Koszorus_Eletminoseg_2007_03_03.wmv

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bizonyára sokan emlékeznek Önök közül a becsületes városra.

Kosztolányi Dezső viszi el fogyasztóvédelmi szempontból különös helyre hősét esti kornélt.

Az őszintességnek ezen a képzett belőszigetén a következő hirdetésekbe ütközünk.

Ehetetlen ételek, ijatatlanok italok, rosszabb, mint otthon.

Lábrontó cipők, tyúkszem szavatolva,

több vevőnk lábát amputálták.

Így a kereskedem és a vendéglátásban.

De a munkerő piacon sem kertelnek.

Robotmútó többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres.

Idegbeteg nevelőnő kisgyermek mellé ajánkozik.

Nyelvtanár, aki francia nyelvet göcséi tajszólással beszél,

és a helyes kiejtés tövendékeitől óajtaná elsajadítani,

míg néhány szabad órával rendelkezik.

A becsületes városban már a napilapok címe is útbaigazítják a médiafogyasztót.

A körúton rikkancsok árulják a hazugságot, az önérdeket,

a gyáva úton állót és a bérencet.

A bérenc első oldalán kövérbetűkkel közli a nyilvánossággal.

Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik.

Valamennyi kormánytól egyformán függ,

sohasem írja meg a véleményét, csak akkor,

ha szemnyes hasznollásése követeli.

Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat,

akik egyenként is együttesen, mélységesen lenézünk, és megvettünk,

hogy ne vegyék komolyan cikkénket,

és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük,

ha ugyanez emberileg lehetséges.

Esti kornél sietve menekül ebből az illózdió nélküli világból.

Tegyük ezt mi is,

hiszen ami itthon saját világunkban vár ránk,

egyáltalán nem kevésben abszurd,

csak sajnos már nagyon hozzászoknunk.

Kedves barátaim!

Most az új reformkor küszöbén,

amikor Gróf Széchenyi István,

Kossuth Lajos és Lendva Ildikó szellemmel lengi be a horizontot,

most ebben az izzó reform hangulatban szólnunk kell néhány szót egy pártpolitikág semleges témáról,

a fogyasztóvédelemről.

Miért kell foglalkozunk ezzel az unalmas és látszatra másodlagos kérdéssel?

Pedig tudjuk jól, még csak néhányan haltak meg ételmérgezésben,

ami az összlakosság voluménihez képest elenyésző.

A megvizsgált élelmiszereknek alig 15%-át kifogásolják az ellenőrök, csupán a csomagolás, a jelölés,

a különféle minőségkifogások kerülnek terítékre.

Egyáltalán nem gyakoriak a mérjézésre utoló kifogások,

vagy a radioaktív szennyezés.

Vannak még hibák elvtársak,

de ezzel a helyzettel szerencsés esetben együtt lehet élni.

Mondhatnánk.

De azért gyorsan állapítsuk meg,

hogy a mostani állapotot szeretni azért nagyon nehéz.

A piacon a választék bőséges,

találhatunk benne balesetveszélyes karácsonyfa égőt, szétolvadó, vasaló téppúgy,

mint ilyetveszélyes babarúát,

és játéknak látszó öngyűjtót is.

Szabadon dönthetünk tehát, és öngondoskodhatunk a következvények elhárításáról.

Hölgyeim és Uraim!

Két különböző dolog, ha az ember valamit csinál,

vagy csak úgy csinál, mint ha csinálná.

A fogyasztóvédelm területén ezutóbban a magyar kormány verhetetlen.

Ennek oka pedig a fáradtság,

mert a kormányzat összes energiát felemészti,

a lázas tevékenység látszatának fenntartása.

2003-ban született egy kormányhatározat,

a magyar rendszer európai színvonalra emelését,

ez a kormányhatározat a magyar rendszer európai színvonalra emelését tűzte ki célul.

Azon a munkához is látott az aparátus.

Mindenek előtt feltették a kérdést, mi történnek,

ha nem történne semmi.

Rájöttek, hogy tulajdonképpen semmi.

Egy ideig ebben is maradtak.

Amikor a valóság botrányok formájában viszont dörömbölni kezdett az ajtón, elhatározták,

hogy megvizsgálják egyes intézkedések bevezethetőségének lehetőségét.

És megvizsgálták.

Azt láták, hogy jó lenne,

ha nem úgy volna, mint ahogy van,

de a változtatáshoz nincs forrás.

Mindenesetre megbíztak egy sugárzban független közvéleménykutató céget,

de hítené is ki,

mi is a bajuk az embereknek.

A cég a közvélemény ütő erére tette a kezét, szondázott, mért és értékelt.

Kiderült, hogy a folyasztók nem kedvelik a romlott tőkelvúst,

van romfít és gyümölcslevet.

