orban_marc15.wmv

Sziasztok!

1849 tavaszán emlékezetes események színhelye volt az önök előtt tornyosuló hegy.

Egyébként emberek százai hölzönlöttek az utcákra,

kapaszkodtak föl a Gellért hegyre,

hogy a messzeségből érkező hangfoszlányokat tisztábban hallhassák.

Azon a maihoz hasonló friss napon az igazi tavaszt, az újrakezdést,

a bőti szelekkel érkező távoli morajlás az isaszegről ide hallatszó ágyú dörgés hozta meg.

A dicsőséges tavaszi hagyjára csatazaja a szabadság reményét

hozta a megszálló császári katonáktól feketélő fővárosba.

1849 tavaszán is az önkényuralmat védelmező fegyveresek fenyegetéssel,

erőszakkal akarták megfélemlíteni,

otthonmaradásra kényszeríteni az akkori magyarokat.

Megszállták a Gellért hegyet,

még a csillagvizsgálót is katonákkal rakták tele,

hogy a távcsöveket se használhassa senki,

hogy eltikolhassák a honvédsereg tavaszi hadjáratának küszöbön álló győzelmeit.

Csak hogy az igazságot letagadni, hazugsággal elleplezni,

szuronyokkal feltartóztatni nem lehetett többé.

Nézzenek körül, kedves barátaim, tisztelt ünneplők!

A szabadság magyar híveit ma sem sikerült megfélemlíteni.

A hatalom minden provokációjával és fenyegetésével bakolva ismét összegűjtünk.

Minden évben van egy harc a tél

és a tavasz között.

A végkifejlet előre tudható.

A tavasz és a magyarok szabadságvágya ma is erősebbnek bizonyult,

mint a hatalmi önkény ökörrázása.

1848 idén is győzött.

Éljen a szabad március 15-et!

Tisztelt ünneplők, kedves barátaim!

Hiába végezték ki az első felelős miniszterelnököt és tábornokait.

Hiába kényszerítették számüzetésbe a nemzetvezetőit,

sorozták be magyarok ezreit a császári seregbe kényszerrel.

A magyarokat mégsem sikerült megtörni.

Kitartottunk.

Ezért kellett Ferenc Jóskának is belátnia,

nélkülünk és ellenünk nem reformálhatja meg,

a nemzet akarata ellenére nem kormányozhatja Magyarországot.

Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a 48-ból.

Úgy tűnik, a népek leginkább olyankor mutatják ki a karakterüket,

amikor azon a ponton állnak, hogy szabadságukat elveszítsék.

Öt nemzedék választ el bennünket 1848 hőseitől,

de a szabadságvágy melletti konokkitartásunk mit sem változott.

Már 17 éve, hogy vér és emberáldozat nélkül visszaszereztük a szabadságot, s ma,

amikor a szabadság és a közös akarattal megalapozott demokratikus Magyarország veszni látszik,

ugyanolyan álhatatosan ragaszkodunk hozzá.

Ha 1848-49 után nem törte meg szabadságvágyunkat a törvények sárba tiprása

és a bakfuszárok hatalmi győgje,

akkor most sem hátrálunk meg a símaszkos rohamrendőrök elől,

nem fogadjuk el az oktroját reformokat,

és nem hunyászkodunk meg a bakfuszárok örökébe lépő új arisztokraták előtt sem.

A magyar ember szeretné tisztelni államát, számítani rá, bízni benne.

De régi törvény.

Ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék,

tiszteletre méltónak is kell lennie.

Ám a mai hatalom nemhogy megakadályozná az állam lezüllesztését,

de élen jár ebben.

Semmibe veszi az évezredes iratlan szabályokat,

ezer éves bástsákat támad,

a törvények fölé helyezi magát,

párt célokra használja a rendőrséget,

zaklatja és provokálja békés törvénytiszterő polgárait.

Napról napra hordja össze a gyúanyagot,

és közben a tűzzel játszik.

Ma még rejtve van az emberi elme elől,

hogy melyik napon ér véget a felelőtlen játszma,

de azt minden világos elme látja,

hogy a hatalom a végzete felé masírozik.

Bármennyi idő is teljék el végzete beteljesedéséig,

a hatalmon lévők felelőssége nem enyészik el,

nem esik ki az emlékezetből.

Egyetlen országot sem lehet büntetlenül tönkretenni.

A mi hazánkat sem.

Nem lehet büntetlenül éllovasból sereghajtóvás irányítani.

Nem lehet büntetlenül elfecsérelni azt,

amit az emberek áldozatból,

verejtékből és gürcölésből felépítettek.

