Schmitt_Eletminoseg_2007_03_03.wmv

A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS

KÖZÖN A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS KÖZÖN A TORONTOS KÖZÖN

A TORONTOS KÖZÖN pillanatában 68,5 év,

ugyanez az európai átlagban 74 év és 8 hónap.

Mők egy kicsit jobban állnak,

de ők is rövidebben élnek, mint európai kollégáik.

Az élők pedig betegek.

Mennyi korai elhalálozásról hallunk?

Rövid az egészséges élettartam,

tehát ezen belül 40-45 évnél többet nem mondhatunk,

hogy teljesen egészségesek voltunk.

Keringési, légzési halálok, cukorbetegségek száma,

csontritkulás, gerincdeformálás, mozgásszervé, daganatos betegségek, pszichés,

személyi zavarok és a káros szenvedélyek, amik Magyarország lakosságára, fiataloktól,

akik a droggal barátkoznak, az idősek,

akik alkohol vagy nikotint élveznek.

Nos, hát, hogy így mondjam,

áll nagyon sok az ilyen irányú betegek.

Amíg Magyarországon ezek az adatok igazak.

És ezt hozzá kell vegyük,

hogy a lakosságnak hivatalos statisztika szerint,

kórházi és egészségügyi statisztikák szerint, mintegy 13%-a depressziós, reményt vesztett,

plusz azt a sokkoló tényt, hogy Magyarország lakosságának,

a 10 millió embernek mindegy egyharmada él létminimum alatt,

vagyis egészségének fenntartására és javítására egyáltalán nem tud költeni,

a mostani egészségügyi reformoknál sokkal átgondoltabb és felelősebb programot kell kidolgozni.

Az egészség nem csupán a betegség hiánya,

mondja az egészségügyi világszervezet,

így szól az ő meghatározásuk,

az egészség a teljes és magasfokú testi,

szellemi és szociális jólét állapotát jelenti,

mely alapvető emberi jog,

nem egyszerűen a betegségek és fogyatékosságok hiánya.

Az egészség azonban senkinek sem jár a csupán ezen az említett állampolgári jogon.

Azért mindenkinek rendszeresen és aktívan cselekednie kell.

Mire gondolok?

Hát ilyen egyszerű dolgokra, amit természetesenek veszünk,

csak éppen nem tartjuk be, optimális táplálkozás, rendszeres testmozgás,

a káros szenvedélyek kerülése,

kulturált pihenés és kikapcsolódás megteremtése,

és persze mindehhez egyfajta pozitív szellemi beállítottság.

Ezt úgy szokták összességével nevezni, hogy egészségtudatos életmód.

Kérem, készülésem során találtam egy 800 éves verset.

Ennél már messzebb szinte az írásbeliség sem vezethet.

Arnoldus Villanova írja 1235-be,

akkor született és írt, hogy 70 évig, tehát elmondhatta magáról,

hogy abban az időben hosszú évig élt.

Ez egy versike.

Elves te magadtól minden súlyos gondod, hidd el,

hogy sokat árt szertelen haragod, mértékletesen éj borral, étkeddel,

így lészen hasznosabb, amit bévesz, hidd el.

Mihelyt jebéd lesz, járni, kelni, kej fel, ha szerét teheted,

déli álmot hagyd el,

vizeleted nálad ne szorongasd, úgy igyekezzél, hogy ezeket megtarthasd,

hogy sok esztendőre napjaidat nyújthasd.

Nos, ugorjunk inkább 800 évet előre, és megállapítsatjuk,

hogy a jelenlegi kormány korlátot, ha tetszik képletes,

vasfüggönt húzott az emberek és az egészség közé azáltal,

hogy vizidíjat, kórházdíjat, napidíjat vezetett be,

drasztikusan emelte a gyógyszerek árát,

kórházi ágyakat épít le,

és kórházakat zár be.

Kérem, ne lepődjenek meg,

hogy második témának még nem a pénzt hozom, már talán kérzik, és a pénz, és a pénz,

arra még várni kell.

