igazsagossag512K_Stream.wmv

A Törvények

Az, hogy mi az, hogy igazságosság,

azt egy társadalomnak az értékrendje határozza meg.

Egy velejék hazug társadalomban élünk véleményem szerint.

Nem mondjuk ki, hogy a rendszerváltás tulajdonképpen nem történt meg.

Hazudjuk a demokráciát.

Hát először is ugye kulcs szavam ez a párt, az a párt.

Hát ez tagkönyvszerűen ugyanaz a párt.

Tehát itt semmifajta lustrációra,

semmifajta vonal meghúzására nem került sor.

Ez az egyik dolog.

Ez a társaság lett a gazdasági haszon élvezője is, tehát mi ismét.

Mindig ők jönnek.

Hát az nem lehet.

Tulajdonképpen a hazugságot is el lehet adni igazságnak.

És ugyanakkor az igazságképviselőit is ki lehet kiáltani valamiféle ember és országrontó mumusnak.

Az, ami Magyarországon pillanatnyilag van.

Egyrészt a globalizmus miatt téves,

nem lehet igazságos ságot teremteni olyan nemzetközi transznacionális konglomerátumok keretében,

amelyek a maximális profit szempontjából alárendelik az életet a profitnak.

Másrészt nem lehet igazságos ságot teremteni úgy,

hogy az államot zsugorítom,

zsugorítom és gyakorlatilag az államnak,

mint közösségi szolgáltató intézménynek a felszámolását fogom végrehajtani.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy individuális alapon,

ugye a versenyképesség igazságoságában hiszek,

csak hogy a versenyképesség közelíti az embert vissza az állatvilághoz, a dzsungelhez.

Mert ugyanis a versenyképesség azt jelenti,

hogy a nyerő mindent visszaki meg veszített,

annak meg legfejebb marad a segély.

Nem lehet olyan Európai Ország, ahol gyerekek éheznek.

Nem Európai Ország az,

és nem lehet tagja az Uniónak egy olyan ország,

ahol idős emberek egyedül betegen vannak,

és senki az ajtót nem nyitja rájuk.

Nem lehet Európai Unió tagja egy olyan ország,

ahol ilyen mértékű igazságtalanságok, egyenlőtlenségek vannak.

Vannak, akik nagyon jól élnek, vannak,

akik nagyon rosszul élnek.

Ezt, mivel az Európai Unió csak szavakban szabályozza,

és nem törődik vele igazán.

Minden társadal külön-külön kell szabályoznia.

Tehát az, ami több évtizeden keresztül egyéni túlélésre alapozta az emberek többségének az életét,

hogy csak rosszabb ne legyen, ne szólj szám, nem fáj fejem,

majd csendesen meg majd elíszük,

hogy hát nekünk rosszabb,

de majd a gyerekünknek jobb.

Lentessék megnézni, ezekre ivatkoznak,

ezekre a reflexekre építenek most is.

Tehát akik annak idején eladták a nemzet javát és részesedtek bőséggel,

azok könnyen vigasztalgatják az embereket,

hogy majd a bőség kosarába ezt csak egyaránt vehetünk mindnyáján,

de az ember nagyon kételkedve fogadja ezt.

Mert akik erre biztatják a nemzetet, nem biztos,

hogy meg kell fontó jó,

hogy vehetnek-e egy kiló húst a vasárnapi ebédhez,

mint a társadalomnak egy jelentős hányan állok.

De az emberi méltóságból mégiscsak az következne,

hogy ne akárhogy is szépicsük,

de könnyű adományokból éljenek meg emberek vagy alkalomszerű ajándékokhoz jussanak,

hanem hogy rendszeresen tisztességes munkát végezhessenek,

legyen egy kiszámítható életmódjuk,

reggel a szülők elmehessenek dolgozni,

a gyerekek megtapasztalhassák azt,

hogy a szüleinek van tisztességes munkahelye,

ahova be vannak jelentve, ahonnan társadalombiztosítással jogosultak,

ahonnan majd nyugdíjra lesznek jogosultak, kapnak

tisztességes fizetést, amiből a család normálisan meg tud élni.

Tehát erre van szükség, hogy így mondjam,

struktúrális átalakításokra az igazságosság javára és érdekében,

és nem kizárólag karitász tevékenységre.

