0514_1449_Balla_interpellacio__Parlament_1_.wmv

Tisztelt elnökasszony, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt pénzügyminiszter úr!

Ön számos alkalommal ostorozza a hazai adózási morált.

A katasztrofális költségvetési helyzet kialakulásáért természetesen nem a kormányt,

hanem jelentős mértékben a fekete és szürke gazdaságot teszi rendre felelőssé.

Olyan törvényeket szavaztat meg pénzbehajtás érdekében a szocialista

és szabaddemokrata képviselőtársaival,

melyek később alkotmány ellenesnek bizonyulnak.

Elszántságát bizonyítja, hogy semmi pénzt nem sajnál arra,

hogy megerősítse az apekot,

már-már büntető komandóként küldve rá a hazai vállalkozásokra.

Mindent megtesz, hogy fülön csépje a vélt adóelkerülőket.

Mindent megtesz, kivéve egyet a példamutatást, tisztelt miniszter úr!

Mialatt másoktól elvárják, hogy az utolsó filérig kifizessenek minden rájuk nehezedő terhet,

esetleg ennél még többet is elvárnak,

önök furamót kihúzzák magukat a köznek jogosan járó adók és járulékok egyrészének kifizetése alól.

Hiszen önnek és a több százezer embernek,

akik olvasták a lapokat,

a kóka János luxus villájáról világos,

hogy magán célra építeti azt,

mégis a tulajdonába levő cég neve alatt teszi.

Bárki számára, így gondolom ön számára is, miniszter úr, nyilvánvaló, hogyha konyhával,

hálószobával és gyerekszobával ellátott házat,

az ember csak magán célra építhet.

Hisz vállalkozás céljára ez nem alkalmas.

Alkalmas viszont arra, hogy az építés után a több tízmillió sáfát a tulajdonos visszaigényelhesse,

és kibújjon számos normális esetben kifizetendő adó és járulék alól.

Miközben tehát ön pénzígy miniszter úr oly lelkesen beszél a szürke gazdaság

és a fekete gazdaság visszaszorításáról,

épp a saját miniszter társánál felejti el észrevenni azt.

Tisztelt miniszter úr!

Fontos, hétköznapi kötelesség a példamutatás.

Miért nem szól nagyvagyonú miniszter társának, hogy ne trükközzön, hanem legyen becsületes,

fizesse be az adóját?

Ha már a kormány is rossz példát mutat, nem féle attól,

hogy a szürke és fekete gazdaságban tevékenykedők vérszemet kapnak,

és úgy gondolják, ha Kókának szabad, akkor nekik is.

Kérdezem, ha Kóka János mégsem hajlandó a trükközéstől elállni,

ellenőriztetje az apechel egy-két éven belül,

csak hogy el ne évüljön,

hogy magáncélra használja a hálószobás, gyerekszobás, étkezős, luxus ingatlant?

Várom válaszát, miniszter úr!

Köszönöm szépen!

Képviselő úr interpellációjára Veres János pénzügyminiszter úr válaszol.

Miniszter úr, öné a szó?

Köszönöm a szót, tisztelt elnök, asszony, tisztelt képviselő, tisztelt országgyűlés!

Képviselő az még rendben való,

hogy ön bulvárlapokból tájékozódik,

az már nem teljesen,

hogy a bulvárlapok színvonalát itt az interpellációban is megismétli a parlamentben,

ezt csak sajnálni tudom.

Ha pedig már a bulvárlapokból tájékozódik,

akkor célszerű lehet volna még tovább tájékozódnia,

mert felteltően nem tudta, vagy ha tudta, akkor sajnálom, hogy tudta,

és nem vette figyelembe az interpelláció megfogalmazásánál,

hogy Kóka János miniszter úr az adott

ügyben indított jogi eljárásának

eredményeképpen első fokon sajtóhelyreigazítási pert nyert.

Ebből következően nem célszerű képviselő egy olyan ügyben a parlament nyilvánossága

előtt valakivel kapcsolatban az ön által említett kifejezéseket használni,

aki az adott ügyben,

a bíróságon már első fokon, még egyszer mondom, igazságtételt kapott.