Felelni kell a törvénytelenül eltitkolt adatokért, a nemzetgazdaság tönkretételéért,

a polgárok ellen elkövetett védkeikért.

Önmagát ítéli el a nép,

ha felmenti bűnös vezetőit.

És mindenkinek, akit jogsérelem vagy bántalmazás ért,

teljes körű elégtételt fog majd nyújtani,

a becsületét visszaszerzett és újra tiszteletre méltó magyar állam.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1848-ban az erőszakmentes magyar forradalom győzött,

és egész Európa minket csodált.

A 48-as fiatalok tudták, hogyan kell győzni.

Akik igaz ügyért küzdenek, tudják.

Nem elég, ha megadásra kényszeríted a szemben álló ellenfelet.

Az igazi győzelem az,

amikor kivívod azok céljait,

akik mögötted állnak és bíznak benned.

Egy ország is akkor győztes ország, amikor képes megvalósítani, amit polgárai akarnak.

A 48-as fiatalok Magyarországot akarták győztessé tenni.

A forradalmat a magyar nemzetért vívták, nem mások ellen.

Tudták, aki győzni akar, bátornak kell lennie,

vállalnia kell a küldetését.

Tudták, nem várhatjuk, hogy mások vívják ki a mi győzelmünket helyettünk.

Maguk álltak ki, és maguk vitték győzelemre a forradalmat.

És feltámasztották a nemzetet tetsz halálából.

És történt mindez éppen nagy bőt idején a feltámadásra készülő Pesten,

itt a szomszéd utcában, a Pilvaxban.

1848.

március 15-e óta tudjuk, hogyan kell győzni.

1848.

március 15-e óta tudjuk,

hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.

Hiába az elveszített világháborúk.

A történelem legsötétebb ránk kényszerített békeszerződése.

Hiába szálltak meg bennünket.

Hiába vetettek oda a győztesek osztozkodásánál a rosszabbik oldalnak.

Hiába löpött oda egyik nagy hatalom a másiknak.

Március 15-e minden évben újra és újra emlékeztet bennünket arra,

hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.

Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha esik,

ha fúj, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha nem.

Valójában azért gyülekezünk minden tavasszal,

hogy közösen kiáltjuk világgá.

Bármi kedvezőtlen is legyen épp a csillagok állása, nem tűrjük el,

hogy vesztessé nyilvánítsák a magyarokat.

Mindig voltak idegen hatalmak,

akik vesztessé akarták bélyegezni Magyarországot.

1990-ben aztán megszabadultunk az utolsótól is.

De kedves barátaim, soha se feledjük az olaj keletről,

de a szabadság mindig nyugatról jön.

Ma már Európának is érdeke,

hogy Magyarország ne vesztes ország legyen,

mert a vesztes országok Európát is azzá teszik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Ünneplők!

Ha hiszünk a cselekvés és a tettek értelmében, ha hiszük,

hogy a hazaélete elődeink tetteinek,

hős tetteinek következményéből épül, ha hiszük,

hogy az áldozatnak van célja,

akkor a demagógia vágyját is vállalva lehetetlen meg nem kérdeznünk.

Vajon a márciusi ifjak, vajon isafeg, branyiszkó, vízakna és piskihősei,

vajon az Európa minden sarkából zászlónk alá sereglők,

mit szóltak volna mindahhoz,

ami ma történik Magyarországon?

Egy olyan eljövendő Magyarországért kötöke most kardot kérdezhették volna,

amelynek kormánya nem egészen 160 év múltán hadviselésbe kezd önnön a nemzete ellen.

Egy olyan Magyarországért kötöke most kardot,

amely ellen saját kormánya visel hadat olyan fegyverekkel, amelyek ellen felvértezetlen.

Előbb kifosztották, most egészségét teszik tönkre, iskoláid dúlják fel,

és az adóságokat a még meg sem született utódainak vállára próbálják árítani.

Olyan nemzedékek vállára,

amelyeknek egyre gyarapodó létszámban kellene nem csak eltartaniuk a tékozló apákat,

hanem még az adóságaikért is helytállni.

Ez lehet az, amire Kossuth, Petőfi, Damjanics,

Vasvári és Bemapó egy emberként felelné, hogy nem, nem ezt akartuk.

Nem ezért kötöttünk kardot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A legkülönbözőbb nyelvű, vallású,

műveltségű és vagyoni helyzeti emberek hangyabolyában

1848-ban órák alatt nemzet szerveződött.

Saját helyzetét átlátó, saját érdekeit felismerő,

saját akaratát érvényesíteni képes nemzet.

