0625_1527_INT___Palinkas___Hiller.wmv

A Fidesz képviselője interpellációt nyújtott be az oktatási és kulturális miniszterhez.

Miért a többi hallgatóval fizettetik a tandíj alólú mentesülők tanulmányait cimmel?

Elinkás József képviselőrát illeti a szó.

Köszönöm a szót, elnök úr, tisztelt ház, tisztelt miniszter úr!

Egy éve, amikor ígéreteik ellenére bevezették a tandíjat, kértük,

hogy ne hozzák létre azt a megítélésem szerint embertelen helyzetet,

amelyben a tandijaló mentesülő hallgatók helyett a többieknek kell megfizetniük a kieső összeget.

Önök meg sem hallották a Fidesz javaslatát,

hogy a megoldás alkotmányos aggályokat vedhet fel.

Pedig az oktatás területén felvetődő vitákban az

Alkotmánybíróság rendszerint a Fidesznek adott igazat.

Az Alkotmánybíróság még nem döntött ebben az ügyben,

az élet azonban nem áll meg.

Az ország egyik legnagyobb egyeteme már bejelentette,

hogy döntött a meghirdetett tandíj összegének emeléséről,

mert így tudja biztosítani a forrásokat azok oktatásához,

akik mentesülnek a tandíj fizetés alól.

Tette ezt annak ellenére,

hogy a rektori konferencia az állami laktámogatott képzésben egységes tandíj mellett döntött.

Az így megállapított tandíjról szóló tájékoztatás megjelent a felvételi tájékoztatóban is.

Az Oktatás és Kulturális Minisztérium a rektori konferencián

született megállapodásra hivatkozva kijelentette,

hogy az intézmények az általuk közzétett összektől nem fognak eltérni.

Azt azonban képtelen volt megmondani, mármint a minisztérium,

hogy milyen forrásból fedezik a mentesítendő hallgatók tandíját.

Márpedig a hallgatók egy részét a törvény erejénél fogva mentesíteni kell a tandíjfizetés alól.

Miniszter úr,

a felsőoktatási intézmények igen kismértékben fognak élni a hallgatók tandíjmentesítésével.

Egyszerűen azért, mert nincs miből.

Bizonyára emlékszik, miniszter úr,

hogy a tandíj bevezetésekor mivel hitegette a leendő hallgatókat és szüleiket.

A jóoknak, a rászorulóknak nem kell tandíjat fizetni, mondták.

Azt ígérte, hogy a hallgatók 15%-a tandíjmentes.

A törvénybe aztán már csak az került,

hogy az intézmény léjebb a hallgatók 15%-át mentesítheti,

amennyi megfelelnek a feltételeknek.

Nyilvánvaló, hogy ezzel a szabályozással becsapták a tanulni vágyó fiatalokat.

Tisztelt miniszter úr!

Előle láthatórag, a hallgatók hány százalékát tervezik mentesíteni a tandíjfizetés alól.

Miniszter úr kérem, mi lesz ennek a forrása?

Miniszter úr, ön szerint elfogadható,

hogy egyetemi főiskolai hallgatók azért fizessenek lényegesen több tandíjat,

hangsúlyozom, lényegesen több tandíjat,

mert a jogszabály szerint egyes társaik mentesülnek a tandíjfizetés alól,

és éppen annyival fizessenek több tandíjat,

amennyi a mentesülő társaik tandíja.

Miniszter úr érdeklődéssel várom válaszán.

Köszönöm, Pálintás képviselőn.

A válaszadásra megadom a szót Hillágminiszter úrnak.

Elnök úr, igen tisztelt képviselő úr, tisztelt Magyar Országgyűlés.

A felsőoktatásban megtett és megtehendő átalakítás célja,

hogy a felsőoktatásunk színvonala nőjön.

Hogy emelkedjék az a színvonal,

amely valóban versenyképesés nem csak az országon belül,

és nem csak az uniónkon belül,

hanem teljes egészében nemzetközi mértékben versenyképessé tegye a felsőoktatást.

Ennek a programnak öt pillére van képviselő úr,

a felsőoktatás szerkezetének átalakítása,

a felsőoktatás finanszírozásának átalakítása,

a hallgatólyúttatási rendszer áttekintése,

a minőségbiztosítás és az infrastruktúrális fejlesztés.

Ennek az öt pontnak az egységében

és minden pontban külön-külön is a létrehozott

felsőoktatási kerekasztal magyarul a felsőoktatás érintett,

nem politikai,

pártpolitikai résztvevői teljes mértékben egyetértenek.

