20070324_0718_kereszttuz.wmv

A Gelesztűzben Fábri Sándor,

ahogy kérdeznek József Bakács Tibor.

Tessék parancsolat!

Egyrészt nagyon örülök, hogy itt vagy, megmondom,

hogy bizonyos szempontból ez válasz a kérdésemre,

de nem érzed hibásnak magad abban,

hogy a bal és a jobb oldal nem áll szóba egymással?

Hát kérlek szépen, hogy én volnék ebben hibás?

Hát mindannyian hibásak vagyunk ebben

a történetben, de hát azért te is elég nagy felületen látszol,

tehát azért az a kérdés jogos.

Sőt, írni szokták is, fejted a véleményedet.

Gondold el, hogy a napkár tényben nem jön el például a Fidesz meg a KDNP.

Tehát az, amit kérdezik, hogy valós.

Hát igen, tehát

az opokat és az okozatokat,

azokat ne cseréljük fel.

Tehát ahogy ugye volt egy régi kedves barátnőm és kérdeztem tőle,

hogy mitől ilyen jó a senged, azt mondta,

hogy sok-sok munka van benne.

Tehát mire az általad említett pártok képviselői úgy döntöttek,

hogy ide nem jönnek el,

a mögött azért sok-sok galácsán van,

amelyet ugye bár a napkelte a hosszú évek alatt elkövetett.

Igen,

melyik volt, vagy srács meg,

melyik volt hamarabb a tojás vagy az esernyő,

ha már itt az imént a feje följemelte ezt

a

badigárdoknál megszokott eszközt?

Nem tudom, de hát ugye most mi egy olyan televiziós műsorban beszélgetünk,

amely semmifajta közszolgálatiságnak nem felel meg születése óta.

Ugye tehát valamennyien tudjátok,

hogyha itt ne talán kormányváltás van,

akkor ez a műsor röpül az ATV-re például a kokáért, ahova való.

Na, tehát kicsit könnyegében, mert megfogadtam,

hogy a mai beszélget és lincsi apát jegyében fogjuk folytatni.

Jó, azért itt elhangzott egy csuposással,

mert elhangzott egy súlyos állítás,

tehát hogy itt szólítsen közszolgálatiságról.

Ami itt esztendő alatt történt,

az a közszolgálatiságnak a percenkénti lábbal tipprása,

hogy BBC normatívákról ne is beszéljek.

Tehát amiben

most

beszélgetünk, ezek propaganda televízió.

Ezt is lehet csinálni,

csak nem a közszolgálat pénzén.

Most ezt látom.

Na most, amint látjátok, én eljöttem,

tehát ez önmagában is egy készség a dialogusra,

tehát igazából ez a válaszom arra, amit azt előkérdeztél.

Ebben kezdtem, ha emlékszel a kérdésemre, a

sándék is nektem, erre én is lepben vagyok.

Tehát azt szeretném neked mondani, hogy ezzel kezdtem, hogy örülök annak,

hogy itt vagy a stúdióban,

és kérdéseket tehetünk fel neked.

Helyes.

És szinte biztos voltam,

hogy ezt fogod válaszolni.

Ezért kicsit pontosítanám a kérdésemet.

Tehát hagyjuk, hogy mi az ok és az okozak.

Ha ezt csinálja a bal és a jobb oldal az országgal,

bizonyosan tönkre megy belé.

És mint értelmes emberek fölül emelkedvén azon,

hogy ki a hibás, keresve a kiutat,

gondolom pont a kommunikáció,

a beszéd lenne az a forma,

amelyben egymás felé talál.

Egyébként a 10-10 tercimű

könyvben második kiadása kapható.

A TV erre is alkalmas igazad van,

és tulajdonképpen a hihetetlen profitot tud termelni,

de alkalmas jó dolgokra is, például arra,

hogy a jobb és a bal oldal kibéküljön,

és a közszolgálatiság mint olyan megvalósuljon.

Nem játszol ezzel a gondolattal,

hogy esetleg van remény?

Hát csak, sőt, hát én ezért teszek, és próbálok tenni, és tettem is.

És nyilvánvalóan, hogy ez a helyzet tarthatatlan.

De ennek vannak ugyebár bizonyos kondíciói, tehát nyilvánvaló,

hogy a balnak és liberálisnak mondott valójában semmen bal,

semmen liberális oldalnak számos ügyben magába kell szállnia.