Na már most tovább van,

de képviselő az ön által mondottakat, azt gondolom,

hogy legalább két kérdést érdemes megemlíteni.

Elsőként.

Sajnálom, hogy képviselő úr,

noha a geofizikus diplomával rendelkezik,

összekeveri a céget és a magánszemélyt.

Összekeveri, és olyan kifejezéseket használ,

amely ebben az esetben,

hogyha nem keverné össze, akkor nem kellene,

hogy használni olyan kifejezéseket.

Két kérdést tesz föl a végén az interpellációjának,

és tulajdonképpen a két kérdés közben egyikre bizonyosan tudja a választ,

de ezzel én megismétlem,

hogy biztos legyen a választban.

Képviselő Kóka János az elmúlt évben átesett egy vannyiusállási vizsgálaton,

az APEC megvizsgálta és rendben találta miniszterúrra kapcsolatos adózási kérdéseket.

Ebből következően az ön által föltett interpellációs kérdéséből arra a kérdésre,

hogy vajon fizette, befizette, az a válaszom, hogy igen befizette,

a vizsgálat eredménye adott esetben nyilvánosságra került,

és ebből következően ön is tájékozott lehet-e vizsgálat eredményéről.

A másik kérdéskör az az,

hogy képviselő úgy fogalmazott,

mi szerint önök furamót kihúzzák magukat a köznek

jogosan járó fizetési kötelezettségek teljesítéséről.

A képviselő úr szintén egy olyan megfogalmazás,

amit én nagyon sajnálok,

hogy egy képviselőtől a parlamentben megalapozatlanul elhangzik, hiszen hangsúlyozom,

hogy a kormány valamennyi tagja átesett ezen vizsgálaton,

valamennyi tagja esetében a vizsgálatot lefolytatták,

és az ön által elmondott kifejezésnek megfelelő tartalmat nem találtak,

ellenben teljesített kötelezettségeket találtak mindenkinél.

Ebből következően csak azt tudom mondani önnek képviselő úr,

hogy az ön által föltett kérdésekben a vizsgálattárt megtörtént,

rendben lévőnek talált mindent, és azt gondolom, hogy képviselő úr,

amikor itt bizonyos közgazdasági kifejezések kapcsán

nem megfelelő tájékozottság miatt összekevert dolgokat,

akkor bizonyosan az ön tájékozatlansága volt az,

ami alapot szolgálhatott el.

És ha sajnálni tudom,

mert még egyszer mondom,

hogy pontosan tájékozódhatott volna.

Máskor pedig képviselő úr,

hogyha egy újsághírre alapozva akar valakivel kapcsolatban a parlamentben interpellálni,

vagy valamit állítani, én javaslom, hogy tájékozódjon,

hogy vajon az adott újságot,

az adott hír miatt a bíróság elmarasztalta-e már, és ha elmarasztalta,

akkor ne tegyen fel olyan kérdéseket, képviselő úr,

és ne tegyen olyan kielentéseket,

amelyek kapcsolatban már bírósági döntés született Magyarországon.

Képviselő úr, tehát a kérdéseire választattam, pontos választattam,

kérem válaszom elfogadását, köszönöm figyelmüket.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr, miniszter úr,

én értem az ön válaszát,

értem az ön felháborodását,

értem az ön személyeskedését.

Hát hogy jövünk mi ahhoz?

Hogy jövünk mi ahhoz,

hogy a kiváltságosoktól egyáltalán kérdezni merjünk?

Hogy jövünk mi ahhoz,

hogy egyáltalán megmerjük kérdezni azt,

hogy hogy lehet az,

hogy a kiváltságosok mindig máskét csinálnak mindent,

mint a rendes emberek?

Hogy jövünk mi ahhoz,

hogy megkérdezzük a magas költségvetési hiányért,

vajon miért a szerencsétlen fodrászok, kőművesek, autószerelők a felelősek,

és a kiváltságosok miért nem?

Hogy jövünk mi egyáltalán ehhez?

Én értem az ön válaszát pénzígy, miniszter úr,

értem az ön cselekedeteit,

de elfogadni sem a válaszát,

sem a cselekedeteiket nem tudom.