A képviselő úrnak is van módja szerencsére éppen a mai nap szintén

kifejezni ismert elkötelezettségét a magyar felsőoktatás jövője iránt,

hiszen egy olyan felsőoktatási törvénymódosításról szavazunk ma,

amely először három évre előre a magyar felsőoktatás költségvetését rögzíti,

Így aztán a 2010-es tanévig lehet tudni,

és a felsőoktatási intézmények vezetői is tudhatják, hogy hogyan emelkedik,

hogyan változik a felsőoktatás állami támogatása.

Nem kivonul, nem csökkenti a részvételét,

hanem növeli az állam tehát a részvételét a felsőoktatásban.

Számokban kifejezve a tavalyi 196 milliárdról idén 214 milliárd volt,

erről a 214 milliárdról 241 milliárdra emeli a törvénymódosítás.

A reméleményem szerint elfogadott törvény a felsőoktatás állami költségvetését én is szívesen

és érdeklődéssel várom képviselő úrnak a szavazatán.

Amit az interpellációjában feltett kérdéskör a hallgatói juttatások rendszerében tartozik.

Tisztelettel tájékoztatom képviselő urat, hogy 2007.

január 23-án arról a rendszerről, amiről kérdezett,

együtt egy véleményt képviselve aláírását adták adkező szervezetek.

A Magyar Rektori Konferencia,

a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája,

a Magyar Tudományos Akadémia,

a Doktoranduszok Országos Szövetsége,

a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete,

a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Munkahadók Képviselője.

Lényeges leszögezni, hogy ez a rendszer,

ami tehát a hallgatói juttatások teljes rendszerét foglalja magába,

ennek egy része a fejlesztési hozzájárulás,

de mindent magába foglal,

ami a hallgatói juttatások esetében bevétel,

és azt a rendszert is tisztázza, ahogy ez kiadás, magyarul,

hogy mennyi pénzt és milyen módon kagy a hallgatók,

ezt a felsőoktatási kerekasztal elfogadta.

Nagyon lényeges,

hogy a befizetésre kerülő összeg teljes egészében a felsőoktatási intézménynél marad.

Minimum egyharmad, maximum 50% erejéig tanulmányi ösztöndíjat kapnak belőle a hallgatók.

Képviselő úr, egy szegény családból származó,

de jól teljesítő hallgató több pénzt,

több ösztöndíjat fog kapni, mint ma.

Ha megfordítja a választ, úgy is igaz.

Tudni, hogy egy vagyonos családból származó,

de nem jól teljesítő hallgató valóban fizet.

Azt gondolom, hogy ez egyébként igazságos.

Az is pontos és korrekt,

amit képviselő úr mondott a Magyar Róhányzó Rektori Konferencia állapodásáról.

Szeretném tájékoztatni, hogy az 5.

Lorán Tudományegyetem a következő háromsoros közleményt juttatta el hozzám.

Az elte július másodiki szenátusi ülésén a rektor javaslatára döntést hoz arról,

hogy a 2007-2008-as évfolyam számára a 2008-2009-es

tanévtől a képzési hozzájárulás összege 105 ezer forint.

Ezzel összefüggésben határoz a mentesség vonatkozásában is.

Magyarul tényleges változás, őszintén remélem,

hogy nem áll be a rektori konferencia döntése szerint.

Kérem tehát ennek megfelelően képviselő úr, mivel véleményünk egyezik, fogadja el válaszomat.

Köszönöm,

miniszter úr.

Megkérdezem, Pálinkás képviselő úr,

hogy elfogadja el a szegyválaszt.

Tisztelt Miniszter úr!

A verseny ellen nekem semmi kifogásom soha nem is volt.

Helyesnek tartom azt, hogy a jobban teljesítő hallgatók magasabb összöndíjat kapjanak.

Azt azonban nem tudom elfogadni, Miniszter úr,

hogy egy intézményen belül a egyik hallgatótól beszedett tandíj,

a másik hallgató tandíjmentesítésére fordítsák.

Mindössze annyi volt a kérésem a törvénytárgyalásakor is,

hogy ezt a tandímséget az állami költségvetés fedezze.

Ebben van vitánk, és amíg ebben a vitánk, a miniszter úr,

addig a válaszát nem tudom elfogadni.

Az, hogy mennyivel emelkedik a felsőoktatás költségvetése, vagy megváltjuk,

hogy a miniszter úr által idézett 214-ről 241-re szám szerintem nem stimmel.

230 milliárdra fog emelkedni a költségvetés,

ha azért az elvek szerint emelkedik,

amely törvényt ma föltehető ambiciós többség elfogad.

Még egyszer, tehát most nem tudom elfogadni a válaszát.

Köszönöm.

Köszönöm.

Pálinkás képviselő úr a miniszteri választ nem fogadta el.

Kérdezem az országgyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ?

Kérem, szavazzanak.

Köszönöm.