Selmeczi_Eletminoseg_2007_03_03.wmv

Tisztelt Alma Asszony elnök úr, kedves barátaim,

szép jó napot kívánok mindenkinek!

Amit azt a kis filmben is elmondtam,

hogyha nekem azt mondja valaki, hogy életminőség,

akkor nekem rögtön az ugrik, vagy boldogság.

Természetesen a boldogság az mindenkinél egy egyéni életérzés.

Köszönöm,

hogy az Európai Unió 25 tagországában készítettek egy felmérést,

hogy vajon mennyire elégedettek az emberek az életükkel.

Hát igen, Magyarország a végén kullog egészen pontosan utolsó előtti ebben a sorban,

tehát Magyarországon a legkevesebb azon embereknek a száma,

akik elégedettek az életükkel.

Amikor feltesszük a kérdést,

hogy mégis mi kell a boldogsághoz,

mi kell a minőségi élethez,

akkor szterotípiák ugranak be, egészség, család, munka,

de ezek a szterotípiák ugye igazak.

Ezek az alapvető értékek, sőt, ezek a konzervatív,

polgári oldal alapvető értékei.

A barátaim egyébként mindig azt szokták mondani,

hogy csak egészség legyen és térerő.

Ugye van egy együttes,

akinek van egy ilyen száma.

Na de hát komolyra fordítva a szót, miközben felnövünk,

mindenképpen kialakul egy kép magában,

hogy mit szeretne elérni, hogyha nagy lesz.

Hogyan fog élni?

Ugye család, gyerekek, pénz, barátok, hírnév, siker, minden.

Az egyik alapvető értékünk tehát az,

hogy jó munkánk legyen, biztonságos munkánk legyen, magas fizetéssel.

És szeressük, amit csinálunk, értelmes feladatot végezzünk.

Hát nézzük, hogy mit mond erről az Euró Barométer következő felmérése,

melyben azt a kérdést teszik fel,

hogy milyen a munkahelyel való megelégedettség.

Hát sajnos itt is az utolsó előtti helyet foglaljuk el,

pedig ugye a munkahelyel,

a munkánkkal való elégedettség,

az egy nagyon fajsúlyos kérdés.

Nem elegendő önmagában az, hogy legyen munkahelyünk.

Nagyon fontos, hogy az a feladat,

amivel meg vagyunk bízva, azt szeressük.

Úgy érezzük, hogy ez a feladat, amit csinálunk, ez nagyon fontos,

mert akkor azt érezzük, ha fontos,

amit csinálunk a közösségnek,

akkor mi is fontosak vagyunk,

tehát én is fontos vagyok a közösségnek.

Tehát a munkánk kívül a feladatnak a súlyi,

a fontossága szerintem egy életménység növelő tényező.

Ugye mondtam az előbb is, hogy egészen elvorzasztó,

hogy Magyarországon egymillió ember ébredt fel szoronganak attól, hogy lesz-e munkájuk,

miből fogják eltartani a családjukat,

hogy fogják kifizetni a számlákat.

Az biztos, hogy életminőségről csak akkor beszélhetünk,

hogyha van egy bizonyos egzisztenciális szint.

Hogyha nem kell arról gondolkodnunk, hogy Uramisten, hogy fogunk megélni,

ugye ha nincs lépbiztonság,

akkor nagyon nehezen tudunk beszélni minőségi életről.

Hogyha valakinek nincs jövedelme,

akkor nagyon nehezen beszélhetünk arról, hogy egészségesen táplálkozzon, hogy sportoljon,

hogy hogyan töltse el a szabad idejét.

A kifizetetlen csekkek mellől nagyon kesedlen gondolnak arra,

hogy milyen is lehet a minőségi élet.

A következő felmérésen egyébként azt láthatjuk,

hogy mennyire biztos a megkérdezett abban,

hogy a következő hónapokban megmarad-e a munkahelye.

A magyarok ebben rendkívül bizonytalanok,

szintén az utolsó előtti helyet foglaljuk el itt a 25-ös listán.

Ezen is változtatni kellene.

De hogyha van egy bizonyos ezisztenciánk, akkor az egészség, az életminőség,

az életszínvonal az már messze, nem csak pénzkérdés.

Sokan hiszik azt persze,

hogy ha pénzed van,

akkor ugye van mindened.

Ez nem igaz.

Ugye a házasságok és a kapcsolatok nagy része pontosan ebben megy tönkre.

Az ilyen életfelfogás miatt megy tönkre.

Belekerülnek a mókuskerékbe, egyre több mindent szeretnének,

egyre több pénzt kell,

egyre kevesebbet vannak otthon, egyre feszültebbek ki, agresszívabbaká válnak.

Nem beszélnek a társukkal, feleséggel, férjel,

nem beszélnek a gyerekekkel.

Egyre nagyobb a hajsza a pénz után.

Egyébként egy francia vígjáték jut az eszembe erről,

ugye az volt a címe,

hogy sok pénznél jobb a több.

Hát találó volt a cím.

Pedig a társ, a házastárs, a gyerek,

a gyerekek a másik nagyon fontos érték, melytől boldogok, kiegyensúlyozottak lehetünk,

melytől minőség életet élhetünk.

A nőtlen férfiak figyelem.

A Soténak van egy új elemzése a Magatartástudományi Intézet hozta a nyilvánosságra,

mely szerint a feleség védő faktor.

Aki nős, és úgy érzi, ez komoly,

aki nős és úgy érzi,

hogy nehéz helyzetben száníthat a feleségére,

az ötször kisebb valószínűséggel hal meg, mint az egyedülállók.