Az elmúlt öt évben a saját öntudattal, világos reményekkel,

tetemes erőforrásokkal bíró közösséget szemünk láttára indították meg azon az úton,

hogy rendezetlen halmazzá,

széttartó erők és érdekek,

széthulló alkotó részek kaotikus színpadává váljon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország gyöngyeségének forrása a hatalmat gyakorlók elkényeztetett

és kiváltságos klikje az új arisztokrácia.

A történelmi magyar arisztokrácia java pontosan tudta, kiváltságos helyzete kötelezi,

hogy vészterhes időkben védelmezze, ha kell, vérével is védje,

békeidőben pedig gyarapítsa hazáját, kultúrát, tudományt, értéket teremtsen,

kiváltságaival arányos felelősséget vállaljon.

A mai új arisztokrácia kiváltságos klikje épp az ellenkezőjét teszi.

Teljesítmény és felelősség nélkül élvez kiváltságokat.

Ők is tudják, kiváltságosok csak ott lehetnek,

ahol a többség a vesztes.

Mert ha a többség győz, eltörli a kiváltságokat.

Ezért akarják elvenni az 1990-ben már megszerzett győzelmet Magyarországtól.

Ezért akarják a fejünkbe verni, hogy vesztesek vagyunk, vesztesei a rendszerváltásnak,

az Európai Uniós csatlakozásnak,

a reformoknak és az előttünk álló éveknek.

Újra és újra emlékeztetnünk kell minden magyar embert.

Mindazért, ami ma történik velünk.

A válságért, a pénzbehajcásért, az utcai zavargásokért,

a rendőri brutalitásért, kizárólag a kormány,

az új arisztokrácia kormánya a felelős.

Ha nem teszik, amit az elmúlt öt évben tettek, ma Magyarország sikeres,

felszabadult és bizakodó ország lenne.

Ma azt mondják a magyar fiataloknak, vesztesek vagytok, fizessetek,

vagy menjetek és boldoguljatok máshol.

A vállalkozóknak azt mondják, vesztettetek,

fizessetek még több adót,

vagy húzzátok le a ronót.

A gazdáknak azt mondják,

ne akarjatok ti versenyre kelni a német, francia,

de még a szlovák vagy a lengyel gazdákkal sem.

Nem kell nektek föld,

nem jár nektek semmi,

költözzetek munkanélkülinek a városba.

A falvak népének azt mondják,

ti rossz helyre születtetek, vesztettetek,

nem kell nektek iskola, posta, orvosi rendelő, közlekedés.

A dolgozóknak azt mondják,

nem kell nektek európai fizetés.

Jó nektek az ébér is.

Jobb, ha meghúzzátok magatokat,

mert aztán még az sem lesz.

A nyugdíjasoknak azt mondják,

hiába építettétek föl az országot, most vesztettetek, fizessetek többet mindenért, és örüljetek,

ha nem kopik fel az állatok.

A választópolgároknak azt mondják, vesztesek vagytok.

Akkor verünk át titeket, amikor csak akarunk,

és ha fölmertek szólalni,

akkor szét is verhetünk benneteket a ti pénzeteken föntartott rendőrséggel.

Azt mondják a magyar családoknak,

Azt mondják a magyar családoknak,

ti még arra is képtelenek vagytok, hogy föntartsátok Magyarországot, legyetek hálásak,

hogy egymillió ázsiait telepítünk az országotokba.

Magyarország csak vesztes lehet, csak hátulkulloghat, csak eladósodott,

egyik válságból a másikba támulgó,

szerencsétlen és gyenge ország lehet,

ahol mindent le kell építeni, be kell zárni, föl kell számolni.

Ennyi a mondani valójuk a mi számunkra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Győzelem!

Ez az a szó,

amelyet a maratontól aténig futó katona elmondott,

és bele szakadt a szíve.

Győztünk!

Mi magyarok hajlandóak vagyunk bármekkora áldozatot hozni azért,

hogy elmondjuk a jó hírt.

Győztünk!

De senki sem vehet rá arra,

hogy azért a hírért adjuk egész életünket és jövőnket, hogy vesztettünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A márciusi ifjak 12 egyszerű mondattal felfestették,

az áprilisi országgyűléssel törvénybe öntötték, a kiváltságoktól megtisztított,

egyenlőségre, szabadságra,

testvériségre épülő Magyarországot.

Metternik és környezete bizonyára húzogatta az orrát.

Milyen büdös populizmus ez!

Aztán pedig sietősen szedte a sátorfáját.

