz-e Európában, amely elsőnek tekinti,

esetenként kizárólagosnak tekinti a versenyképességi, hatékonysági mutatókat,

vagy pedig olyan politika lesz Európában,

amely más szempontokat is ötvöz,

mert az ember nem csak versenyképességből áll,

és a politikának a teljes embert kell szolgálni,

nem csak a gazdasági embert.

Beleértve ebbe a boldog,

harmónikus és kiegyensúlyozott életet,

ami nem csak gazdaságból áll, ami fontos,

mint a beszédben is elismerem, hogy fontos kérdés,

csak nem lehet kizárólagos.

És azt javasoltam az Uniónak,

hogy ebből a perspektívából is gondoljuk végig,

hogy mi az európai demokrácia jövője.

Imáron nem diktatúrák nyomása nehezedik rá,

hanem nagy gazdasági nyomás.

Ezért föl kell tennünk a kérdést, hogy a korábbi, mondjuk úgy,

hogy szociális piaszgazdaságról vallott felfogások még működnek-e,

érvényeseke a megváltozott 21.

századi körülmények között.

És én amellett érveltem a beszédemben,

hogy olyan történelmi választ adjon az Európai Unió, amelyben megvédi azt,

amit szociális piaszgazdaságnak nevezünk.

Én hiszek abban egyébként,

hogy a szociális piaszgazdaság a globalizmus körülményei között is működőképes.

Na ezekben a nagyságrendekben,

ezekben a dimenzióban mozgott az én beszédem.

Nem a Lömón szintjén,

meg a jó ég tudja Kuba és Miran Másza,

nem erről volt szó,

tisztelt Hölgyeim és Uraim,

hanem ezekről a perspektívától.

Engem egy történelmi beszéd megtartására kértek föl.

Természetesen minden történelmi beszédnek,

minden filozófiai jogfejtésnek ki kell állni a valóságpróbáját is.

Tehát ha az a feladat,

hogy fordítsuk le és nézzük meg,

hogy mi van Budapesten, Varsóban, Bónban, vagyis már Berlinben,

vagy éppen Párizsban manapság,

akkor persze ezt is megtehetjük.

Én azonban nem egy ilyen beszédre,

hanem az 56-os magyarok üzenetét 2001-ben megfogalmazó történelmi beszédre kaptam fölkérdést.

És ezt is mondtam.

Egyébként azt csak zállójelben jegyzem meg,

csak nem kívánok ezen a szinten bizatkozni önökkel.

Mert még egyszer mondom,

önök itt nem kérdéseket tesznek föl,

hanem kommunista vádbeszéleket tartanak.

De ha már mégis ragaszkodnak hozzá, azért megemlítem,

hogy egyébként az Európai Unió semmilyen segítséget sem jut magyarországon,

mert félreértik a helyzetet.

Az a bizonyos Európai Uniós támogatás, az nem segítség.

Az a KGST volt, kedves kommunista barátaim.

KGST.

Ott úgy is hívták.

Segítség nyújtás tanácsa.

Ez nem az, ez az Európai Unió, ahol jogaink vannak,

és az Európai Unión belül a jogainkkal élünk.

Ennekünk ez a pénz jár, tudják?

Ezt nem kapjuk támogatásnak, meg segítségnek.

Ehhez jogunk van.

Számos okban.

Ez is fizettünk érte.

Ezt a pénzt nem ajándékba adják.

Ennek az árát előre megfizettük.

Átengedtük a piacainkat, átengedtük a termelőzemeinket.

Ez azért van.

Nem segítség, nem KGST.

Még egyszer mondom, kedves barátaim.

Ez tehát jár.

Ezt úgy értelmezni, hogy ezt csak úgy el lehet venni,

hogy egy politikai deklarációban majd rá lehet venni az Európai Uniót,

hogy gondolját és ne adja, hogy ez lehetetlen.

Erről törvény van.

Erről az összedben, ami nekünk jár, törvényt alkottak.

Nem lehet csak úgy elvenni.

Tehát én azt szeretném mondani önöknek,

hogy én azt tanácsolom,

miután a Strasbourg-i beszéd,

ami egy történelmi dimenziói beszéd volt,

ha lehet maradjunk ebben a dimenzióban,

de hogyha le kell menni a földre,

és szembe kell nézem az önök még egyszer megismétlen kommunista típusú válbeszédeivel,

én állok a rendelkezésre, szembenézek vele,

és szívesen összolom a figyelmüket, és a lehetősét.