És akkor nézzük a KSH egyik elemzését, mely ugyanez bizonyítja, mely szerint, ha van társunk,

sokkal jobb a mentális állapotunk.

A kék kockák mutatják azt,

hogy mit válaszol valaki, hogyha nincs társaj,

és a piros kockák mutatják azt, hogyha valaki családban, házassájban, jó kapcsolatban él.

Ugye, ha van társunk, ha szeretve vagyunk, hogyha mi szeretünk,

akkor minden sokkal könnyebb.

Akkor ugye az ember könnyen diétázik,

könnyebben él egészségesebb életet,

akkor nagyon boldogan kimegyek futni, boldogan sportolok,

akkor valahogy minden könnyebb.

Akkor minden szebb.

Akkor igen, minőségű életet lehet élni.

Hogyha van társunk, szeretünk és szeretve vagyunk,

akkor nagyon könnyen magunk mögött hagyjuk a káros szenvedéjeinket, sőt,

szerintem nincs is igazából lehetőségük arra,

hogy kialakuljanak ezek a káros szenvedélyek.

Bizonyára mindenki ismeri az alábi Tamási Áron idézetet.

Azért vagyunk a világon,

hogy valahol otthon legyünk benne.

Az író feleségének tenetésén az idézet így folytatódott.

És az otthon a másik ember.

Hát, kedves barátaim, én érdeklődve figyelem az úgynevezett szingli kérdést.

Úgy tűnik, hogy el akarják velünk hitetni,

hogy ez egy nagyon divatos dolog.

És ez egy nagyon sikeres dolog.

Ilyen a világ, ez a jó.

Viszont számos ismerősöm van, aki bár szingli, egyedül él, elvált, elmondja,

hogy nem tudatosan választotta az egyedül létet, a szingliséget.

Az az igazság, hogy ő is szeretne valakit találni.

De hát olyan nehéz manapság.

Azt mondják nekem a második perc után,

hogy de hát mutass egy jó férfira.

Mutass rá, vagy mondd meg nekem,

hogy hol lehet manapság megismerkedni, kapcsolatot légesíteni,

vagy hogyha egy férfival bonyolódik az ember ilyen beszélgetésben, ugyanezt kérdezi,

hogy hát mutass nekem egy jó nőt,

akiben meg lehet bízni.

Hol találok?

Hol találom meg a társamat?

Hát persze, biztos nehezebb manapság,

de ne adjuk fel,

megvan mindenkinek a párja valahol,

és ne higgyük el azt,

amit a média sugal,

hogy manapság milyen nagyszerű és divatos dolog szinglinek lenni.

A másik divatos felvetés, amivel találkozni szoktam,

ez a kérdés úgy hangzik,

hogy gyerek vagy karrier?

Amióta megszületett a kislányom nekem is állandóan ezt a kérdést teszik fel,

hogy hát most hogy lehet a kettőt összeegyeztetni.

Szerintem rossz a kérdésfeltevés.

Gondoljunk csak bele, hogy a nők nagy többsége meg tudja oldani azt,

hogy van gyerek, család, háztartás,

és mellette sikere van a munkában,

és szereti a munkáját, szereti a feladatát.

A kettő szerintem kiegészíti egymást,

sőt fel is erősíti,

meg is erősíti egymást ez a kettő.

Szerintem csak az az egy kérdés,

hogy az élet adott szakaszában hol van a hangsúly.

Szóval ezek sztereotípiák, mint mondtam, család, sikerszeretet, hit,

de mégiscsak igazak, és mégiscsak alapértékek.

Ha térjek ki még röviden két területre,

az egyik a sport,

a másod az érkezés.

Költséges a konditerem?

Drágák a sportszúcok?

Ugye ezt szokták mondani.

Hát én azt mondom,

hogy elég egy pár futócipő,

elég egy meggyötört melegítő,

és ki lehet menni futni.

A futás az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb sport.

Én jó magam tíz perccel kezdtem, azt hittem belehalók,

aztán rövid idő után nagyon könnyen körbefutottam már a Margit szigetet, csak azért mondom,

hogy ne adják föl, mozogjanak, sportoljanak, sohasem később elkezdeni.

Jó, és egyébként hallottam a napokban egy felmérés,

mely szerint átlagosan öt órát, naponta,

öt órát ülünk a tévé előtt.

Tehát én azt hiszem,

hogy ez az adat elképesztő és magáért beszél.

Az egészséges étkezés.

Ugye Magyarországon az elhízás népbetegség,

és egyre nagyobb méreteket ölt.

A legtöbb betegség okatúj ső, ugye, főorvos úr.

És nagyon sok múlik rajtunk háziasszonyokon,

nagyon sok múlik azon,

hogy már a pici gyerekeket hogyan etetjük,

és milyen példával szolgálunk mi is magunk.

Mert hogy az elhízás gyökere az sokszor a gyerekkorban keresendő.

Ugye az vagy, amit megeszel,

mondja a népi bölcsesség.

Hát milyen igaz?

No, hát befejezésül haszoljak egy pár szót az igényességről,

amely szerintem szintén egy alapérték az igényesség.

Igényesnek lenni minőségi életet élni, az inkább szándék, mint pénzkérdése.

Ne engedjük meg, hogy gagyi országot csináljanak Magyarországból.

Ne akudjunk meg, törekedjünk a minőségre, az igazi értékekre,

az élet minden területén.

Akár élelmiszerről, akár más fogyasztási cikkről, akár párválasztásról, akár gyereknevelésről,

vagy akár barátságról van szó, megéri.

Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen!

NAMASTE