0313_0900_napirend_elott_Jakab_Istvan.wmv

Jakab István, frakcióvezető helyettes urat illeti a szó.

Most már önél szó.

Tisztelt elnök úr, tisztelt országgyűlés!

Az ünnepi várakozás pillanataiban a sorsfodító döntések közepette uhatatlanul,

vagy költőnk Petőfi Sándor versorai jutnak az eszünkbe.

Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet,

ha majd a jognak azt talánnál mind egyaránt foglal helyet.

Amikor a magyar vidékről gondolkodunk,

a magyar vidék sorsáról,

az ünnep pillanataiban bizony gyakran eszünkbe jutnak ezek a sorok.

Miért is?

Egy picit nézzük meg közelebbről,

mi a helyzet ma vidéken a magyar vidéki polgárokkal.

A polgároknak több mint a fele Magyarországon vidéken él.

A rendszerváltás kapcsán talán ők szembették el a legtöbbet.

A rendszerváltás követően talán őket érte a legnagyobb vagyonvesztés,

talán ők kerültek a legkilátástalanabb helyzetekbe.

A jövedelem hiány az,

ami talán a leginkább sújtotta őket, és ha megnézzük,

a munkanéküliség ugyanígy vidéken a legnagyobb.

Tisztelt országgyűlés!

Az Európai Uniós tagállamként Magyarország esélyt kapott arra,

hogy most a fejlesztési források felhasználásával élhető vidéket teremtsünk.

A kérdés az, hogy milyen formában,

milyen módon tudunk mi ezekkel az esélyekkel élni.

Milyen módon tudjuk a lehetőségeket kihasználni.

A kérdés az, kik kapnak esélyt a fejlődésre.

A kérdés az, hogy vidéken azok kapnak esélyt a fejlődésre,

akik ott éltek eddig is, ott alapítottak családot,

ott alakították ki a gazdaságukat,

ott járatták gyerekeiket iskolába,

ott fizették az adót, ott jártak templomba,

ott vették igénybe a szolgáltatásokat.

A kérdés az, lesz-e még lehetőségük arra,

hogy ezeket a szolgáltatásokat ott vegyék igénybe, ott tudnak-e maradni.

Az Európai Unió valamennyi polgára számára azt a célt határozta meg,

hogy az emberek lehetőleg maradjanak helybe.

Az Európai Unió számára fontos,

hogy élhető vidék legyen.

Fontos, hogy egészséges vidék legyen,

egészséges élelmiszet tudjunk előállítani.

Nos, Magyarországon kapunk-e mi erre esélyt?

Mi a helyzet ma?

Kik kerülnek a bőség kosarának közelébe?

Lesz-e joga a vidéki embernek ott maradni?

Ma, amikor a források felhasználásáról tárgyalunk,

arról vitatkozunk éjszakákon át, hogy kik azok, akik helyzetbe kerülhetnek.

El kell döntenünk, hogy a vidéken élő emberek kapnak-e helybenesét a fejlesztésekre?

Ő kapják-e meg a források nagyobbik részét?

Vagy a befektetői tőke kap-e prioritást?

Most eldől, hogy lesz-e Magyarországon birtokrendezés?

Eldől akarjuk-e, hogy a vidéken élő emberek a saját földjeiken gazdálkodjanak?

Hozzá segítjük-e őket, hogy még versenyképesebb birtokaik legyenek?

Vagy a még állami tulajdonban lévő másfél millió hektár

földet alternatív földszerzés keretében dolgozók nevére írva,

majd velük megtermeltetve a földértékét,

befektetői társaságok szerezzék meg?

Eldől, hogy biztosítunk-e esét,

azonos jogot az ott élő embereknek a befektetőkkel szemben?

Eldől képesek vagyunk-e, képes-e Magyarország egy olyan keretet kialakítani, ahol a kicsi,

a közepes és a nagy kényszerül arra,

hogy egymást elfogadva az adott vidéki térségben egészséges struktúrát alakítson ki.

Óriása a felelősség.

Tisztelt Országgyűlés!

Meggyőződésünk, hogy élhető vidék, iskola, posta, orvosi rendelő, szolgáltatások nélkül,

a helyben lakó emberek szorgalma nélkül,

a helyben lakó emberek hihetetlen szorgalma nélkül,

összefogása nélkül nem teremthető meg.

Meggyőződésem, hogy a mostani viták során ezt kell,

hogy szem előtt tartsuk,

és erre kérek minden kedves képviselőtársamak.