Elnök úr, köszönöm.

Miután elnök úr először engem kommunistázott le, azért szeretném aláhúzni,

bár gondolom Szibik és Moller képviselőrök is ezt osztják, nem tudom,

engem látott-e elnök úr valaha a vörös kalapásról zászlóvalak tüntetné, azt mondom, hogy nem látott,

hogy én már elnök úr láttam Árpácsában zászlókat körülvéve, azért mondtam,

én nem kívánok fosisztázni, ne értsenek félre,

hogyha Orbán elnök úr kommunistázik, erre

válaszolni kell, azalatt az ászló alatt 600 ezer magyar állampolgárt írtottak ki,

és sok egyet a Dunába löttek.

És mégsem teszem meg, kérem, hogy ne kommunistázom, mert felelőtlen igazságtalan.

Engem nem tudom, látott-e, Szirvik képviselőrök látta-e,

Marnáj képviselőrök látta-e, kommunista látfó alatt.

Szerencsétlen gyakorlatra szeretnék visszatérni.

Elmukor végre rátért arra,

amelyeként beszélésének a tárgyal.

Strasburgi beszédnek az értelmezés.

Azt mondja, hogy szerencsétlen gyakorlat.

Megemlíti a nagyon megobbói költségvetési hiány.

Miért tudott meg ez a költségvetési hiány?

Azért, mert a PPP-t nem lehetett úgy elszámolni,

mert az Európai Unió nem engedte.

Egyekintetben semmifajta segítséget Magyarország nem kapott.

Megedzem helyesen, ne is engedjen ilyesmit.

Fontos, hogy Magyarország megszokja azt,

hogy ilyen elszávalási dolgokban neki a legszigorúbb normákat kell követnie.

Elnök úr, sok mindenről beszámoltak beszédje kapcsán.

Köszönjük ezt a sok információt.

Eljére még nem terjedt ki a beszámolója.

Hogyan kell értelmezni azt a mondatot,

hogy ne nyújtson segítséget,

vagy segítőkezet az Európai Unió Magyarország számára?

Mert amilyen példákat mondott,

abban nem nyújtott segítőkezet.

Nem nyújtott segítséget.

Segítséget csak abban a 8000 milliárd fórippal nyújt.

Ha nem erre gondolt elnök úr,

akkor kérem fejtse ki, mire gondolt.

Ha kapok egy mondat,

én csak annyit szeretnék elérni, kedvők barátaim,

hogy a magyar pénzügyminiszter ne tudja azt mondani egy zárt MSZP-s párrendezvény,

amit a nyilvánosság kizárásával hoznak tetőállá és hónapokat titkolják,

hogy mi hangzott elok.

Ne tudja azt mondani a magyar pénzügyminiszter,

hogy

Ferinek telefonon kell elírnie, alumniánál,

hogy a konvergencia programra újabb és újabb haladékot kapjunk.

Én csak ezt a segítségnyújtást,

vagy segédkéznyújtást tartom olyannak, egyetértek önnel, megvártam,

amíg ön kimondta a verdiktet, egyetértek önnel.

Egyetértek az, amit ön mondott.

Szerintem sem helyes, mert Magyarország érdekével ellentített.

Az, hogyha az Európai Unión belül bármelyik kormány, most pártás volt, tekintet nélkül, személyes,

vagy politikai,

vagy a jóik tudja, milyen kapcsolatokon keresztül, ki tudja járni, hogy ahelyett,

hogy időben figyelmeztetést kapna az adott ország elsősorban, mi magyarok.

Másodszorban maga az Európai Unió,

ehelyett nem ez történik, hanem segítséget nyújtunk, segédkezet nyújtunk ahhoz,

hogy kijátszák a fejünk fölött egyébként az ön,

meg a mi fejünk fölött elnök úr,

az Európai Unió minden országra,

még a posztkombanista államokra is vonatkozó törvényi előírásai.

Ha oláig eljutunk, hogy a magyar pénzügyminiszter nem tud ilyet mondani egy titkos MSZP-ülésen,

mint egy megdicsérve saját magát,

meg a pénzügyminiszter elnököt, akkor azt gondolom,

az Európai Unió a mai nál jobban teszi a dolgát.

Még ezt mondom, nem én mondtam,

hanem a magyar pénzügyminiszter mondta.

Nem tartozom helytelni a magyar pénzügyminiszter szavaiért, úgy kell tekintenem,

hogy egy komoly párt,

hiszen kormányzó pártról van szó,

komoly embere fogalmazott így.