Második témaként én úgy gondolom,

hogy az érzelmi életünket,

a lelki dolgokat kell, hogy felsoroljuk, olyan lelki dolgokat, mint a szeretet, a szerelem,

a hit, az identitástudat, a családi kapcsolataink, barátság, a bizalom, biztonságérzet,

a félelem nélkül élet,

az önbecsülés és a méltóság.

Bizonyára önök is tudnának még ehhez a szép,

fenkült sorhoz még hozzátenni.

Az emberi létezés alapvető célja, az emberi funkcióknak, az erkölcsnek, az erényeknek,

azaz a belső aspirációknak a lehető legteljesek gyakorlása.

Nagyon fontos tehát, hogy értelmes életet éljünk,

keressük az élet értelmét,

legyenek pozitív élet céljaink és ehhez hasonló emberi kapcsolataink.

Einstein, aki igazán eredményesen kutatta a világ dolgait, azt mondta egyszer, az a fantasztikus,

hogy a világnak bizonyára van valami értelme, majd hozzátette,

csak még nem jöttem rá, hogy mi az.

Az ember elsősorban lelkileg éli meg mindennapjait,

adott napra vagy időszakra vonatkozó boldogság vagy boldogtalanság érzését.

Egy biztos, hogy a vagyoni gazdagodást,

gazdasági sikereket hajszoló ember az úgynevezett jóléti spirál tartja szem előtt,

nem fog időt vesztegetni kapcsolatuk ápolására, bizalomkötelékek erősítésére,

különösen olyanokért a nem,

ami hasznok nem hoz számára.

Valószínűleg előbb-utóbb mindene meg lesz, sőt több is, mint kéne,

csak a lelki boldogsága nem.

Hölgyeim és uraim, van a Himalájában egy kis ország, úgy hívják, hogy Bután,

ahol a király előírta, mindegy 30 éve,

hogy nem nemzeti összterméket,

hanem nemzeti összboldogságot kell mérni,

és azt kell gyarapítani.

Ő a boldogság négy tételét az alábbiakban írta elő, egészség,

erkölcsés etika, környezet, és anyagi gyarapodás.

Nem ártaná Magyarországon is mérni a bruttó nemzeti boldogságot,

különösen annak erkölcsés etikai vonatkozásait.

Érdemes megemlíteni,

hogy a vallás gyakorlás minden életműnösségi változó esetében jobb testi

és lelki egészséggel jár előtt.

Érdekes és tény, statisztikai adat,

hogy a vallás gyakorlók az országos átlaghoz képest 42%-kal kevesebbet betegek,

43%-kal kevesebbet cigarettáznak.

Ne feledkezzük el, kérem,

az országban szinte mindenhol jelenlévő idegességről,

az ellenséges érzületekről, a fagyos közönyről, a kedélytelenségről,

ami a magyar társadalmat jellemzi.

A feltétlen és azonnali kezelése szoruló lelki veteg száma egyesre szerint több százezer,

bizonyos statisztikák szerint eléri az egymillió.

Tehát a mai magyar nemzetben 1 millió 400 ezer depressziós kezelteről beszélnek.

Hát ehhez az is hozzájárul,

hogy az alkoholistákat is depressziósnak kezelik,

mert az 20 több pontot ad az egészségre,

és a kórházak inkább azt mondják a részegre, hogy depressziós,

és akkor ez mindegy 400 ezer emberrel megemeli a depressziósok számat,

és csökkent az alkoholistákét,

de ez nem változtat a lénegem.

Egy tavaly évvégén készült Európai Uniós kimutatás

szerint az észtek az Európai Unió legoptimistább nemzete,

és a magyarok messze a legpesszimistább nemzete.

Az élekminőségi és lelkiegészséggel kapcsolatban dr.

Hódi Sándor,

pszichológus professzor szerint mindannyiunk lelkiegészségűs egyensúlya veszélyben forog.

Ha fiatalnak, szépnek, okosnak és sikeresnek gondoljuk magunkat, hamar rájövünk, hogy ami hiányzik,

az a lélek harmoniája.