Ráadásul kimondottan idegenkednek a mérgező paprikától is.

Nem bíznak a szolgáltatókban, és nem szeretik,

ha átférjük őket a boltokban.

Azt is utányok, hogy hibás árus hoznak rájuk.

Féltik egészségüket, és pillanikodnak,

hogy hiába olvassák el,

mégsem értik a gázszámmát.

Csekvést a kormánytól várnának, mert azt félelmezik,

hogy ez beletartozna feladat körébe.

De, mint ahogy tudjuk,

a lejegyik kormányzatnál a felelősségvallás olyan alaptörvény,

minthogy földforog a nap körül,

vagy hogy a Népszabadság pátatlanországos napilag.

Nos, erre már valamit lépni kellene,

fogalmazódik meg a kormányférfiakban.

És lázas egyeztetésbe kezdenek.

Csak egyeztetnek, és egyeztetnek.

Fogy a pogácsa, dől az almalé,

és még mindig csak egyeztetnek.

Kettőztetnek, hármaztatnak.

Végül lealtározásra ütnek,

és jelentősen csökkentik a folyasztóvédelmi felügyelőség létszámának keretét.

A terve még az szerepelt,

hogy a felügyelőség létszámát 200 fővel növelik,

ma viszont Magyarországon megközelítőleg 500 főnek kellene így dolgoznia,

ehelyett az egész országa, mindösszesen 225 ember, cakember jut.

A rendszer az összeomás szélére jutott.

Hölgyeim és uraim!

Az élelmiszer biztonság terén is az európai alkalmazkonás nehézségeivel küzdködünk.

Az Európai Unió közös piacán vagyunk,

elvben egyenrangú szereplők, vevők, eladók, beszállítók és áruelfagolók.

De vajon ki ismeri és olvasta az Európai Unió élelmiszer jogszabályét?

Ki tud kockázatbecslést végezni,

dönteni és a határozatot a fogyasztókkal ismertetni?

2005 elején az Európai Unió szabályozás két fontos paragrafusra lépett Magyarországon hatályba.

A termékfelelősség és az élelmiszer útját leíró nyomon követhetőség,

ezek mind olyan új feladatokat jelentettek minden tagországnak,

amikre általában az Európai Unió három évet kíván biztosítani.

Nekünk újbelépőknek csak nyolc hónapunk maradt.

Kérdezték is a régi tagországok,

hogy felkészültünk-e az új feladatokra.

Vannak-e privát és konzultációra képes laboratóriumaink?

Ismerjük-e a nyomonkövetés új eszköztárát és módszereit?

Sajnos, mint amikor ilyenkor lenni szokott Magyarországon, igen mondott.

Igen mondott valaki, aki figyelmen kívül hagyta a magyar valóságot.

Ez a felelőtlenség köszön vissza a mai élelmiszer botrányokban.

Magyarországon sokan próbálják védeni,

érvényesíteni a fogyasztók érdekeit.

A felügyelőségek ellenőriznek és megbírságolják a bevőkárosító szolgáltatókat.

Egy sor másik hatóság is felép, ennek az ANTS, a PSZÁF,

a Növény és Tarvédelmi Szolgálat,

a Magyar Energiai Hivatal, a Hírközlési Hatóság,

és ezek mind-mind külön minisztérium alá tartoznak.

Sorrendben az egészségügyi, pénzügyi,

a földművelősügyi és a gazdasági tárca alá.

Könnyű belátni, hogy a koordinálásuk finoman szólva nehézséges.

Egészségünkért dolgozik még az Élelmi Szerviztonsági Hivatal,

vagy ott a GVH,

amely a verseny szemszögéből vizsgálja a hamis reklámokkal vásárlásra csábító cégeket.

A fogyasztó az esetek tyúmolott többségében a kereskedőnél rosszabbul informált.

Csak a vásárlás után bizonyosodhat meg arról,

hogy a termék megfelele annak, amit állítottak,

vagy amit ő maga feltételezett róla.

Ezt a kiszolgáltatottságot kell ellensúlyoznia a

fogyasztóvédelmi szervezeteknek és a jogrendszernek.

Hölgyeim és úrjéim!

A piacgazdaságnak és a kereskedelemnek is megvan a maga kultúrája.

Ezen a területen is léteznek etikai szabályok.

A hazai szolgáltatói magatartás, a morál,

a norma azonban sajnos mélyen az európai átlag alatt van.

Az unió más országaiban a cégek a piaci versenyben jelentő

szerepet szállnak a fogyasztóvédelmi szolgáltatásoknak.

Akkor is kiserélik a terméket,

ha az nem volna kötelességük.

