0423_Interpellacio___Mikola_Istvan___Horvath_Agnes.wmv

Képvisel úr, önnél szóparancsoljon.

A visszafordíthatatlan fordulóponthoz érkezett a közel egy éve tartó reformámok futás.

Az emberek nem értik pontosan miről van szó, azzal traktálják őket,

hogy milyen jó lesz nekik,

ha válogathatnak a kegyeikért versengő biztosítótárságok között.

Megjöjjük betegségük esetén jó orvost,

illetve jó kórházat akarnak választani.

Aki nem csatlakozik feltétel nélkül az önök kampányához,

arra rásütik a bélyeget,

maradék reformellenes és folytathatnám.

Úgy tűnik ismét él a jelszó, aki nincs velünk, az ellenünk van.

Az önök által sokszor hivatkozási alapként emlegetett európai gyakorlat

éppenhogy nem a társadalombiztosítási rendszerek feldarabolásáról

és helyükbelépő piaci biztosítótárságokról szól,

hanem a szolidaritást erősítő nemzeti kockázatközösség megőrzéséről, illetve visszaállításáról.

A napokban az induló elnökválasztási kampányban még az Egyesült Államokban is

napirendre tűzik újra az egységes egészségbiztosítási rendszer bevezetését.

Az egészségbiztosítás piacainak kudarcai mára megváltoztatták a szakértői viták tartalmát is,

hiszen az üzleti biztosítótárságok versenyében túl sok szegényember, idős, kispénzű, nyugdíjas,

krónikus betegségben szenvedő esik el a gyógyulás esélyétől.

Az alacsonyövedelműek anyagi terhei a privatizált egészségbiztosítási rendszerekben megnőttek,

sokuknak nincs biztosítása,

egyáltalán nem vagy nomorúságos szinten látják el őket.

Ha körülnézünk Európában, látjuk,

hogy versengő többbiztosítós modell az orszájoknak csak kis részében működik,

és azok bevezetésére is a miénktől eltérő körülmények között kerül sor.

Olaszországban, Spanyolországban többbiztosítós rendszerről

térnek át egységes állami egészségügyi rendszerre,

Ausztriában regionális alapon szerveztek társadalombiztosítást,

melyel a lakosság elégedett.

Számunkra vonzó lehet az észpélda,

ahol decentralizált többbiztosítós modellt alakítottak át,

egybiztosítássá és megteremtették a hatékony szolgáltatásvásárlás feltételeit.

Tisztelt miniszterasszony!

Az eddigi egészségügyi reform hibái még kiavíthatók.

A biztosítási rendszer lóhalálában történő privatizációja visszafordíthatatlan,

illetve csak nagyon nagy anyagi és emberi áldozatokkal korrigálható változást jelent.

Nem gondolja, hogy mielőtt a döntés megszületik,

érdemi szakmai vitát kellene folytatni az egészségügyi

átalakulás legnagyobb paradigmája az egybiztosítós,

többbiztosítós rendszer kérdés körül?

Mit kívánnak tenni annak érdekébe,

hogy nyugodt légkörben szakszerűen folyék az egészségügyi

biztosítás reformjának előkészítése és megvitatása?

Köszönöm a türelmét!

Köszönöm szépen képviselő úr,

és most megadom a szót Horváth Ágnes miniszter, asszonynak parancsoljon.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselő úr.

Én azt gondolom, hogy valóban van miről vitatkoznunk,

hiszen sok olyan pontot találhatunk,

amelyek abszolút közös kiindulási alapul szolgálhatnak.

Például azt mondta, hogy a betegek jó orvost, jó kórházat szeretnének.

De teljesen igaza van, teljesen egyetértünk ezzel, ez egy tény.

Ugyanakkor adott az a kérdés,

hogy honnan lesz jó orvos,

honnan lesz jó kórház,

mitől fog javulni az ellátás színvonala.

Az önök tipikus válasza erre, hogy több pénzből.

Ez a több pénz,

ha megnézzük 97 és 2007 között,

több mint közel négyszer annyi pénz jut egészségbiztosításra.

Észreveszik önök a színvonal javulását?

Szerintem nem nagyon.

Éppen ezért gondoljuk azt, és látjuk azt, hogy az egészségügyel, az egy lyukazsákolt,

szükségesek a strukturális átalakítások,

hogy valóban érdemes legyen egy másik rendszerben pénzt,

akár több pénzt folyatni ebbe a rendszerben.