Tehát az nem lehet, hogy elszórom a

pénzt,

ellopok mindent,

megkezden és intenzíven folytatom egy ország tönkretételét, szétlövöm őket tüntetéseken,

majd leülünk és beszélgessünk.

Tudod?

Tehát azt nem lehet,

hogy amikor a koncentrációs tábor föl szabadul,

akkor a kápó sírva oda jön, hogy beszélgessünk.

De mit csinálsz helyette a beszédtet?

De mit csinálsz a beszédtet helyett?

Mert azt mondod, nem lehet ezek után leülni és beszélgetni.

Jó, elfogadom, amit mondasz, akkor folytasd,

mit fogunk csinálni a beszélgetés helyett?

Hát a helyzet az tulajdonképpen az általatok képviselt,

vagy nem tudom mennyire gondoljátok magatokat független kommunikátoroknak,

az általatok képviselt oldal kezében van.

Nyilván, ugye hát például a kokáért lett volna lehetőség arra,

hogy amikor Ferec Pestmér bizalmi szavazást ért maga ellen,

akkor legalább egy-két ember azt mondja,

hogy nem volt helyesíten hazudozni.

Egyébként ez 14 képviselő,

azt hiszem matematikailag körülbelül,

amennyinek azt kéne mondania, hogy nem.

Tehát ahogy Nagyibre egyszer azt mondta, hogy nem.

Tehát ez lenne ugye például egy alkotmányos és békés benyújtás.

Üdvész úr, elhangzott itt néhány megalapítás,

amelyeket csak nem fogok hagyni szólni.

Egyébként azt mondja, hogy a napkert a közszolgálatiságnak a lábalt típrása.

Kérdések hangzanak el, aki bejön ebbe a műsorba,

az ezekre a kérdéseket válaszolhat.

Aki nem én be ebbe a műsorba,

az nem tud válaszolni ezekről a kérdések.

A másik megérzése pedig azt mondja,

hogy a bal liberais oldalnak magába kéne szálnia.

Lehet, hogy magába kéne szálnia,

csak én megjelézni a halapul, hogy lehet,

hogy jobb oldalnak is magába kéne szálnia.

És a két megérzés kapcsolatban pedig hadd kérdező

meg ön től, hogy meddig mehet el egy humorista

ön szerint, vagy egy showman meddig mehet el ön szerint a politikai szimpátiáknak,

illetve a politikai antipátiáknak a megvallásában.

Tulajdonképpen semeddig.

Tehát én azért arra vigyázok,

hogy a műsoromban ugye ne legyen.

De most egy

másik műsorban ugye politikai

szimpátiát, antipátiát, legzletesen egyértelműen.

És erre megpróbáltam a magam módján választolni.

Hát szerintem bármegyik.

Hogy a buddijállam miket mond a Bushról.

Tehát az, hogy nekem egy kormány ne tessen, ez állapulmányi jobb.

Ez rendben van, ez.

De azt nem szeretném csinálni,

hogy a műsoromat teszem ennek az érzésemnek a szócsövévé,

ahogy ezt egyébként egy másik műsor ugyanezen a csatornál esztendők óta teszi.

Nekem, de hát mondjuk éppen az itt álló verebes Istvánnak elég nagy szerepe van abban,

hogy egy anegdotával válaszoljak,

Zegh Zoltán Németh Lászlóig bújtatták,

és Zegh Zoltán jut a könyvtárban,

amikor Németh László felesége menite neki a kávét.

És akkor azt mondta Zegh Zoltán, hogy abban,

hogy én most itt ülök,

azért a Lacinak is van egy némi szerepet tudni, amik Németh Lászlónak.

Tehát abban például a kokányos.

Hát ma erős a gyanú arra,

hogy egy pici elkanyarodással éljek,

hogy ezt a Balnak mondott valójában nem Bal,

és még tevésbé liberális oldal,

most már egy dolog tartja össze, az Orbán gyűlölet.

Na most ennek a gyűlöletnek a felépítésében, hát például Pistának,

aki a heti hetesben esztendőként állt az Orbán kép alatt egy lángzsával, és üvöltött el,

mint az Altamirai barlakban a bölényt elejteni vágyó ősember, hogy feszítsük meg, feszítsük meg.

Tehát ebben neki sok munkája, sok munkája van.