Célük nem csak az áró eladása,

hanem hogy biztos vásárói bázist teremtsenek.

Nos, ez a gondolkozás nálunk még nem jellemző.

Ha ez így van,

akkor egyetlen azonnali megoldás parat szigorítani kell a szabályodást,

fokozni kell az ellenőrzéseket.

Ezért nyújtottunk be a parlamentbe javaslatunkat a BTK módosítására.

A javaslat 1-10 évig differenciálta volna a csalók büntetését attól függően,

hogy a rossz minőségű élelmészerek fogalmazását,

illetve a minőség hamis tanúsítását jelentős értékben,

üzleteszerűen vagy bűnszövetségben követték el.

Javaslatainkat a kormányzati többség elutasította.

Kedves barátom!

A fogyasztóvélen válságban van az új 7 évre szóló kormányzati koncepció,

pedig a múlt ismeretében inkább vágyálmok gyűjteményének,

mintsem lépésről lépésre végigondolt cselekvési tervnek tűnik.

A főfelügyelőség és a területi szervek kettős irányításának megszüntetése,

a közérdekű keretek indítása,

a szankciók felülvizsgálata valóban fontos feladatok.

A célkítőzés megint helyes,

de végre egyszer óvakodni kellene a fél- illetve látszatmegoldásoktól.

Az Egységes Országos Fogyasztóvédelmi Szerhezet rendszert végre meg kellene valósítani,

enélkül lehetetlen a feladatok összehangolt irányítása,

az ellenőrzési kapacitás és a szakszerűség kívánatos növelése.

A fogyasztóvédelmi intézményrendszer komplex értékelése

szükséges az állam szerepének totális újragondoltásával.

A rendszer legfőbb hibája a fogyasztóvédelemben szereplő

hatóságok különböző minisztériumokhoz tartoznak.

Ebből nem nehéz kikövetkeztetni a változás helyes irányát.

Kedves barátaim!

Demokráciában és jogállamban, és remélem még ilyenben élünk,

a legfőbb erő vésősorban a közvélemény.

Nevezzük akár fogyasztóknak, akár választóknak az alkotóegyeteket.

Ha meg akarjuk tartani a szabadságunkat,

szembe kell szállnunk a manipulatív technikákkal.

Ha például egy étteremben félik csiga,

félik malac vegyespástétumot kínálnak,

és a keverési arány fele-fele, azaz egy csiga, egy malac, akkor lehet, hogy átvertek bennünket.

Kezdjük az ilyen és ennél furfangosabb átveréseket tudatosan,

értsük meg a működésüket,

készítsük fel rájuk gyermekénket.

Az óvodától az egyetemig oktatni kell a piacgazdasággal,

és ezen belül a fogyasztói tudatossággal kapcsolatos ismereteket.

Egy képzettebb polgárság ugyanis könnyenben és hozzáértőben elemzi a rázúduló információkat.

Nagyobb figyelmet fordít az érvelemű kérdéseket.

A közügyekről való tájékoztatás,

a közhasznú információ biztosítása,

alapvetően a demokratikus intézményrendszer, a demokratikus közigazgatás,

a demokratikus politikai szervezetek feladata.

Őket csak segíthetik a civilkezdemi érzések.

A kormánytól azt féljük,

hogy ne magát fényezze,

tartozkodjék a további nyilvános bütykös hatjú bontolástól, egyet szolgáltasson.

Mindenapos apró munkával alakítsa ki a fogyasztóvédelem új rendszerét.

Mert ez a kisméretübe nagyon nyitott hazai piacgazdaság körülményei

között a társadalmi immunrendszer fontos összetevője lehet a jövőben.

Kedves barátorim!

Az Európai Unióban jó meghatározott cél,

hogy a fogyasztók jogai érvényesüljenek.

A fogyasztó biztonságban kell, hogy érezze magát,

jól informáltnak kell lennie, meg kell hallgatni,

választási lehetőséget kell számára biztosítani.

A társadalom tagjaival, tehát Magyarországon is létre kell hozni a kétirányú kommunikációt.

Ha nem biztosítjuk a fogyasztó részére az információhoz való jogot,

egy hibás termék esetén csak elfedjük a bajt.

Az öntudatos fogyasztói társadalom épp úgy nem nélkülözheti a tájékozott polgárokat,

mint a demokratikus politikai közösség.

A politika részéről talán megtörtént az első lépés,

Országgyűvési Bizottság vizsgálja és értékeli majd a fogyasztóvédelmi intézkedéseket.

Csak legyenek ilyenek.

Reméljük, hogy a magyar kormány most már tudja,

hogy milyen a jó fogyasztóvédelm,

vagy kedves barátaim nem fél a jövőben megkérdezni.

Köszönöm a tisztelő figyelmüket!