Képviselő úrnak azzal is igaza van,

hogy nem most kellett volna a biztosítási reformhoz hozzáállni.

Nagyon nagy köztünk az egyetértés több kérdésben.

Az SZDSZ már nyakorlatilag 89 óta 17 éve javasolja a több biztosítós

rendszerbe vezetését.

A beteg választani tud,

mint biztosított a biztosítók között,

és a biztosítók azok,

akik minél előnyösebb szerződésekre törekszenek a kórházakkal,

amikben a fő kritérium a minőség lesz.

Azaz egy kétszintű verseny tudunk létrehozni.

Képviselő úr nagyon szépen bemutatta az amerikai rendszerben a szegény és a gazdag biztosítókat,

de hadd ismételjem el újra itt a tisztelt ház falai között.

Pont arról szól a tárca elképzelése,

hogy ne engedjünk ilyen rendszert,

ne engedjünk gazdag és szegény biztosítókat.

Ezt akadályozzuk meg mind a törvényel, mint pedig azzal,

hogy egy újraelosztási rendszer jön létre.

Nem a járulékok képezik a biztosítók bevételét,

hanem a járulékok egy központi alapba jutnak,

ahol történik egy újraelosztás,

kórnem és egyéb tényezők szerint, és ez az,

amiből a biztosítók gazdálkodhatnak.

Azaz Mari néninek ugyanúgy nem kell járulékot fizetni,

mint ahogy nem fizetett most sem,

ugyanúgy az állam fizet utána,

csak éppen Mari nénire a biztosító sokkal több pénzt fog kapni ebből a közös járulék alapból,

mint amit az állam megfizetett utána.

Erről is szól a szolidaritás.

A biztosító, az állami biztosító fenn kell, hogy maradjon,

hiszen szükség van állami garanciára.

Ezt egy olyan kompromisszumnak tartjuk,

ahol ott lehet igenis,

hogy az állam szerepe, ott kell,

hogy legyen az állam szerepe.

Amint látja képviselőr, ez a koncepció garanciát nyújt az egyenlő elbánásra,

megtartja az egységes nemzeti kockázatközösséget egy erős állami biztosítóthoz létre,

ugyanakkor engedi a piac megnyitásával a versenyáldásos hatását.

Teljesen igaza van képviselő úrnak,

hogy nem vehetők át egy az egyben a nyugat-európai példák,

de az amerikai példa pedig még kevésbé.

Az elmúlt hetekben, hónapokban számos konferencia,

számos fórum foglalkozott a biztosítás kérdéseivel.

A sajnapvilágot látott közvéleménykutatásokról sem szabad megfeledkeznünk,

ahol az emberek közel kétharmada támogatja a több biztosítósrendszer,

több biztosítósmodellt szeretne látni.

Hadd kérjem képviselő urat,

hogy az ő általa említett nyugatlékkörben járuljon hozzá érdemi konstruktív javaslatokkal ahhoz,

hogy Magyarországon jól működő több biztosítós rendszer tudjunk megteremteni.

Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen, miniszterasszony!

Kérdezem a tisztelt képviselő urat,

hogy elfogadja a választ.

Parancsoljunk!

A tisztelt miniszterasszony, amit elmondott fából vaskarika, amit önök terveznek,

az nem szolidális rendszer.

Márpedig Európában a legnagyobb érték,

a legnagyobb európai érték a szolidaritás.

Szeretnék utalni arra,

hogy a keresztény gyökerű Európában a szolidaritás minden országban ma egy abszolút prioritás.

Ez pedig abból fakad,

mint a közel 130 éves társadalombiztosítási rendszer is,

hogy az embernek a lényege az,

hogy önmagát észlelő személyként jelenik meg a természetben.

Az embernek lelke van,

önmagát szubjektíve észlelő képes személyhez, azért felelős önmagáért,

de ha önmagáért felelősséget visel,

akkor az embertársáért is felelős, hiszen az egyént,

az ént mindig csak a te határozhatja meg.

Ebből a magamért és az embertársamért viselt vállalt felelősségből építkeznek a közösségek,

és az a nemzetközösség is,

amely szolidaritást vállal a bajban jutott, a szenvedő, a kiszolgáltatott emberért.

A társadalombiztosítás felmondása óriási paradigma.

Kérem, hogy gondolják meg, amit a terveikben,

médián keresztül most a társadalombiztosítással kapcsolatban sugalna.

Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen!

Én azt vettem ki a képviselő szavai,

hogy nem fogadja el a választ.