Sállam, meghaljogod, bocsássad.

Igen.

Például engem rettenetesen zavar a jobb oldalban az,

hogy bibliai képeket használ,

és bizonyos értelemben a bibliai történeteket marketizzálja.

Tehát mondjuk...

Most az

Altamirára gondolkod.

Nem, nem.

Most arra gondolkod, hogy azt mondod, hogy feszítsük meg, sőt olyanokat mondanak,

hogyha megütik a jobbat, megütik a balt.

Megmondom őszintén nem tartom szerencsésnek,

ha egy politikai oldal bizonyos olyan dolgokat sajátít ki,

ami soha nem lehet az övé,

mert nem tőle eredeztetett.

Na de hát most...

Mondom, hogy hogy megy ez a gondolkodás.

Például én nem zavar az,

hogy a politikai véleményedet megvaló,

de az nagyon zavar,

hogy kétségbe vonod a másik liberalizmusát,

vagy a másik létét.

Ugyanis ezzel szemben nagyon nehéz védekezni.

Mondom nekem, igazad van,

nem teljesen baloldal ez,

de hát mondod nekem,

a Fidesz tipikusan baloldali gazdasági programot hirdet.

Hát gondolom egyetért eszedben,

hogyha ismered az ő gazdasági programjukat.

Magyarországon...

Át, ezért nem vagyok újságíró,

és nem vagyok politikus.

Akkor úgy mondom, hogy...

Olyan terheket ne rakjatok rám,

én nekem vannak érzéseim, én egy lányfogos, én bedolgozó vagyok, beszélhetem...

Akkor, de azt biztosra látod,

hogy Magyarországon a parlamenti patkó,

az nem fedi le a klasszikus bal és jobboldal értelmét.

Tehát amikor te azt mondod,

hogy ez a kormány nem baloldali, azt mondom, igen,

és az ellenzék pedig nem jobboldali.

Ezzel én tökéletesen egyetértek.

Ebb ilyen szemantikai zűzavarban nem jó,

hogyha kétségbe vonjuk egymás hitét, vagy liberalizmuset.

Gondolom, hogy te is bizonyos értelemben liberális vagy, hisz.

A szellem természete megkívánja ezt.

Most mit vársz tőlem?

Rád

reagáltam egy beszélgetésben, mondtál valamit, és rád reagálok, hogy azt mondod,

hogy ez nem közszolgálatiság, ez nem baloldaliság, nem liberalizmus.

Folytatva a gondolatát, gondolom némi diszkrepranciát okoz benned,

hogy én ezt mondom.

Diszkrepranciát.

Igen, igen, csak kicsit izgulok, mert látom,

hogy ki akarsz bújni.

Mi alól bújnék ki?

Hát én most hírtelen azt mondtam, hogy megfeszítsük,

én most nem tudom,

hogy a Bibliát ki mire használja.

Hogy lehet az Orbánus

Jézus Krisztus egymáshoz hasonlítani?

Ne haragudjál.

Hogyha ebből ez következik,

akkor a hígeli dialektikát ebben a pillanatban egy végtelen guttan nadrágá alakított.

Hát ez egész egyszerűen expensis vermis.

A teológiát ne hoztad be.

Ebben nincs benne.

Jó, szíves dobják be valami kérdést.

Jó, de hát én ezen a szőrszál hasonlátáson,

amely szó egyébként Luther Mártontól származik, Hárspálterej,

ugye most ezzel én nem fogok mit kezdeni.

Én azt próbáltam mondani,

hogy például...

A saját képeddel, tehát azt a helyzetet idézed, amikor a tömeg,

a csürhe nem azt mondja, hogy barabás, hanem azt, hogy Jézus, feszítsd meg.

És az Orbán-nal kapcsolatosan hoztad fel ezt a témát,

hogy a gyűlölet tartja össze a balontat.

Igen.

A gyűlölet az egy negativitás,

az a gonosz megyestesítője

maga.

Jó, akkor árnyaljuk...

Teológizálás.

Akkor árnyaljuk ezt a kérdést.

Hát ezen te most még nyugodtan rúgózhatsz.

Szerintem ez nincs benne abba.

Szerintem ebben nincs benne abba, amit én gondoltam.

Én itt két dologra,

és ebben a pillanatban a konkrét személyek nem is érdekesek.