Igaz, ők legalább soha nem hazudták magukat demokratáknak.

Balsors idején menetrendszerűen megérkezik a pillanat,

amikor a haza minden polgára megérti.

Az ország ügyei nem tartoznak a pártok hiddizományához.

Az a nép elvehetetlen tulajdona.

Megérti, hogy a demokrácia ott van, ahol a nép.

Ha a nép az utcán hallatja a hangját, akkor ott.

Beköszönt a pillanat, amikor a haza minden polgára megérti.

A politikában nem a pártok érdeke,

hanem az ő személyes jövője forog kockán.

Az állása, az egészsége, a tisztes időskora,

gyermeke vagy unokája jövője.

Megérti, most nem az méríts kélendő,

mi a jobb és mi a baloldal.

Most nem számít az elválasztó ideológia a megosztó történelem.

Most szabadság lesz, vagy önkény.

Megérti, most új többség lesz, vagy új arisztokrácia.

Szabadság és jólét, vagy önkény és leromlás.

Nincs más út az új többségnek le kell győznie a kiváltságait védelmező új arisztokráciát.

Le kell győznie, mert Magyarországon minden van,

hogy az ember kielégíthesse szükségleteit, de annyi nincs,

hogy kielégíthesse az új arisztokrácia kabzsiságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi megtettük, amit a demokrata és alkotmányos ellenzék megtehet.

Világosá tettük, csak szavahihető emberekkel érdemes szóba állni.

Olyanokkal, akik, ha bár lehetnek ellenfeleink,

mégis lehet adni a szavukra.

A választók semmi bevételét azonban nem lehet elfogadni.

A beköszöntő tavasszal a demokratikus ellenzék meghozta az új többség második győzelmét.

Az önkormányzati választás után győzelemre vitte a népszavazás ügyét is.

Kivívtuk, hogy az emberek szabadon dönthessenek arról,

amiről 2006-ban nem dönthettek.

Visszaszereztük a jövőről szóló értelmes vita jogát,

amitől 2006-ban megfosztották az embereket.

Becsüljük meg a népszavazás történelmi lehetőségét.

Most nekünk kell döntenünk,

mert a mi kórházaink, a mi egészségünk, a mi családunk,

a mi gyermekeink tanulása a mi hazánk földje forog kockán.

Mi megtettük, amit a demokratikus ellenzék megtehet.

Világosá tettük, a népnek joga van elkergetnie a kormányt egy demokráciában is,

ha az a népakarat ellenében kormányoz,

ha az emberek létérdekét veszélyeztetik.

Igen, joga van.

Joga van egy feltétellen.

Ha a népakarat kinyilvánításának már minden eszközét igénybe vette,

s a kormány elmulasztja magát alávetni az emberek világos és egyértelmű akaratának.

A választókat becsapó, a valóságot eltitkoló,

a nemzetgazdaságot válságba sodró kormánypártok koalíciója mára sarokba szorult.

Nem maradt számára más hely, mert mindent elveszített.

Elveszítette hitelét, elveszítette szavazóit, elveszítette erkölcsik alapját.

Ezek után Európa minden kormánya lemondott volna.

Ők azonban foggal, körömmel, kézzel, lábbal ragaszkodnak bársönszékeikhez,

így aztán elveszítették maradék méltóságokat is.

A népszavazással megnyílt a lehetőség,

hogy lebontjuk az utolsó sarkot is a hátuk mögött.

Ez az utolsó alkotmányos eszköz,

amelyel az emberek kinyilváníthatják akaratukat.

A népszavazás ügydöntő.

A népszavazás után vagy azt teszi a kormány,

amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz.

Végrehajtja az emberek akaratát,

vagy maga ad völgutat, hogy kipenderítsék.

Onnantól fogva nincs több magyarázkodás.

Nem hivatkozhat sem demokráciára, sem alkotmányra, sem törvényre, semmire az égvilágon.

Nem marad más számára, mint futni, de gyorsan.

Ez az értelme a népszavazásnak,

ezért érdemes meg- és nem lebecsülni azt.

Ezért érdemes hittel és jókedvien gondolkodnunk Magyarország győzelméről.

Mi magyarok képesek vagyunk rá, és megérdemeljünk.

Nem kell fogainkat csikorgatnunk.

Nem kell harag, nem kell gyűlölet.

Magyarorságnak méltósággal és jókedvűen kell győznie.

Úgy kell győznie, ahogyan a márciusi ifjak győztek.

Ahogy a tavasz győz minden évben a tél felett.

Hajrá Magyarország!

Hajrá Magyarok!