Itt nemzedékeket, társadalmi csoportokat ugrasztanak egymásnak.

Tehát az mélységesen igazságtalan,

hogy a nyugdíjasokat szembefordítják az aktívakkal,

a fiatalokat, az idősekkel, a vidéken élőt, a városiakkal,

ezek mind-mind egyszélet szolgálnak,

hogy valakik a hatalmat megszerezzék, hogy megtartsák.

Tehát az a nagy problémája ennek a világnak,

megpróbálnak Magyarországot is igen nagy utánérzéssel és mechanikus másolással megvalósítani,

hogy ez tulajdonképpen az állatvilág felé visszaveti az embereket,

ahol mindig megvannak, hogy kinyertes,

és mindig megvannak a zsákmányálatok,

és nem lehet változtatni a dolgon,

hol ott az igazságoság éppen arról szól, hogy teljesítmény,

tehetség olyasfajta összefüggések alapján,

ami a szolidaritásból következik,

például versenyképességi szempontból a gyerek nem versenyképes,

akkor ugye a gyerek nem kellene viszi a pénzt, majd amikor hozza,

az nagyon messze van.

Az öreg már nem versenyképes,

ugye akkor természetesen őket akár ki is lehette tenni egy magas hegyre.

A betegember legalábbis átmenetileg nem versenyképes,

akkor ővel mi legyen.

És nem egyformán helyen lakunk, például,

hogy olyan ember nem versenyképes,

akkor olyan helyen lakik,

ahová nem érdemes üzletileg vasutat vinni,

nem érdemes postát fenntartani, iskolát fenntartani, kórházat fenntartani, stb.

stb.

És akkor kiderül, hogy az emberek többsége abszolút versenyképtelen,

vagyis az igazságosság szempontjából ők nagyon hátrányos helyzetűek.

Most, ugye, hogy jörek a beszólítások, tudjuk,

hogy több százzel ember megint a munkáját a kaoszt meg elveszti, vagy több százezer, vagy egymillió,

vásfél millió szegény ember, nyugdíjas,

vagy munkanélküli nagyon meg fogja szenvedni a magasabb gázárat,

vagy a magasabb áfát,

vagy a magasabb élelmiszerárat.

Ezt is tulajdonképpen tiltakozunk, hogyha minket érint,

és nagyon nem érkezik minket,

hogyha szabolcs vegyébe valaki éhezik, vagy valaki fázik.

Tehát a Magyarországon a szolidaritás,

ami kötődne egyfajta igazságérzethez,

nem nagyon van meg.

Igazság-e vajon, hogy azokkal akarják megfizettetni az elherdált, ellopott milliárdokat,

akik erről egyáltalán nem tehetnek,

és akik kezdetek óta kívánták,

követelték mondjuk a demokrácia jegyében,

hogy ezekről a pénzekről egészen pontos kimutatás készüljön.

Ha ez nem történik meg,

nem lehet ötről a hatra lépni,

és nem lehet áldozatot kívánni egy másik embertől, aki nem tudja,

hogy miért hozzon áldozatot.

Hát

szóval azt nem lehet megtenni,

tehát ez az ember igazságérzetét egy kicsit birizgálja, hogy ugyanazok,

akik az országot egyszer ellopták 40 év alatt,

villányosan ellopták még egyszer.

Az igazságosság tehát egy nagyon bonyolult kritérium,

és közösség nélkül nem is megvalósítható.

Nem véletlen, ahogy a demokrácia nemzeti államhoz,

a nemzeti állam demokratikus berendezéséhez tartozik,

úgy az igazságosság is.

Mert csak a szolidaritás elve alapján,

vagy azon keresztjén elve alapján lehet egy társadalomba igazságot tenni, egymás terhét hordozzátok.

Tehát az igazságosság erkölcsi normarendszer is.

Egy olyan társadalom, ahol megfelszámolják az erkölcsöket, az értékeket,

nem véletlenül érdetnek itt egyesek értékmentes iskolát, meg nevelést, meg egyebeket.

És az a társadalom megint közelít az állatvilághoz,

mert ott sincs erkölcs.

Ott is az ösztön vezérelte,

és az erőviszonyok dominálta viszonyok alapján alakul ki az,

hogy ki lesz zsákmányállat, ki lesz más.