Én arra bátorkodtam célozni, hogy a médiának, amely bántóan egyoldalú,

óriási szerepe van abban,

hogy ez a helyzet létrejött.

Én azt mondom, hogy a magyar demokrácia szempontjából egy hihetetlen luxus volt,

hogy az egyik legtehetségesebb,

mert aki nem azt mondja az Orbán-Virikorra,

hogy egy iszonyúan tehetséges pali,

annak egyszerűen nem jó a minőség érzéke.

Tehát én is számos olyan művész tudok mondani,

aki nekem nem szimpatikus,

de a lejztungot elismerem.

Tehát ez például egy borzasztó fontos dolog lenne, hogy idáig eljussunk.

Ilyen formátumú politikus nem igen van,

akire záporoznak gyakorlatilag az ütősek, tehát én csodálom,

hogy ő még nem budjant meg,

ami vele és ellene történik, amióta hatalomra került, ugye 1900-1900-ban,

illetve hát miniszterelnök lett.

És én azt mondom,

hogy ez nincsen jól,

de mondok mást is, ugye?

Hát néztem itt reggel Póka doktort.

Hát kérem szépen, ez a párt,

aminek nevében ő beszél, ez nem létezik.

Hát ez vidéken nincsen.

Ez egy 2% alatti megbukott párt.

Ez egy 5% fölötti

párt.

5% fölötti parlamenti párt.

A 2006-os

országműszi választásokon.

De a mostani támogatottsága pillanatilag

2%-i, a demokrácia úgy néz ki,

hogy 4

évente

választunk, és 4 évente lehet bekerül,

és mi kerülj a parlamentbe.

Tehát ez nincsen.

Tehát pillanatilag ez a párt.

De ennek területi.

Hát nem örülhet,

ha demokrata

vagy, hogy elsorrad a parlamentarizmus.

Nézd, a rabmadarak hosszú és kártékony szerepéről folytathatták egy különbeszélgetést.

Ez azért mégiscsak örülnél,

hogyha eltűnne ez a párt.

Ha egyszerűsödné a politikai

képnek.

Én ezt a formációt,

a 16 éves magyar demokrácia legkártékonyabb csoportosodásának tartom.

Akarod, hogy majd, ha akarod, erről is beszéljünk.

Egyébként a Design Center című könyvben második kiadás a kapató.

Tehát azért, nem érdelem,

hogy majd második is beszélgetünk,

Hát azért hosszú érdezünk.

Jól, jól, jól.

De fejezem.

Tehát pillanatilag ez a pár abban a helyzetben van, igen,

mint a gyaloggalókban a fekete lovak.

Tehát ott fekszik, se keze, se lába,

és Kóka a doktor azt kiáltja,

hogy egyezünk ki döntetlenbe több liberalizmust.

Hát én ilyen alapon, ki kell, honnan, miért.

Én faldamenti pársor beszélni.

Erre a helyzetre, és ez egy méltatlan kifejezés, hogy én örülnék, vagy nem örülnék.

Annak idején, ugye mi ebben, na mindegy.

Igen.

Említette, bocsáss meg.

Jól, jól.

Említette, hogy komoly felelőssége van a médiának az országban.

Abszolút.

Zajló ügyekkel kapcsolatban.

Heti válaszban jelent meg önnek egy címlapos interjúja.

Így van.

Ez előtt, készül állítások hangzanak el.

Csak egyet hadolvasak fel ezek

közül.

Például azt mondja, szeptember 18-a kapcsán,

ugye

a TV Székház ostomáról beszélek,

hogy

még mindig folynak az ellentmondásos rendőri tanúvallomások alapján indult eljárások,

ezeket be kell szüntetni,

amnesztiában kell részesíteni a már elítélteket.

Na most ugye egy ország látható,

Talán az eleleti verzióban benne volt,

hogy a jogtalanul elítéltek.

Én ugye nem tudom,

megint készítettem az interjút,

amelyet egyébként nagyon tehetséges,

fiatas túlfondráskó regán gyárkodtam.

Pontosan azért, mert én nem azt állítom,

hogy itt nem voltak jogos ítéletek.

Ugye?

Én azt mondom, hogy volt egy csomó abszolút jogtalan és indoklatlan ítélet.

Ugyebár, én nem vagyok jogász,

de hát az mégiscsak egy lehetetlen dolog,

hogy rendőrök egymástak ellentmondó vallomása alapján ítéljenek el embereket.