Engedje meg, hogy az ténykérdésnek tekintsem.

Ha ez ténykérdés, akkor azt kell mondanom,

hogy ez egy olyan tény fedt föl, ami helytelen,

és amivel szemben Magyarország érdekében föl kell légy.

A veres minisztről azért kell helytelni, amiket ő mondott,

elnök úrnak pedig azért,

Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania,

de hát adassuk meg képzőtársainkat,

a vereskét is elő órá össze.

Utána vegyük talán.

Nagyon tanulságos volt, Orbán elnök úrnak a történemélet félre.

Én most már értem, hogy hol vagyok.

A poszkomunista Európai Unióban vagyok,

ahol van úgy kommunisták,

és sajnos vannak új és régi populisták.

Elmúlt új beszély, de kívánok,

hogy előtt az úgy populizmus.

Úgy gondolom, hogy ez az a probléma,

amiről igazán beszélem kell,

mert itt is az Európai Unióban is is.

Tehát elfogadó az önök bizonyos tipikálának helyességét, azt javasolnám,

amit gondolnak ebbe a bizottságban,

többi tag már nagyon mindenki.

Tehát talán akkor emelkedjünk el, ezen a címkézéssel.

És egy picit beszéljünk arról,

mit is lehetnénk mi közösen.

Itthon, az Európai Unióban,

akkor létsz fórumain azért,

hogy a helyzet változzon meg.

Mi teltnénk azért, hogy akkor az Európai Unió versenyképessége elős,

hogy Magyarország jobban tudja teljesíteni a konvergencia programot.

Milyen lépésekkel tudok ezt elérni?

Dolgozni kell egyetértek, és nem az országgal kapcsolatos, félreértető,

és nem is azt mondom, hogy az, csak azt mondom,

félreértető nyilatotok során kellene, Tisztelettei, ezen kollégeimben mondjam, meghallgattam őket,

és talán megtehetnék ezt a teljesítés lépést irányomást.

No, hozzátevém azt is,

hogy ami elhangzott Magyarország kapcsán,

az az országgal szemben,

és egy legitim kormányval szemben,

tehát félreértető, valóban, hogy emeljelzések, kijelentések sorozataból, mind Orbán elnökkor,

mint a Fidesz különböző Európai Parlamenti képviselő részéről,

és abban egészen biztos vagyunk,

hogy nem én értettem félre,

sajnos ezt másokért tették félre,

és ez nagyon szerencsényű dolg,

hogyha a tapasztalapolitikusaink az

országot poszfélbe hozó félreérthető kijelentések sorát veszik az elmúlt időszakban, és úgy tűnik,

hogy ez még nem ért véd.

Abban is bólasztorom, jó jelzést látok,

hogy élmény úr azt mondja,

hogy a szociális fiatalgaság megteremtését látja azért itt legfontosabb feladatunknak,

megkünktünk, Boszkovést országnak.

Azért azt is szeretnénk megjelzni,

hogy ebben az esetben nyilván abban is egyetértünk,

hogy ennek a fejlődésnek egyik alapvető kérdése ott lesz, olyan elég lefektetés.

Magán és közbefektetés tudunk-e vonzani Magyarországon?

Talán azon is egyetértünk, hiszen,

mint volt miniszterelnök elég szerzettetett ezzel a problémával,

hogy a potenciális befektetők számára egy igazán nagy kérdés van.

Van-e stabilitás egy ország?

Ha felmerül akár a látszata is annak,

hogy egy ország stabilitással megkérdőjelezhető, az egészen biztos,

hogy nem javítja a befektetők befektetési szándékára,

nem javítja a munkahelypedent és a kapcsolatos helyetőségét,

és nem javítja a szociális piacgazdaság megteremtésével kapcsolatos nekikliségét.

Úgyhogy azt gondolom, hogy az a populizmus,

ami elszabadult ebben az országban,

oda azt olyan kámos.

És ha jól értelem,

akkor ön teljesen eredet ért azzal, hogy sem poszkommunizmusra,

sem populizmusra nincs szükség,

és mindenben kell tenni,

hogy az ilyen látszat is elkezdető.

Akkor én kicsit átfogalmaznám azt a kérdést,

hogy ezek alapján számíthatunk-e arra,

hogy eleve úr mondjuk az Európai Unió népárti vagy más megfelelő helyszínén,

rendezvényén el fogja azt mondani,