0515_0942_NRE___Turi_Kovacs_Bela.wmv

A kormány mélyrepülése, amely a közvélemény kutatási eredményekben folyamatosan jelentkezik,

úgy gondolom még nem ért véget.

Ez nyilvánvalóan folytatódik.

A hazugságra, a semmittevésre,

a lódításra történő kormányzati építkezés előbb vagy utóbb megszűli a maga gyümölcsét,

és ezt már az emberek is jól érzékelik.

A miniszterek mélyrepülése különösen érzékelhető, egy kivétel van, hozzá kell tennem,

és az az agrárminiszter, az agrárminisztérium.

A kérdés tehát az,

vajon az adott esetben mi belállunk szembe?

Egyfajta kiváló PR teljesítménnyel, az egyéniséggel,

amely kétségtelenül létező, vagy valódi teljesítménnyel?

Nem mindegy, tisztelt ház.

A mezőgazdasági ágazat mélyrepülése,

hogy ismét ezt a szót használjam,

azt is mondhatnám elhúzódó válsága, valamennyi önkelőt ismeretes.

Az egyes ágazatok, így különösen az állattartók rendkívüli súlyos helyzete, nem most kezdődött,

hosszú évek óta tart, és úgy tűnik,

hogy fordulatot elérni nem sikerült.

Éppen ezzel kapcsolatban a hitelességet is érintő vita indult itt a házban is, és a sajtóban.

Mely szerint van-e olyan 20 milliárd forint,

amely a hazai 30%-os kiegészítő juttatásokhoz képest átkerült volna ez a 20 milliárd forint,

ahogyan a tárca állítja az állattartókhoz.

A kétségeket az okozza,

hogy az elmúlt esztendőben nem erő volt szó.

Arról volt szó a tárca részéről,

hogy adtunk az állattartóknak plusz lehetőséget azért, hogy megsegítsük őket.

De arról szó nem volt,

hogy ezt valahonnan máshonnan meg elvettük.

Erről egyetlen szó nem hangzott.

Sokkal valósabb lenne a mai állítás,

ha már akkor úgy hangzott volna el,

hogy elvettük valahonnan és besakkoztuk valahová máshol.

Az állattartás ma olyan mély ponton van tisztelt ház,

ami már az egész országot fogja érinteni.

Piacot veszítünk el, és nem külföldön,

hanem hazai piacot veszítünk el.

Az import nem pusztán azért áramlik be ide,

mert piacot akarnak elfoglalni, hanem azért,

mert a hazai állattartók termelése nem elégíti ki a hazai igényeket, a hazai mennyiséget.

Világos tehát, hogy ezt a visszaesést meg kell fordítani.

Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is,

hogy egy ilyen megrokkant állapotban lévő mezőgazdaság esetében egy olyan fajta rendkívüli helyzet,

mint ami most előállott a fagykárral,

és ami már előállt az asszálykárral,

amely kettő együtt kb.

100 milliárd forint nagyságnyi,

én nem mondanék többet, mondanak többet is, kb.

100 milliárd nagyságnyi károkat okozott,

vajon van-e lehetőség ennek a reparálására, a kiegészítésére,

és egyfajta tényleges megsegítésre.

Az összegszerűségen folyik itt a vitamán hosszú ideje.

Én azt mondom, hogy az összegszerűség fontos,

de ennél is fontosabb a következő.

Majd ami lesz, majd amit a tárca biztosítani tud,

amit a kormány biztosítani tud.

Hogyan lesz az elosztva?

Kikhez fog kerülni?

És milyen arányban?

Nem mindegy az, tisztelt házkedves barátaim, nem mindegy az,

hogy egy 800 hektáron gazdálkodó nagybírtok az, amely károsodott,

amely több lábon áll,

sok lábon áll tartalékkal bír,

vagy egy szabolcsi szegény paraszt,

akinek ez az egyetlen megélhetési forrása.

Nem lehet egyenlő mércével mérni majd,

most már kérném a miniszter urat,

vegye ezt majd figyelembe.

Én a magam részéről és a kis gazda vonal azon az állásponton van,

hogy a magyar agrárium lehetetlen,

hogy még három évet úgy töltsön el,

hogy folyamatos háborúba legyünk.

Lehetetlen, hogy ne legyenek olyan pontok, olyan kitörési pontok,

akkól akár közösen is kereshetjük a megoldásukat.

Ehhez azonban nem PR tevékenység szükséges, hanem ehhez kifejezetten,

és azt kell mondanom, konkrét selekvőség.

Én három területet sorolnék gyorsan fenn,

amely nagyon fontos lenne.

Ha az éghajlatváltozással kapcsolatos anomáliákat figyelembe vesszük, akkor megkerülhetetlen,

hogy a vásárhelyi terv átdolgozása megtörténjen,

és a vásárhelyi terve a jövőben azt szolgálja, amit kellene,

azaz az embert és a térséget,

és ezen belül magát a mezőgazdaságot is.

A második nagyon fontos tétel,

hogy mindez nem működik annélkül,

hogy a vízügy ne kerüljön valami olyasfajta egységes irányítás alá,

amely egységes irányítás esetében nem következik az be,

hogy a csatornák tönkre mennek, elpusztulnak.

És ceteró, cenceó, ez a végső próba,

az pedig a földbirtok.

Az a végső próba,

hogy vajon van-e szándék, miniszter úr, akarja-e, el tudja-e érni, képes-e arra,

hogy az elkövetkezendő időben a kisbirtokoknak,

a földek eladásánál elővételi lehetősége legyen,

a helybe lakó gazda legyen az,

amely megvásárolhatja a területkiegészítést.

Ezen áll vagy bukik, hogy vajon igaz-e, hogy piársányi elment, piársányi marad,

vagy csak a piár marad.

Én hiszem, hogy nem ez utóbbi következikbe.