Ugye volt például egy kődobáló, megkérdezték, mondta a rendőr,

hogy hogy dobta a követ, a rendőr mutatta, hogy jobbkézzel, mire mondta,

hogy egy probléma van,

hogy én balkezes vagyok.

Tehát ne mossunk össze dolgokat.

Nyilván rendőr utól, hogy elképzelhető,

hogy nem úgy emléztük, hogy balkezzel, után jobbkézzel,

de az a kő repült, azt láttuk mindannyian, a hírtévé

és a televízióknak.

Nem repül, nem repül.

Hát

a hírkében,

figurája, a legnézettebb showman,

hogyha ön mond bármit,

akkor nem lehet arra hivatkozni,

hogy igazából nem ért a politikához.

Ha ön mond valamit,

akkor arra odafigyelnek az

ember.

Helyes, helyes.

Ha ön azt

mondja,

hogy amnesziában

kell részesíteni a tévészékháznál randalírozó, rendőröket verő, tévészékházot felgyújtó embereket,

akkor annak súlya van.

Még pedig

annak jelenére, hogy ez ötösség.

Később szeresnék nézni, hogy hogy már ez pontosan?

Még mindig folynak az ellentmondásos rendőri tanúvallomások alapján indult eljárások,

ezeket be kell szüntetni,

amnesziában kell részesíteni a már elítélteket.

De ez október 23-ára vonatkozik.

Az egy teljesen más dolog.

Hiszen, hogyha a ciket eltetszik olvasni,

akkor én ott nagyon pontosan elmondom, hogy kikérem magamnak.

Tehát gyakorlatilag, ami a televíziónál történt,

annak jó olvasata nincsen.

Az egyik olvasata az,

hogy az én adomból fenntartott rendőrség nem tudja

megvédeni az én adomból fenntartott köztelevéziót.

Hát micsoda skandalulni ez?

Ez alapján

nem lehet felmenteni a tévészékháznál.

De én nem erről beszélnek, 23-áról beszélek,

ahol nyilvánvalóan ártatlan emberek több tucatják,

százait vertek meg gyalázatos módon,

és erre mondom én azt,

hogy ez a 16 esztendős demokráciának egy olyan fekete doboza,

tehát itt a demokrácia repülője nem szélviharba került, itt lezuhant.

Nem lehet tovább lépni,

és nyilvánvalóan ezeket a skandalumokat a média ügye próbálja eltagadni, meg nem történt.

Én

magam elmondtam nagyarább tízszer,

hogy azokat a rendőröket,

akik akár szeptember 17-18-án, akár október 23-án,

vagy a kettő között

törvénytelenséget követnek el, azokat el kell mezeln.

A pillanatban, hogyha most már látjuk,

hogy nyilvánvalóan parancsra rendőrök azonosító szám nélkül lépnek ki az utcára,

ezeket nálunk szerencsésebb történelmi fejlődési országokban,

mint Togó, Luxemburg és Bután, ezeket terroristának nevezik.

Tehát abban a pillanatban,

ha a rendőr azonosító szám nélkül lép ki az utcára, akkor jogot tipor.

Ezért halad végtelenül nehezen,

egépként ezeknek a szemünk láttára,

hiszen a hírtelevízióban ezeket a felvételeket lehetett látni.

Tehát az a jelenet,

amikor Móczár István egykori válogatott öttusázott,

bestiális módon a Madács tér árkányjai alatt agyba főbe vernek,

majd az összes ott elhaladó rendőr egyet belerúg.

Ez az a pontja a magyar demokráciának,

amiről old szívesen kénekesítünk, és bízunk abban,

hogy ez valamennyi számára rendszerűen fontos,

amikor itt nem lehet

tovább menni.

Sángod, szerintem is rendőr nem mászkálhat ilyen feliratnél.

Rengeteg igazságot mondasz.

Én azt nem értem,

hogy hogy van az,

hogy ezeket az igazságokat nem tudjuk egymásra rakni.

Tehát a Fidesz illegitimnek tekint egy kormányt.

Azt mondja, hogy takarodjon.

De hát ezt miért tehetni?

Bocsáss meg.

Teheti, csak ezzel a feszültség olyan mértékű lesz,

gondold el egy ilyen viszonyrendszerben, hogy a rendőrség...

De hát miért mondod?