Ebben a dzsungelben, ebben a vadonban az erősebb törvénye uralkodik.

Nem az igazságosság, nem a társadalmi megállapodás törvényei uralkodik,

hanem az erősebb, a hatalmasabb,

az erőszak törvénye uralkodik.

Aki erősebb, vagy ravaszabb, vagy ügyesebb,

vagy jobb helyre született,

vagy jobbak a kapcsolatai,

az magának a társadalmi javakból többet tud elvenni,

mint aki nem ilyen helyre,

aki az ellenkező csapatban van.

Itt

volt az egy csodálatos ember, Bléz Pászkál,

akiről nagyon keveset beszélünk,

aki egyszerre volt tudós,

és egyszerre volt teológus.

Ő mondta azt, hogy az a baj a világban,

hogy az erő nem igazságos,

és az igazságnak nincs eleje.

Tehát valamit csinálni kellene,

vagy az erőt kell igazságossá tenni,

vagy pedig az igazságosságot erősség.

Föl kell ébredni a magyar társadalomnak.

Egyfelől abban a szempontból,

hogy nem kell mindent őről várni,

tehát az önszervező társadalomnak meg kell születni Magyarországon, hogy megvédjük magunkat,

és ennek nyoma sincs Magyarországon.

Majd minden nyoma sincs.

Az igazságoságnak, vagy az igazságnak vannak egyszerűen olyan feltételei,

amelyet meg kell teremteni.

Tehát ezt ki kell küzdeni.

No, hát ami fontos volna,

az valóban a dialógus,

de hát a dialógusnak vannak feltételei.

Úgyhogy bizonyos alaphelyzetet meg kell teremteni.

Elsősorban talán annyit, hogy a gyalázatra merjük kimondani,

hogy gyalázat akkor is,

hogyha nem azt a politikai oldalt képviseljük,

illetve ami még nagyobb bátorság, akkor is,

ha azt a politikai oldalt képviseljük.

Párpolitikai szempontoktól függetlenül, függetlenül attól,

hogy valaki szocialista szavazó, Fidesz szavazó, vagy hova tartozik,

akkor amikor a voksát le kell adni,

belülről kívánja azt, hogy az embertársainak jó legyen.

Ugyanúgy, mint ahogy kívánja azt,

hogy saját magának és a gyerekeinek jó legyen.

Csak nem szabad őket megvezetni,

nem szabad gyűlöletre sarkalni és szítani,

hanem ezt az erkölcsösség,

az igazságoságra való vágyakozás,

a szeretet és az embertársa iránti felelősség érzését kell felkelteni az emberekben,

a különböző civil szervezetekben,

kezdeményezni kell és sürgetni minél több civil szervezet,

vagy egyszerűen társaságnak a létrehozását, akik megszólalnak.

Mert hogy meg kell szólalni,

meg kell fogalmazni ezeket az igényeket,

hogy szeretnénk igazságosabb társadalmat.

De nem tudom elveszíteni

azt a reményt, hogyha abszolút igazságoságot nem is tudunk teremteni,

mert tökéletlen emberkék vagyunk,

de legalább törekedni rá, hölgyeim és uraim, politikusok, munkások, parasztok,

mindenki a maga életének a pici területén,

legalább törekedni kötelező lenne.

És el kell kezdeni próbálni egyfajta reformkori szellemet,

hogy mondjam, lépehozni és terjeszteni.

Annak idején a kölcsejjék öt ember kezdte el,

és húsz év alatt az egész országot áthatotta a reformkor szelleme.

Ha most elkezdi öt ember,

akkor öt év múlva lehet,

hogy kialkul egy új reformkori szellem,

ami arra kényszeríti a politikai vedetőket,

hogy igenis törődjenek például az igazságoság kérdéssel.

És azok, akik ma a hazugságot és az igazságtalanságot szolgálják,

ideig, óráig lehet, hogy jól érnek,

de hosszú távon biztos nem.

Eszembejött egy régi öreg papnak a mondása még az átkosról mondta, a diktatúra ideiről,

hogy vannak abban a rendszerben,

akik jól fekszenek és rosszul alszanak, és vannak,

akik rosszul fekszenek és jól alszanak.

Én bízom abban, hogy akik most rosszul fekszenek és jól alszanak,

mégis náluk van a jövő.