A társadalom, amelyben élünk,

és amelyben olyan szívesen mondjuk, hogy rohamosan fejlődik,

leginkább egy nagy bolondokházára emlékeztet.

Ezt még mindig ő mondta, nem én.

Nem véletlenül mondta Zygmunt Freud,

hogy előbb-utóbb mindenki a pácián sem lesz.

A következő meghatározó szempont az életminőséggel kapcsolatban a bennünket körülvévő környezet,

amiről Illé Zoltán barátom majd bővebben fog beszélni, a levegő,

az ivóvíz, a talaj, az élelmiszerek tisztasága,

a zajmentes esztétikus környezet.

Természetesen különbözik a városi és vidéki ember esetében.

Köztudott, ismerős,

hogy a legnagyobb kihívás hosszú távon az emberiség számára az úgynevezett fenntartható fejlődés.

Szélebbösebb értelmete persze beszélhetünk az ország természeti,

tárgyi és szellemi környezetéről.

A bennünket körülvévő szeméthegyek,

a tervezés nélkül burjánzó városok, az elhanyagolt utcák,

koszos utcák és utak, a lakótelepek állapota,

a gondozatlan pusztulása ítért erdők és parkok,

a mindenhol jelenlévő vandalizmus és igénytelenség nagyon szomorú képet mutat.

A globális erőfeszítéshez a legkisebb környezetű gosztus és cselekedet is fontos,

ezért ne becsüljük le a saját kis akcióinknak,

kis cselekedeteinknek a jelentőségét.

Ahogy a magyar ember mondja,

legalább a saját házunk táján söpörjünk gondosan.

A japánok elhatározták, hogy amíg a fogukat mossák,

addig elzárják a vízcsapot.

Ezt ajánlom szíves figyelmükbe, lehet,

hogy sokan így gyakorolnak,

de a 80 millió japán ezáltal napi 5 liter ivóvizet takarított meg,

mérték a hatást, mindenkinek kötelező volt,

hát ehhez elég nagy propagandát fejtettek ki.

80 milliószor 5 liter ivóvíz, kérem szépen, egy olyan országban,

ahol egyáltalán nagyon nehéz az ivóvíz pótlása, fantasztikus eredményt hozott.

Egy kicsit mindenki maga hozzájárult a környezete szépségéhez és védelméhez.

Egy érdekes tanulmányt olvastam, amibe azt kutatja,

hogy az ember mekkora úgynevezett ökológiai lábnyomot hagy maga után.

Lábnyom nyilván az életmódunk hatással van a bennünket körülvévő természetre.

A kutatók úgy számoltak,

hogy mindehez egyfajta földterület kell.

Kell egy földterület, ahol megtermelem a gabonát, amit elfogyasztok.

Kell egy földterület, ahol megtermelem,

illetve egy legelő terület,

ahol megtermelem a húst.

Kell egy akkora erdő terület,

ahol az általam elfogyasztott papír és fa pótlódik.

Kell egy olyan terület, ahol élek,

és kell egy olyan terület,

egy olyan erdő terület,

ami az általam elfogyasztott energiafogyasztással arányos széndioxidot képes feldolgozni.

Nos, egy emberre, 6 milliárd emberre 2,2 hektár jutna.

Ezzel szemben egy átlagos európai,

egy nyugat-európai ember ökológiai lábnyoma, footprint 5 hektár,

az amerikai pedig 9,6.

Mindez azt mutatja, hogy természeti lehetőségeink köz képest nagyon nagy lábon élünk.

Kérem, ne felejtsük el, hogy a földet, ahol élünk,

nem csak őseinktől örököltük,

hanem utódóinktól is kölcsönözzük.

Nos, anyagi helyzet.

A gazdasági jólétünk is meghatározó kétségtelen,

amikor az életminőségéről beszélünk.

Bár, Johnson elnök már 1964-ben azt mondta,

céljaink elérését nem mérhetjük a bankszámlák nagyságával,

csak az emberek életminőségének javulásával.