Hogy gondolod azt, hogy a rendőrséggel kezdődött a történet?

Nem?

A történet ott kezdődött,

hogy történt egy olyan támadás,

ami nem volt még a 16 éves demokráciánk életében.

Nem, nem.

A rendőrség sem volt fölkészüve.

A történet...

Miért nem kapcsolod össze egymáshoz a momentumokat, és rájövünk arra, hogy...

Hát

akkor horgoljuk tovább ezt a terítőt,

és kapcsoljuk ezt a momentumokat.

Orbán Viktornak van felelőssége abban,

hogy az utcai politizálás kiteljesedett Magyarország?

Kedves barátaim!

Mondd, hogy nincs!

Amit meg kellene érteni,

én most már ez az összöd nem összöd,

én nekem ez már a könyökömön jön ki,

de finoman szeretném arra a figyelmet felhívni,

hogy Orbán Viktor öt éve nem Magyarország miniszterelnöke.

Tehát az, ami itt gazdaságilag,

és minden egyéb szinten történik, azért,

hát természetesen a valiberális kormányzat kell,

hogy vigye a felelősséget,

mert ők vannak kormányok.

Én most azokra az atrós hallangokra nem is utalné,

hogy már a 2002-es választáskor felmerült, sőt,

hát ez tulajdonképpen másfél év után verifikálódott,

a csalásnak a gyanúja, illetve tényja, Mindkét oldalon

tegyük

hozzá.

Amit, igen, jó, ez is egy ilyen kedves lejtmotívum,

hogy az egyik 19,

a másik egy hiány.

De mert így van.

Én ezt

nem hisz el,

és nem gondolom.

Sigen, akkor mondj ezt,

hogy konkrétan mi volt a csalás egyik oldalon.

Egész konkrétan a következőről volt szó,

és amikor az Erzsébet hídra vonultak ugye 2002-be,

akkor magam is azt mondtam, hogy gyerekek, fújt a bőrgyár,

elvesztettétek a választásokat, tessék haza fáradni.

Mint ahogy egyébként, hát ezt kellene mondanom.

De ez a következő történt,

hogy a választási bizottságokban megvásárolták a népsort,

amit egyébként más országokban lehet tenni.

Ugye emlékszünk, hogy a délután ment föl a görbe, ugyanis az történt,

hogy a népsort megvásárolva,

ugye a választói névjegyzéket, utána kimentek telefonálgattak,

és az embereket aktivizálták.

Erről a két választási forduló között a választási bizottság egy állásfogalást hozott,

hogy ez nem helyes, és hogyhogy nem, ez Ritko,

akit Nemes Köté Van Árú csak trutymó Emiliának szokott hívni, a szakirába,

a poncfilé alatt elsikka.

sikka, tudják?

Jó, én meg ott voltam.

Tehát vannak az életünkben ilyen operettes elemek.

Én meg ott voltam egy olyan

választókerületben,

ahol egyébként pedig...

És enniatt, ha Szabad drága szerkesztő úr befejeznem a mondatot, akkor tudjuk kérni.

Ez az állásfoglalás, ami önmagában kimondta azt,

hogy ez az oldal nem megengedett eszközöket használ,

ez másfél évig a közlönyben nem jelenik meg,

majd miután a közlönyben megjelenik, azt mondják, hogy sajnáljuk, és Ritko Emilia,

Infloribus szárgal tovább az élet csillagporos öslegyén.

Tehát még annyi sem történik,

hogy őt ne talál levácsák.

A mostani választásokkal kapcsolatban ilyen buszos hurcivállás is azért erősen felmerült.

Kétordom,

de Sándorom, akkor az ország másik fele, aki nem látja,

hogy mi történik az országban.

Igen.

Az miért ilyen buta?

Hát, hogyha kicsit hátralépünk,

akkor pontosan tudjuk azt,

hogy az úgynevezett nagy demokráciákban

tulajdonképpen a mobnak nevezett semmifajta politikai állásfogalással

nem rendelkező bizonytalan tömeg dönti el a választásokat.

Hát azt hiszem a buszsal, ezt jobban tudjátok,

hát még szorosabb volt.

Hát ott nagyon minimális szavazat döntött,

ugye pedig egy több mint 200 milliós országról van szó.

Na, ezt csak azért mondom, hogy te kérted,

hogy horgoljuk a terítőt, ugye?

Illetve most beszéljünk úgy, hogy azok, akik elégedetlenkednek,

azok milyen olvasattal rendelkeznek.

Tehát lássuk meg a másik embert,

próbáljunk az ő fejükkel gondolkodni.

Ők ugye látják egyrészt ezt,

majd pedig ugye látják azt,

hogy maga a miniszterelnök vallja be, hogy nem az, hogy hazudtak,

hanem az egész politika hazugságra épült, mert hiszen,

ha ők bevallják mindazokat a tényeket, amelyek elég szomorúak,

amelyeket ők ugye eltitkoltak,

tehát itt nem arról van szó,

hogy minden kormány hazudik, hanem ez, genezisét tekintve,

ahogy Szentpál az egyházat

a kősziklára, ők hazugságra építették,

és ezt be is vallották.

Hát ez esetleg néhányaknak nem tetszett,

ugye tehát innen mentek

tovább a dolgok.

A másik oldal miért ilyen buta?

Miért meg

tovább?

Én ilyet nem

mondanék, én mindenkinek

a választásért,

azért

mert elhiszi, azért mert elhiszi, én is,

hogyha most magunkban nézünk, hány dologban hittünk,

hány dolgot fogadtunk el naivan,

amit ugye ma már nem úgy látunk.

Hát valószínűleg a többség is ugye ezeket a dolgokat elhitte,

illetve hát nyilvánvalóan a Viktor körülés kapcsolatos stílus nyilván nagyon sok embert

antipátiával töltött el, főleg úgy,

hogy ez iszonyúan meg lett turbózva.

Tehát ezek a kísét a fejekbe belelettek.

Hadd horguljam a veszélyetés végét, akkor Pábri Sándorra,

mert végül is hát nyilván nem a nagy politika érdeklő,

mostanézvegetve nem Pábri Sándor.

Én 88-89-től nagy, még főiskolásként nagy rajongója voltam Pábri Sándornak.

A hócipőket az első számtól kezdve eltettem,

és mindig a Design Center-rel kezdtem az olvasást.

Ez volt most a puncsolás része a dolognak.

Akkor én éveken keresztül,

meg mai napig olvasom a hócipőt,

nem láttam nyomát annak,

hogy Pábri Sándor a lehető legkisebb mértékben politizált volna,

még a poénok szintjén sem.

Aztán ugye az a Pábri Sándor,

akinek Farkasházi Tivadal biztosított lehetőséget arra a hócipőben, és a...

Mostaná

mit mutat, hogy egy percig van?

A hócipőben és a rádiókabaréban,

az a Pábri Sándor néhány esztendővel ezelőtt összeveszett az ő, hogy is mondjam,

bizonyos szempontból idézőben apukájával,

és akkor kezdett el politizálni.

Az egy természetesen reakció,

hogy az egyébként a bal liberális oldalhoz sorolt Farkasházi

Tivadalral szemben helyezkedett el politikailag Pábri Sándor.

Van ennek a kettőnek bármi köze egymáshoz?

Hát ez egy komplex dolog,

és megpróbálok távirati stílusban válaszolni.

Én változatlanul azt tartom helyesnek,

ha egy olyan fajta figura,

amit én nem politizál.

De, ahogy József Attila mondja, a liralogika, de nem tudomány.

Tehát én, amit teszek,

tulajdonképpen sok szempontból nem teszem helyesen,

de én azt mondom,

hogy van egy olyan morális pont,

amikor nem csak az írás tudóknak van felelősségük,

hanem a szótudóknak van felelősségük.

Tehát, ha érdekel, hogy én miért mondtam el azt,

hogy a 23-át skandalumnak tartom,

a saját lelkiismeretem megnyugtatása céljából.

A kivadalra való történet az egy hosszabb dolog.

Én úgy gondolom, hogy ő mind a rádiókabarét, mind a hócipőt,

mind a heti hetest napi politikai célok szolgálatába állította meglehetősen durván.

Én vele össze nem vesztem.

Én megírtam akkor, amit megírtam,

ugye a Design Center robotot átengettem,

hogy azt ő mennyesi képekkel borítsa be,

és utána valahogy lehagytuk egymást, ahogy régen mondták,

mert József Attilák az illegális.

Hála Istennek arra sincs idő,

hogy Farkas Aditivadalt megvédjem.

Köszönjük, hogy eljöttél.

Köszönjük.