A hedonista fogyasztói lelkiállapot nem jár jobb életminőséggel, sőt,

állandó elégedetlenséget szülhet,

ha mindig a meglévőnél nagyobbra, drágábbra,

modernebbre vágyunk és hajlamosak vagyunk a megszerzett dolgainkat megugni.

Egy friss jelentés szerint az Európai Unió a huszonhetek Európájában az állampolgárok elégedettsége,

az életük minőségével szoros összefüggésben van a jövedelem szintjükkel.

Sőt, azzal a szinttel is,

amit a saját országukban,

mint GDP-nek a GDP mértékével.

Elszomorító nagyszámban élnek ezzel szemben Magyarországon,

akárhol is vagyunk az átlagban,

nem vagyunk valami fényes helyen,

hogy hazánkban nagyon nagy számban élnek az emberek szegénységi küsszöb alatt.

Különösen nagycsaládosok, idősebb nyugdíjasok,

életminőségét negatíven befolyásoló tényező,

a teljes hiánya az anyagi tartalékoknak és az anyagi kilátástalanság.

Hát itt most említhetném régi és új kormányok erőfeszítéseit, kérem, de nem minősítem,

mert arra nekem nincs időm.

Diákhitelrendszer, családtámogatás, szociális gondoskodás, nyugdíjkarbantartás,

egészségügyi és gyógyszer árak, gyógyszerkiadások, energia árak, fékentartása, inflációs spirál.

Hát ezek a kérdéskörök ide tartoznak.

Önökre bízom, hogy megítéljék,

hogy ki hogyan kezelte vagy kezeli ezeket a kérdéseket.

És ide tartozik természetesen a munka is.

A munka, amely nagy sójjal bír az életünk minőségében,

hiszen abban megegyezhetünk, hogyha van munkánk,

az nem csak megfelelő jövedelmet biztosít számunkra, társadalmi kapcsolatokat,

nagyobb önbecsülést és jobb minőségi életet is jelent.

Ebből a szempontból a kormány legutóbbi intézkedései,

az áremelések, az adóterhek növelése, elvonások,

a kis- és középvállalkozókra nehezedő terhek révén növekvő munkanéküliség korlátot,

ha úgy tetszik szimbolikus értelemben,

vasfüggönyt emelt az életminőség és az emberek közé.

Egy következő téma vitathatatlan.

Életünk minőségét a bennünket körülvévő kultúra is meghatározza.

Kezdve neveltetésünktől, az oktatás különböző számunkra elérhető és hozzánk eljutó szintjéig.

Sokak számára a kultúra léte vagy nem lőte az életminőség alfája és omegája.

Ahogy mondani szokták, a kultúra a művészet hét ágának,

a múzsájának áldása nélkül nem élhetünk teljes életet.

Sajnálatos, hogy a kormány korlátot, egyfajta vasfüggönyt,

hát nem leszek annyira durva,

korlátot állított a fiatalok és az életminőség és a tanulás közé azáltal,

hogy bevezette a tandíjat.

A kormány ezzel elveszi a jobb élet és a jobb jövő lehetőségi tehetséges fiataloktól,

hiszen mostantól már nem a tehetség és szorgalom,

valam a szünlők anyagi helyzete határozza meg a továbbtanulást.

Kondor Katalin-t idézem,

aki egy nagyon szép levelet írt és amit a honlapunkon megtalálhatnak,

ajánlom szíves figyelmükben, beszél a kultúráról.

Idézem, hogyan beszélhetnénk életminőségről egy olyan országban,

ahol megszámlálhatatlan csatornából és hullámoszon ömlik ránk a mocsok, álsztárok dáridója zajlik,

közben pedig az erre hivatott köztévéknek

és rádióknak nincs pénze színházi és hangverseny közvetítésekre.

A különböző alaj az úgynevezett ficséget, testi harmoniát, higiéniát,

helyes táplálkozást és általában a mozgásgazdag egészséges életformát, rendszeres sportolást,

mint az életöröm egyik forrását.

Ezzel szemben a magyar valóság.

A magyar férfiak és nők a felmérési adatok szerint 20-22 százalékban

vesznek részt legalább heti egyszer rekreációsportelékenységben.

Ami ennél is rosszabb,

hogy heti két alkalommal már csak 9 százalék az egész magyar lakóság.

Nem minden tizedik, hanem még ennél is rosszabb adat sportol rendszeresen.

Az iskolai tanulók, és ez a legrosszabb adat,

az iskolai tanulók 80 százaléka kizárólag a testnevelési órákon vesz részt,

tanórán kívül nem sportol semmit.

Gazdasági szempontból is síralmas a helyzet, a költségvetés, a jelenlegi költségvetés,

az állami költségvetés 0,2 százalékát fordítják.

Az életminőséget, az egészséget,

a fiatalok nevelését jelentősen befolyásoló ügyre,

mint a sport és egészséges életmód.

Ez az aránya fejlett Európai Uniós országok esetében 1,5 százalék.

Tehát 5-8 szorosa, nem beszélve azokról a költségvetések közötti differenciáról is.

Az Európai Unióban minden harmadik embernek van valamilyen köze a sporthoz,

ez Magyarországon minden kilencedik.

Az iskolai testnevelés szervezetlensége, az elhanyagolt,

lerobbant sportlétesítmények, a drága sportszerek,

az eladósodott sportegyesületek és szövetségek,

a lakóság fizikai passzivitása,

a tudatos személyletformálás teljes hiánya éles ellentétben

áll a kirakadban a világanak mutatott sportnemzeti imással.

Szokták mondani, a történelem az élet tanítómestere, hisztoriát Magisztravitéi.

A trianoni tragédia után Betlehed István kormányzó bejelentette,

hogy Magyarországot csak gondos jellemneveléssel, akaraterős,

edzett fiatalok képzésével lehet alpra állítani.

A cél megvalósítása első számú eszközeként a testnevelést jelölte meg a kormány.

1921-et írtunk,

testnevelésé szóló törvény megvalósítását Klebersberg Kunó vallás

és közoktatásügyi miniszterre bízták.

Valószínűleg őrá gondolt Szent Györgyi Albert professzor, amikor azt mondta,

egy ország jelene a kormányfő,

az ország jövője a kultuszminiszter kezében van.

Végül, pöldjeim és uraim,

de nem utolsó sorban szeretnék foglalkozni a életminőség jogi és politikai vonatkozásával.

Ezt nem fogom nagyon kifejteni.

Ezzel együtt köztudott nem mindegy számunkra a demokrácia, a jogállamosság, az alkotmányosság,

illetve szabadság léte vagy hiánya.

Befolyásolja a közérzetünket, konkrétan befolyásolja az életünk minőségét,

hogy gyakorolhatjuk alapvető emberi jogainkat,

hogy legyenek azok szabadságjogok,

kollektív vagy kisebbségi jogok, vagy nem gyakorolhatjuk.

Ma már kétszer vagy háromszor is említettem a képzeletbeli vasfüggönyt,

vagyis azt a korlátot az emberek és az életminőség között.

Nos, ez a korlát itt is leereszkedni látszik,

gondoljunk csak az elmúlt néhány nap történéseire.

Mint látható tehát, az életminőség akárcsak a boldogság,

nehezen meghatározható összetett fogalom,

amelyeket nagyon nehéz mérni,

ennek ellenére velük életünk minden napján,

szinte minden órájában szembesülünk.

Utaltam már rá,

hogy szinte mindenhol a világon az emberek életminőségét igyekeznek a kormányok javítani.

Ez a törekvés Magyarországi jelenleg nem tapasztalható.

Valószínűleg az említett butáni király elégtelent adna

a kormánynak a magyar nemzeti bruttó összboldogságra,

de hát addig még várnunk kell,

amíg ő jön ide osztályozni.

Véleményem szerint előbb fognak a magyar emberek ítélkezni a saját életükkel kapcsolatos elvárásaik

és a kormány által kínált lehetőségek közötti óriási szakadék miatt.

Köszönöm szépen figyelmüket!